Baloldali demokrataként szeretném szolidaritásomat kinyilvánítani a Hit Gyülekezete
iránt most, amikor bizonyos köröknek a Gyülekezettel kapcsolatosan megnövekedett
„érdeklődése” és némely újságírók furcsa „tárgyilagossága” következtében
egyfajta kampány bontakozott ki a közösség lejáratására.
Noha sohasem voltam, és ebben az életben nem is igen leszek már a Gyülekezet tagja
(mert hitetlen vagyok), immár tíz éve kísérhetem figyelemmel tevékenységüket.
Meggyőződésem - és ezt sok gyülekezeti taggal kialakult személyes ismeretségem is
alátámasztja -, hogy fontos és üdvös szerepet töltenek be a magyar társadalomban,
és méltán igényelnek toleranciát a maguk számára mind a társadalom egészétől,
mind a politikai élet vezetőitől.
Különösen időszerűnek tartom hangoztatni ezt akkor, amikor - miként napjainkban
- tanúi lehetünk egyfelől annak, hogy egyes történelmi egyházak közéleti térnyerésén
munkálkodnak bizonyos egyházi és politikai személyiségek (noha az államnak
felekezetileg semlegesnek kellene lennie), másfelől amikor tapasztalnunk kell, hogy üzleti
érdekek, piaci tényezők a fiatalság jelentős tömegeit az önző élvhajhászat rabjává
teszik. Ilyen társadalmi körülmények között a Hit Gyülekezete jó példát ad a közösségi
és hitélet önerőből, áldozatkészségből történő megszervezésére, és hatékony
buzdítást a szenvedélybetegségektől való megszabadulásra.
Ha bizonyos politikai körökből politikai elfogultsággal, egyoldalú elkötelezettséggel
vádolják a Gyülekezetet, úgy - véleményem szerint - épp e köröknek állna módjukban
vádjukat alaptalanná tenni azzal, hogy felekezetileg semleges, politikailag toleráns és
szociálisan érzékeny profil kialakításával válnának megnyerővé.
Meg kell még mondanom, hogy a Hit Gyülekezete különleges tiszteletemet vívta ki következetes,
bátor és áldozatkész fellépésével a rasszizmus és az antiszemitizmus ellen.
1999. júliusában,
Tisztelettel
Gadó György
az egykori Demokratikus Ellenzék aktivistája
az 1990-1994-es Országgyűlés volt tagja