Vissza a tartalomjegyzékhez

RÓTH I. ZSÓFIA
Az első simogatástól a vágtáig

Pajlócz Andrást, a Magyar Lovas Kör alelnökét arról kérdeztük, hogyan lehet elsajátítani a lovaglás „művészetét”, milyen ütemben és rendszerességgel érdemes azt folytatnunk, ha hobbinknak ezt a sportágat választjuk.


Kortól függetlenül tanulható    Fotó: R. Zs.

- Mit kell a leginkább tudnia annak, aki manapság közelebbről akar megismerkedni a lovakkal?
- Ma a ló hobbi- és sportcélokat szolgál. Nincsenek már katonalovak, munkára befogott állatok. A lótartás, illetve a lóval való foglalkozás kultúráját újjá kell élesztenünk, hiszen közel ötvenéves űr tátong a múltjában. A múlt rendszer mellőzte a lóval való foglalkozást, nem fordított figyelmet sem a tenyésztésre, sem az oktatásra. A jég a rendszerváltással tört meg, de még csak a munka elején tartunk.
Nyilvánvaló, hogy ha valaki szabadidejét lóval akarja tölteni, nagyon fokozatosan kell elkezdenie és művelnie. Nagyobb létszámban gyermekek lovagoltatásáról és tanításáról van szó, de mivel a mai kor embere munkájában nem találkozik lóval, ő is kezdő lovasnak számít.
Manapság a városi és a vidéki emberek egyenlő esélyekkel, tudatlansággal kezdenek neki ennek a sportnak. A legelső lépés a lovarda-látogatás. Mindenképpen fontos, hogy először megismerjük, megértsük a lovat, mielőtt felülünk rá. Különösen nagy gondot kell fordítani erre a gyermekeknél. Nem azt kell a tudatában rögzíteni, hogy ha elmegyünk, akkor fel kell ülni a lóra vagy kocsira, és hajtani kell, hanem meg kell tanítani arra, hogyan találhatja meg a kontaktust az állattal. Hogy ez kinél milyen ütemben történik, nagyon változó, embertípustól, neveltetéstől egyaránt függ. Az első találkozások folyamán az oktatónak a téves információkat, felfogásokat ki kell javítania, és tanítványát meg kell ismertetni a lóval, annak kedvességével. Alapvető dolog az, hogy az ember valamelyest tudjon a ló agyával gondolkodni, a ló szemével látni. A lónak igen széles szögű a látása, kitűnő a szaglása és a hallása, az erősebb hanggal fegyelmezni, szelíd hanggal pedig nyugtatni lehet. Aki lovakkal akar foglalkozni, ismernie kell az anatómiai felépítését, a mozgását, és amikor egy lovat kiválaszt magának, meg kell ismerkednie vele. Amikor már kialakult a kölcsönös rokonszenv, akkor lehet felülni rá, és elkezdeni vele a gyakorlást, ettől a ponttól indul a lóval való munka. Jó, ha a tanulót bevonja az oktató a ló előkészítésébe, tisztításába, felszerszámozásába.
- És miként kerül fel az illető a lóra?
- A kezdő lovas minden esetben futószáron kezd el lovagolni. Az időtartam egyénileg változó. Semmiképpen nem javasolt fél óránál többet nyeregben tölteni, főleg azoknak, akik valamilyen sportágat nem űztek rendszeresen. A lovaglás egy olyan különleges sport, amely a comb belső izmait is megmozgatja, amelyek egyébként nagyon ritkán használatosak más sportágakban. Ennek következtében izomláz jöhet létre. Elsősorban az ütemfelvételnek van nagy jelentősége, hogy a ló testével azonosan tudjunk mozogni. Az idősebb emberek bölcsebbek, megfontoltabbak, viszont az izomzatuk jobban le van kötődve. A lovaglásnál a deréknak rendkívül lágynak és elasztikusnak kell lennie. Ezt nagyon nehéz megszokni, de egy bizonyos szintig mindenki el tudja sajátítani.
Nagyon kell a fokozatosságra ügyelni, egyrészt azért, hogy a test ne legyen túlterhelve, másrészt viszont a lovas nem tud mindent egyszerre megjegyezni. Meg kell tanulnia a helyes ülést, a váll és a sarok vonalát, a korrekt szártartást ahhoz, hogy a lovat uralni tudja. Ehhez sok tanulásra, és türelemre van szükség.
A futószárazás után a következő lépés az osztálylovaglás, amikor az oktató hasonló tudású „diákokból” egy osztályt állít fel, akik a karámban lovagolva különböző feladatokat hajtanak végre.
Legutoljára említem a tereplovaglást, ami a legcsodálatosabb dolog, ott válunk igazán a természet részévé. A lónak és az embernek a mozgása felszabadul, itt élvezhetjük a tanultakat. Tereplovaglásra csak olyan embereket lehet kivinni, akik már megfelelő mértékben tudnak lovagolni. Körülbelül erre az időszakra érik be a ló és lovas feltétlen bizalma, melyet csak megfelelő alázattal, tisztelettel és megbecsüléssel érhetünk el négylábú barátunknál. Persze a tereplovaglásnak is vannak időben, és nehézségben is fokozatai, de a legkisebb fokozatú sétalovagláson is csak gyakorlott lovasok vehetnek részt.
Azt, hogy milyen sűrűn járjon ki valaki lovagolni, nem igazán lehet meghatározni. Az ideális az, ha valaki megteheti, hogy hetente kétszer-háromszor üljön nyeregbe. Minél több időt tölt valaki a gyakorlással, annál gyorsabban fejlődik.
- Hány éves kortól ülhetnek nyeregbe a gyermekek?
- Négy-hat éves kortól már el lehet kezdeni pónin lovagoltatni a gyerekeket, ami a gyermek mozgásrendszerét is javítja, és számukra ez a lóval való ismerkedés első lépcsője.
Iskolás gyermekek már ülhetnek nagy lovakra. Mindenki, aki komolyabban akar a lovakkal foglalkozni, függetlenül a kortól, egy tekintélyrendbe áll be. Az idősebb lovas oktatja a fiatalabbat, az pedig elfogadja tanára instrukcióit. Mivel igen nagy testű állattokkal foglalkoznak ezek a gyermekek - főként biztonsági okokból - szigorú fegyelemre, rendre és összeszedettségre tanítjuk őket.
- Köszönöm a beszélgetést.

Magyar Lovas Kör
Információ: 06(30)940-2220; 06(20)943-4392

Programajánlat:
Június 18-19-20.
Kaba, Menthy Árpád hagyományőrző távhajtó és távlovagló emlékverseny
Június 19.
Százhalombatta, Unisys Kupa és MLK díjugrató kupasorozat harmadik fordulója
Július 10.
Kesztölc, MLK A0 military találkozó
Július 17.
Budapest Akadémia Lovarda, Akadémia Kupa és MLK díjugrató kupasorozat negyedik fordulója