Vissza a tartalomjegyzékhez


Egy megemlékezés margójára

Az elmúlt vasárnap az ország több városában tartottak megemlékezéseket az 1944-ben deportált magyar zsidók emlékére. Ekkor akadt kezembe egy frissen kiadott könyv A keszthelyi zsidóság története címmel, mely a keszthelyi zsidók több évszázados múltját dolgozza fel.

A könyvbe belelapozva történeti pontossággal megtudtam, hogy a balatonparti városban már 1699-től folyamatos volt a zsidók jelenléte. Ezt követően nemsokára megindult a város kereskedelmi fejlődése, ami a Festetics-uradalommal közösen igen jótékony hatással volt az elkövetkezendő időkre. Aktív hitélet, iskolaalapítás, gazdasági fejlődés jellemezte e korszakot. A későbbiekben aztán olyan szellemi óriások származtak a hitközségből, akiknek zsenialitása messze túlnőtt Magyarország határain. Említhetném például Goldmark Károlyt, a kor legkiválóbb magyar zeneszerzőjét. Amikor 1875-ben a bécsi Operában bemutatták a Sába királynője című operáját, a szerzőt - azóta is példátlanul - negyvenszer(!) tapsolták viszsza a színpadra. Ettől fogva művét a világ összes operájában műsorra tűzték.
Vagy említhetnék egy másik zsenit, Schwarz Dávidot, aki szintén világhírre tett szert, amikor feltalálta a merev rendszerű kormányozható léghajót. Az ő szabadalma alapján készültek később a Zeppelin léghajók.
A könyvet olvasgatva aztán eljutottam odáig, ahol hosszú oldalakon keresztül csak neveket, születési évszámokat, életkorokat lehet olvasni. Alázatoskodó hivatalnokok levelei a megyei hatalmasságokhoz, melyekben alázatosan tudatják, hogy a rendelkezések értelmében kijelölték a zsidók új szálláshelyeit. Egy szobában 36(!) zsidó. Megfakult fénykép a hajdani főutcáról, zsidó üzletnevek, majd hatalmas GETTO felirat a mai sétálóutca egyik boltíves bejáratán. A ma zajos, forgatagos utca épületei némán állnak az ég felé meredve, magukba zárva a múltat. A boltíves bejárat egy csendes kis udvarra vezet, melynek végén zsinagóga áll. A zsinagóga falán fekete márvány obeliszk a következő felirattal: „Itt a XX. század 44. évében gettó volt. Emlékezzünk! Örök gyásszal az innen mártírhalálba hurcolt és a munkaszolgálaton elpusztított 829 zsidó testvérünkre. 1942-1944.”
A számok nem megfoghatatlan embertömeget jelentenek. Újszülöttől a kilencvenkilenc éves aggastyánig gyermekek, nők, öregek, férfiak - mind-mind válogatás nélkül. A magyar 600 ezerből ők 829-en.
A csendes udvar azonban mégsem csendes. Akinek van lelkiismerete, az még most is hallja az egész országot betöltő 1944-es kiáltásokat. Akinek nincs, az akkor sem hallotta volna. Most pedig mégúgy sem.
Kövér Zoltán,
Keszthely