Vissza a tartalomjegyzékhez

PÁTKAI MIHÁLY
Zuhanás egy fekete lyukba

Hat nappal a tragikusan végződött repülőút után megtalálták az ifjabb John F. Kennedy, felesége, Carolyn és sógornője, Lauren Bessette földi maradványait az amerikai Martha’s Vineyard sziget közelében, mintegy negyven méter mélyen az óceán fenekén - jelentette a CNN amerikai hírcsatorna. Az idősebb generáció, amelyik a tv-ben látta, hogy a Fehér Házban kisfiúként játszik később meggyilkolt édesapjával, abban reménykedett, hogy talán JFK II. lesz a Kennedy klán következő híres politikusa, esetleg újabb elnöke. A fiatalok azonban a George magazin főszerkesztőjében egy hollywoodi hírességekkel flörtölő, drága lakosztályokban lakó „jóképű fiatal srácra” fognak emlékezni, akit kétszer is meghúztak az egyetemi jogi vizsgán.


Búcsú. A család el akarta kerülni a Diana-hisztériát    Fotó: MTI

Kennedy egymotoros magánrepülője, a Piper Saratoga múlt pénteken röviddel fél kilenc előtt szállt fel New Jersey egyik repülőteréről. A Kennedy házaspár Robert F. Kennedy szenátor legkisebb fiának, Rorynak az esküvőjére készült Hyannis Portba. John, a meggyilkolt amerikai elnök fia nem akart leszállni az útba eső Martha’s Vineyard szigetén. Ezt a felszállás előtt azzal indokolta egy barátjának, hogy nem annyira „tapasztalt pilóta”, hogy egy út alatt kétszer is leszálljon. Kennedy felesége azonban ragaszkodott ahhoz, hogy testvérét, Lauren Bessette-et vigyék el a szigetre.
A repülőgép egy órával a felszállás után eltűnt a radarról. Két napon keresztül a család - és velük együtt sok-sok rajongó - reménykedett. Szerdán azonban legnagyobb félelmük beigazolódott: mindeddig ismeretlen okból a repülőgép a tengerbe zuhant. A szerencsétlenségnek az ifjabb Kennedy mellett felesége és sógornője is áldozatul esett.
Robert Pearce, az amerikai Nemzeti Utazásbiztonsági Kamara szóvivője elmondta, hogy a radarok tanúsága szerint az ütközést megelőző másodpercekben Kennedy gépe átlagosan ezerhatszáz métert zuhant percenként.
Kennedy röviddel halála előtt sportbalesetet szenvedett, igaz a gipszet már levették róla. „John meg is jegyezte, hogy kényelmetlen törött lábbal vezetni” - idézte a Star újság Kennedy egyik ismerősét. „Valami olyat mondott, hogy még segítségre van szüksége a pedálokkal.”
Többen kritizálták Kennedyt amiatt, hogy a pénteki rossz időjárás ellenére mégis nekivágott az útnak. A fiatal pilóta a végzetes repülést megelőzően mindössze ötven órát töltött el pilótaként a levegőben, és nem volt képesítése arra, hogy kizárólag a repülőgép műszerei segítségével tájékozódjon. Suzie Connoly helybéli repülési oktató szerint „egyszerűen rossz döntés volt. Nem lett volna szabad egyedül felszállnia. Az akkori látási viszonyok mellett, ha az ember a víz fölé merészkedik, az olyan, mintha egy fekete lyukba tévedne. Semmit sem lehet ilyenkor látni. Az ember el sem tudja képzelni, hol van. Nagyon könnyű elveszíteni a tájékozódási képességet. Ilyenkor a legtöbb pilóta csak a műszerekre tud hagyatkozni.”
Tapasztalt pilóták, akik pénteken szintén a sziget fölött repültek, elmondták, hogy a köd és a sötétség még számukra is megpróbáltatást jelentett. Kennedy pedig tavaly áprilisban kapta repülési jogosítványát. Néhány pilóta szerint Kennedy térben dezorientálódott, ezért zuhant le repülőgépével. „Az ember ilyen helyzetben megzavarodhat. Amit fentnek érzel, az valójában oldalt van, amit pedig oldalt lévőnek érzel, az fent van” - mondja David Hinson, a Szövetségi Légiforgalmi Felügyelet egykori vezetője.


Ifjabb Joseph Kennedy (balról), 1941-ben repülőgép oktatójával. 29 évet élt     Fotó: MTI

