Vissza a tartalomjegyzékhez

ZARA ORSOLYA
Megerősítették a láthatatlan alkotmányt

Az alkotmányt kizárólag az Országgyűlés módosíthatja, megváltoztatásáról nem dönthet népszavazás - határozott az Alkotmánybíróság. Így a választópolgárok népszavazás által biztosított közvetlen hatalmukkal csak kivételes esetekben élhetnek és csak a kevésbé jelentős kérdésekben vehetik ki a honatyák kezéből a döntési jogot. Az indoklás szerint mindez a parlamentáris kormányzati forma lényegéből következik. Enyedi Zsolt politológus az érvelés érdekes motívumának tartja, hogy az alkotmány szövegébe a bírák beleolvasnak olyan passzusokat is, amelyek nincsenek benne.


Göncz Árpád gratulál a Parlamentben Orbán Viktornak beiktatásához. Házon belül marad az utódlás kérdése    Fotó: Hetek archív

Az Országos Választási Bizottság (OVB) ez év áprilisában úgy látta, nincs jogi akadálya annak, hogy népszavazáson feleljenek a polgárok arra, kívánják-e a köztársasági elnököt közvetlenül megválasztani. Az OVB döntése nyomán többen az Alkotmánybírósághoz fordultak (köztük Takács Albert alkotmányjogász, lásd a keretes írásban). Beadványaik nyomán az alaptörvény őreinek arról kellett dönteniük, kiírható-e országos népszavazás a köztársasági elnök megválasztásának módjáról.
A hatályos alkotmány szerint az államfőt a parlament választja, ám már többször felmerült annak igénye, hogy a legfőbb közjogi méltóság személyére közvetlenül a választók adhassák le voksaikat. Közvetlen elnökválasztásra azonban csak akkor nyílna lehetőség, ha az alaptörvény erre vonatkozó passzusait meg lehetne változtatni. Az alkotmány módosítása - éppúgy, mint annak megalkotása - az Országgyűlés hatásköre.
Az alaptörvény őrei ragaszkodtak korábbi álláspontjukhoz, melyet még a népszavazással kapcsolatos alapvető szabályok alaptörvénybe illesztését megelőzően alakítottak ki. Ezek a szabályok ugyanis csak 1997-ben kerültek be az alkotmányba. Az Alkotmánybírósághoz azonban már ekkor is érkeztek beadványok a kérdéssel kapcsolatban. A taláros testület válasza pedig következetesen elutasító volt. „A népszavazásra bocsátott kérdés nem foglalhat magában burkolt alkotmánymódosítást” - jelentette ki a testület 1993-ban, majd ehhez hasonlóan döntött két évvel később is. A nemleges választ abból az alkotmányos alapelvből vezették le, mely szerint „a Magyar Köztársaságban a népszuverenitás elsődleges formája a képviselet”. Hiába léptek azonban elő a „láthatatlanságból” a referendum alkotmányos szabályai, az alkotmánybírák továbbra is elutasítják annak lehetőségét, hogy az alaptörvényt népszavazás módosíthassa.
A határozat indoklása szerint a testület azért vette alapul saját korábbi határozatait az alkotmány konkrét normaszövege mellett, mert azok - az alaptörvény időközben történt módosítása ellenére - egységes rendszert alkotva tartalmazzák a parlamentáris kormányforma lényegét, vagyis a választott szervek elsődlegességét a közvetlen demokráciával szemben.
Enyedi Zsolt politológus az érvelés érdekes motívumának tartja, hogy az alkotmány szövegébe a bírák „beleolvasnak olyan passzusokat is, amelyek nincsenek benne”. Alapvető pillérnek tekintik a kormány-parlament viszonyt, és ennek stabilitását tartják szem előtt. „Ezért találták úgy, hogy amennyiben egy állami berendezkedés profilja megrajzolható, az érinthetetlen, mert különben nem egyértelműek a játékszabályok” - véli Enyedi. Véleménye szerint az indoklás nem kifejezetten jogi, hanem sokkal inkább alkotmányfilozófiai, intézményi szempontokat fogalmaz meg.