Hat nappal a tragikusan végződött repülőút után megtalálták az ifjabb John F.
Kennedy, felesége, Carolyn és sógornője, Lauren Bessette földi maradványait az
amerikai Martha’s Vineyard sziget közelében, mintegy negyven méter mélyen az óceán
fenekén - jelentette a CNN amerikai hírcsatorna. Az idősebb generáció, amelyik a
tv-ben látta, hogy a Fehér Házban kisfiúként játszik később meggyilkolt édesapjával,
abban reménykedett, hogy talán JFK II. lesz a Kennedy klán következő híres
politikusa, esetleg újabb elnöke. A fiatalok azonban a George magazin főszerkesztőjében
egy hollywoodi hírességekkel flörtölő, drága lakosztályokban lakó „jóképű
fiatal srácra” fognak emlékezni, akit kétszer is meghúztak az egyetemi jogi vizsgán.
Búcsú. A család el akarta kerülni a Diana-hisztériát Fotó:
MTI
Kennedy egymotoros magánrepülője, a Piper Saratoga múlt pénteken röviddel fél
kilenc előtt szállt fel New Jersey egyik repülőteréről. A Kennedy házaspár Robert
F. Kennedy szenátor legkisebb fiának, Rorynak az esküvőjére készült Hyannis Portba.
John, a meggyilkolt amerikai elnök fia nem akart leszállni az útba eső Martha’s
Vineyard szigetén. Ezt a felszállás előtt azzal indokolta egy barátjának, hogy nem
annyira „tapasztalt pilóta”, hogy egy út alatt kétszer is leszálljon. Kennedy
felesége azonban ragaszkodott ahhoz, hogy testvérét, Lauren Bessette-et vigyék el a
szigetre.
A repülőgép egy órával a felszállás után eltűnt a radarról. Két napon keresztül
a család - és velük együtt sok-sok rajongó - reménykedett. Szerdán azonban
legnagyobb félelmük beigazolódott: mindeddig ismeretlen okból a repülőgép a
tengerbe zuhant. A szerencsétlenségnek az ifjabb Kennedy mellett felesége és sógornője
is áldozatul esett.
Robert Pearce, az amerikai Nemzeti Utazásbiztonsági Kamara szóvivője elmondta, hogy a
radarok tanúsága szerint az ütközést megelőző másodpercekben Kennedy gépe átlagosan
ezerhatszáz métert zuhant percenként.
Kennedy röviddel halála előtt sportbalesetet szenvedett, igaz a gipszet már levették
róla. „John meg is jegyezte, hogy kényelmetlen törött lábbal vezetni” - idézte
a Star újság Kennedy egyik ismerősét. „Valami olyat mondott, hogy még segítségre
van szüksége a pedálokkal.”
Többen kritizálták Kennedyt amiatt, hogy a pénteki rossz időjárás ellenére mégis
nekivágott az útnak. A fiatal pilóta a végzetes repülést megelőzően mindössze ötven
órát töltött el pilótaként a levegőben, és nem volt képesítése arra, hogy kizárólag
a repülőgép műszerei segítségével tájékozódjon. Suzie Connoly helybéli repülési
oktató szerint „egyszerűen rossz döntés volt. Nem lett volna szabad egyedül felszállnia.
Az akkori látási viszonyok mellett, ha az ember a víz fölé merészkedik, az olyan,
mintha egy fekete lyukba tévedne. Semmit sem lehet ilyenkor látni. Az ember el sem tudja
képzelni, hol van. Nagyon könnyű elveszíteni a tájékozódási képességet. Ilyenkor
a legtöbb pilóta csak a műszerekre tud hagyatkozni.”
Tapasztalt pilóták, akik pénteken szintén a sziget fölött repültek, elmondták,
hogy a köd és a sötétség még számukra is megpróbáltatást jelentett. Kennedy
pedig tavaly áprilisban kapta repülési jogosítványát. Néhány pilóta szerint
Kennedy térben dezorientálódott, ezért zuhant le repülőgépével. „Az ember ilyen
helyzetben megzavarodhat. Amit fentnek érzel, az valójában oldalt van, amit pedig
oldalt lévőnek érzel, az fent van” - mondja David Hinson, a Szövetségi Légiforgalmi
Felügyelet egykori vezetője.
Ifjabb Joseph Kennedy (balról), 1941-ben repülőgép oktatójával. 29 évet élt
Fotó: MTI
A vizsgálatot vezetők abban reménykedtek, hogy az út során Kennedy bekapcsolta a
pilótafülkében található hangfelvevő berendezést, amelyet a gép első tulajdonosa
szereltetett a gépbe. Amennyiben ezt a „fekete dobozt” sikerül előkeríteni, értékes
információkat tudhatnak meg a repülőgép utolsó perceiről. James Hall, az amerikai
Nemzeti Utazásbiztonsági Kamara vezetője szerint a vizsgálat hónapokon keresztül is
elhúzódhat.
Edward Kennedy szenátor hétfőn írott közleményt adott ki a tragédia kapcsán. „Gyászunk
és szomorúságunk kimondhatatlan John, Carolyn és Lauren Bessette elvesztése miatt.
John ragyogó fény volt mindannyiunk életében, az egész nemzet és az egész világ előtt,
amely már kisgyermekként megismerhette őt.” Kennedy kijelentette, hogy unokaöccsének
elvesztése „hatalmas űrt hozott létre mindannyiunk életében. Csodált gyermeke volt
két büszke szülőnek, akikhez most csatlakozott a mennyben.”