A vizsgálatot vezetők abban reménykedtek, hogy az út során Kennedy bekapcsolta a pilótafülkében található hangfelvevő berendezést, amelyet a gép első tulajdonosa szereltetett a gépbe. Amennyiben ezt a „fekete dobozt” sikerül előkeríteni, értékes információkat tudhatnak meg a repülőgép utolsó perceiről. James Hall, az amerikai Nemzeti Utazásbiztonsági Kamara vezetője szerint a vizsgálat hónapokon keresztül is elhúzódhat.
Edward Kennedy szenátor hétfőn írott közleményt adott ki a tragédia kapcsán. „Gyászunk és szomorúságunk kimondhatatlan John, Carolyn és Lauren Bessette elvesztése miatt. John ragyogó fény volt mindannyiunk életében, az egész nemzet és az egész világ előtt, amely már kisgyermekként megismerhette őt.” Kennedy kijelentette, hogy unokaöccsének elvesztése „hatalmas űrt hozott létre mindannyiunk életében. Csodált gyermeke volt két büszke szülőnek, akikhez most csatlakozott a mennyben.”
Bill Clinton amerikai elnök szintén fájdalmát fejezte ki a személyes ismerős elvesztése kapcsán. Ehud Barak izraeli miniszterelnök kijelentette, hogy országa nevében mondhatja: „Imáink és gondolataink a Kennedy család felé irányulnak.”
Nem mindenki volt azonban ennyire együttérző a Kennedy családdal. A Kennedyek „gazdag emberek, akik vakmerő életet élnek, majd tragikus halállal halnak meg” - jelentette ki Paul Harris, a KTRS tévétársaság bemondója St. Louisban.
„A családot nagyon sajnálom” - jegyezte meg a Washington Post hasábjain egy Salt Lake City-beli amerikai állampolgár. „De nem értem a nagy hűhót, ami Kennedyéket körülveszi. Szerintem a Kennedyék saját magukra hozzák a bajt kicsapongó életmódjukkal. Úgy élnek, mintha a tetteiknek nem lenne következménye.”
A The Times of India című Új-Delhiben megjelenő lap az ifjabb Kennedy életének egy kevésbé ismert epizódját idézi fel: 1982-ben hatvan csendes napot töltött el teljes névtelenségbe burkolózva Indiában, Delhi egy piszkos városrészében. Utazása eredeti célja az indiai demokrácia működésének tanulmányozása volt egy egyetemi házidolgozat elkészítéséhez, az út ugyanakkor remek alkalmat jelentett számára, hogy lerázza magáról megszokott életvitelét, és beleolvadjon a tömegbe. Szállodáját maga választotta ki - egy olcsó kis hotelt, ahol még telefon sem volt, és a követségnek még azt is megtiltotta, hogy kapcsolatban maradjon vele. Szabadsága azonban rövid életű volt, édesanyja, Jacqueline Kennedy-Onassis - az egyetlen ember a világon, akinek Kennedy engedelmeskedett - Indiába utazott. Miután szörnyülködve vette tudomásul, hogy fia - szavai szerint - egy „földönkívülihez hasonlít”, átvette az irányítást, és Kennedy hamarosan hazatért.


John-John és a George

Az ifjabb JFK halálával veszélybe került az általa alapított és szerkesztett George magazin jövője is. Az 1995-ben indított lap sajátos módon keverte a műfajokat: azokat az olvasókat igyekezett a politika felé terelni - ha nem is mindig a legmagasabb szintre -, akiknek figyelmét leginkább a hírességek magánélete kötötte le. Komoly és elismert újságírókat és közírókat kért fel publikálásra, miközben címlapján rendszerint nem politikusok szerepeltek, hanem az éppen aktuális kedvencek jelentek meg, mint Cindy Crawford, Julia Roberts, Kevin Costner, vagy a Vészhelyzet George Clooneyja. Kennedy jó ötletnek tartotta a populáris kultúra és a politika keverését, sőt a lap időről időre népszerű vallási témákkal is előrukkolt: júniusi számában az apja nyomdokain járó ifjabb Billy Grahammel készített hosszú interjút.
A havonta megjelenő magazin igen jól indult: hamar a legolvasottabb politikai magazinná vált. A közelmúlt azonban komoly visszaesést hozott; a lap kritikusai szerint éppen a könnyed társasági témák és a pikáns címlapfotók ásták alá a komoly politikai tartalom adta tekintélyt. A George „egyfajta hibrid, ami nem sorolható be egy kategóriába sem, és azokba a magazinokba, amelyek nem kategorizálhatók, nehéz hirdetőket találni” - állapította meg Bill Gloede, a Mediaweek szerkesztője.
A lap kezdeti sikere nyilvánvalóan az egy személyben kiadó és szerkesztő Kennedy személyes elkötelezettségének és karizmájának is köszönhető. Nem mellékes az sem, hogy Kennedy kapcsolatot tudott teremteni a politika és a show business olyan szereplőivel, akik amúgy igencsak húzódoznak a médiától. Az induláskor Kennedy még úgy vélte, néhány lapszám után az ő neve már nem sokat fog nyomni a latban. Ebben tévedett: éppen emiatt vélik sokan úgy, hogy a személyéhez mindig is olyannyira kötődő George nem lesz képes túlélni az ő halálát.
A George ennél azonban többet is jelentett az ifjabb Kennedy számára: John-John figyelmét egyszerre kötötte le a populáris kultúra, a hírességek világa és a politika - olyan területek, melyeket jól ismert minden oldalról. Ahogyan Laurence Laemer, a Kennedy család asszonyairól írt könyv szerzője megjegyzi, az ifjabb John F. Kennedy számára nem jelentett volna nagy ugrást a George-tól a politika világába való átlépés. Ezt a gondolatot támasztja alá Arthur Schlesinger történész, a család közeli barátja is, aki szerint Kennedy érezte a nyilvánvaló lehetőséget, és számolt az ez irányú „dinasztikus” kötelezettségekkel is. A Newsweek magazin idézte a család egyik bizalmasát, aki szerint Kennedy komolyan gondolkodott azon, hogy politikusi pályára lép, sőt még azt is fontolgatta, hogy versenybe száll a New York-i demokrata Daniel Patrick Moynihan megüresedő szenátusi helyéért is, még mielőtt Hillary Clinton bejelentette igényét.