Bill Clinton amerikai elnök szintén fájdalmát fejezte ki a személyes ismerős elvesztése
kapcsán. Ehud Barak izraeli miniszterelnök kijelentette, hogy országa nevében
mondhatja: „Imáink és gondolataink a Kennedy család felé irányulnak.”
Nem mindenki volt azonban ennyire együttérző a Kennedy családdal. A Kennedyek „gazdag
emberek, akik vakmerő életet élnek, majd tragikus halállal halnak meg” -
jelentette ki Paul Harris, a KTRS tévétársaság bemondója St. Louisban.
„A családot nagyon sajnálom” - jegyezte meg a Washington Post hasábjain egy Salt
Lake City-beli amerikai állampolgár. „De nem értem a nagy hűhót, ami Kennedyéket körülveszi.
Szerintem a Kennedyék saját magukra hozzák a bajt kicsapongó életmódjukkal. Úgy élnek,
mintha a tetteiknek nem lenne következménye.”
A The Times of India című Új-Delhiben megjelenő lap az ifjabb Kennedy életének egy
kevésbé ismert epizódját idézi fel: 1982-ben hatvan csendes napot töltött el teljes
névtelenségbe burkolózva Indiában, Delhi egy piszkos városrészében. Utazása
eredeti célja az indiai demokrácia működésének tanulmányozása volt egy egyetemi házidolgozat
elkészítéséhez, az út ugyanakkor remek alkalmat jelentett számára, hogy lerázza
magáról megszokott életvitelét, és beleolvadjon a tömegbe. Szállodáját maga választotta
ki - egy olcsó kis hotelt, ahol még telefon sem volt, és a követségnek még azt is
megtiltotta, hogy kapcsolatban maradjon vele. Szabadsága azonban rövid életű volt, édesanyja,
Jacqueline Kennedy-Onassis - az egyetlen ember a világon, akinek Kennedy
engedelmeskedett - Indiába utazott. Miután szörnyülködve vette tudomásul, hogy fia
- szavai szerint - egy „földönkívülihez hasonlít”, átvette az irányítást, és
Kennedy hamarosan hazatért.
John-John és a George
Az ifjabb JFK halálával veszélybe került az általa alapított és szerkesztett George
magazin jövője is. Az 1995-ben indított lap sajátos módon keverte a műfajokat:
azokat az olvasókat igyekezett a politika felé terelni - ha nem is mindig a
legmagasabb szintre -, akiknek figyelmét leginkább a hírességek magánélete kötötte
le. Komoly és elismert újságírókat és közírókat kért fel publikálásra, miközben
címlapján rendszerint nem politikusok szerepeltek, hanem az éppen aktuális kedvencek
jelentek meg, mint Cindy Crawford, Julia Roberts, Kevin Costner, vagy a Vészhelyzet
George Clooneyja. Kennedy jó ötletnek tartotta a populáris kultúra és a politika
keverését, sőt a lap időről időre népszerű vallási témákkal is előrukkolt: júniusi
számában az apja nyomdokain járó ifjabb Billy Grahammel készített hosszú interjút.
A havonta megjelenő magazin igen jól indult: hamar a legolvasottabb politikai magazinná
vált. A közelmúlt azonban komoly visszaesést hozott; a lap kritikusai szerint éppen a
könnyed társasági témák és a pikáns címlapfotók ásták alá a komoly politikai
tartalom adta tekintélyt. A George „egyfajta hibrid, ami nem sorolható be egy kategóriába
sem, és azokba a magazinokba, amelyek nem kategorizálhatók, nehéz hirdetőket találni”
- állapította meg Bill Gloede, a Mediaweek szerkesztője.
A lap kezdeti sikere nyilvánvalóan az egy személyben kiadó és szerkesztő Kennedy
személyes elkötelezettségének és karizmájának is köszönhető. Nem mellékes az
sem, hogy Kennedy kapcsolatot tudott teremteni a politika és a show business olyan
szereplőivel, akik amúgy igencsak húzódoznak a médiától. Az induláskor Kennedy még
úgy vélte, néhány lapszám után az ő neve már nem sokat fog nyomni a latban. Ebben
tévedett: éppen emiatt vélik sokan úgy, hogy a személyéhez mindig is olyannyira kötődő
George nem lesz képes túlélni az ő halálát.
A George ennél azonban többet is jelentett az ifjabb Kennedy számára: John-John
figyelmét egyszerre kötötte le a populáris kultúra, a hírességek világa és a
politika - olyan területek, melyeket jól ismert minden oldalról. Ahogyan Laurence
Laemer, a Kennedy család asszonyairól írt könyv szerzője megjegyzi, az ifjabb John F.
Kennedy számára nem jelentett volna nagy ugrást a George-tól a politika világába való
átlépés. Ezt a gondolatot támasztja alá Arthur Schlesinger történész, a család közeli
barátja is, aki szerint Kennedy érezte a nyilvánvaló lehetőséget, és számolt az ez
irányú „dinasztikus” kötelezettségekkel is. A Newsweek magazin idézte a család
egyik bizalmasát, aki szerint Kennedy komolyan gondolkodott azon, hogy politikusi pályára
lép, sőt még azt is fontolgatta, hogy versenybe száll a New York-i demokrata Daniel
Patrick Moynihan megüresedő szenátusi helyéért is, még mielőtt Hillary Clinton
bejelentette igényét.