Vissza a tartalomjegyzékhez

SZIKORA MÁRTON
Pakisztán atombombával fenyeget

Már a koszovói válság kitörésekor látni lehetett, hogy a NATO katonai beavatkozása egy szuverén ország határai között élő és felfegyverzett nemzeti kisebbség érdekében destabilizáló hatással lesz a világ más, hasonló helyzetűnek vélt térségeiben is. Ilyen térség Dél-Ázsia, ahol Pakisztán, a NATO koszovói akcióján felbátorodva, az indiai Kasmír tartomány elszakadását szeretné elérni.


Muzulmán asszony „Szeretem Indiát, gyűlölöm Pakisztánt” feliratú transzparenssel Bombayban. Éleződő etnikai-vallási konfliktus    Fotó: MTI

Pakisztán már hosszú évek óta pártfogója az „iszlám forradalomnak” az Indiához tartozó, de főként muzulmánok lakta Kasmír tartományon belül. Iszlámábád eddig is előszeretettel vont párhuzamot - egyébként nem sok sikerrel - a kasmíri helyzet és az izraeli-palesztin probléma között, azzal a nyilvánvaló céllal, hogy egy nemzetközi arab-muzulmán intervenció révén szakítsa el a tartományt Indiától. A koszovói NATO-beavatkozás példája azonban, úgy tűnik, rég várt mézesmadzag volt Pakisztán előtt. A kísértés Iszlámábád számára túl nagynak bizonyult; olyannyira, hogy még az ez év februárjában a két ország feszült viszonyát rendezni kívánó Lahore-i nyilatkozatban lefektetett alapelveket is hajlandó volt felrúgni.
Nem sokkal a NATO-bombázások megkezdése után ugyanis az indiai hírszerzés a „biztonsági sáv” (egy fegyverszüneti egyezményben kijelölt övezet Pakisztán és az indiai fennhatóságú Kasmír között) mentén található pakisztáni gerillatáborokban észlelt szokatlanul nagy aktivitásról számolt be. Indiai vélemények szerint Pakisztán ezzel azt akarta elérni, hogy még nagyobb feszültség jöjjön létre a térségben, és terrorista akciókkal provokálja a parlamenti választásokat a tartományban. Úgy tűnik azonban, hogy Pakisztánnak más motívumai is voltak: Kasmír tartományban a koszovóihoz hasonló helyzet előidézésével nemzetközi beavatkozás kész ténye elé szerette volna állítani a szomszédot, Indiát.
A két ország hadserege közötti fegyveres konfliktus két hete alatt Pakisztánnak egy szervezett és nagy óvatossággal kivitelezett akció keretén belül sikerült átjuttatni többszáz, a legmodernebb eszközökkel ellátott fegyverest. A biztonsági sávba hatoló pakisztáni fegyveresek célja az indiai oldalon található stratégiailag fontos magaslatok megszerzése volt. Katonai szakértők szerint a behatolók szervezettsége, fegyvereik és kommunikációs rendszerük egyértelműen bizonyítják, hogy az akcióban a pakisztáni hadsereg, illetve afgán zsoldosok is résztvettek. A múltban is előfordult már hasonló eset, akkor azonban India igyekezett aránylag visszafogottan kezelni az eféle ügyeket. Most azonban, a jugoszláviai NATO-bombázás árnyékában India eltekintett minden óvatoskodástól, és nagy erők felvonultatásával, illetve a biztonsági sávot sújtó légicsapásokkal reagált a pakisztáni lépésre.
Az indiai válasz kis híján egy újabb háború kitöréséhez vezetett a két ország között. A pakisztáni média egyenesen „indiai Koszovóról” beszélt, és nemzetközi beavatkozást sürgetett. Pakisztán egyebek között ezért is támogatta olyan lelkesen a Jugoszlávia elleni légicsapást, és tette ezt annak ellenére is, hogy magatartásával igencsak felbőszítette egyik nagyhatalmi barátját, Kínát. Iszlámábád terminológiájában is a koszovói válságot idézte. A pakisztáni távközlési miniszter kijelentései szerint India „ideggázszerű” anyagokat is bevetett a muzulmán gerillákkal szemben, az indiai támadások áldozatai pedig - véli a miniszter - elsősorban a polgári lakosság, illetve gyermekek. A propaganda-háború része volt az is, hogy az indiai kormány tevékenységét a miniszter a koszovói etnikai tisztogatásokhoz hasonlította, a varázsszó azonban ezúttal nem győzte meg a nyugati politikusokat. Iszlámábád további nyomást próbált gyakorolni a nagyhatalmakra, nemzetközi beavatkozást sürgetve India ellen, és „minden lehetséges eszköz” (értsd nukleáris fegyver) használatával fenyegetőzött.
A nemzetközi közösség reakciója a kasmíri konfliktusra meglehetősen óvatos, a „Koszovó-precedenst” több megfontolásból sem látja alkalmazhatónak a tartomány helyzetében. Ennek egyik oka, hogy bár stratégiai szövetség van Iszlámábád és Washington között, a Nyugat tisztában van Pakisztánnak a kasmíri elszakadást ösztönző szerepével. Másfelől pedig Oroszország, India hagyományos szövetségese, egy koszovóihoz hasonló beavatkozást már nem nézne tétlenül. A nemzetközi beavatkozás a szintén Biztonsági Tanácstag Kínát is igen nehéz helyzetbe hozná, hiszen elég baja van a Tibet szabadságáért küzdő mozgalommal, vagy a szomszédos Hszincsiang tartományban működő ujgur szeparatistákkal. Nem utolsósorban pedig a Nyugatnak nem áll érdekében India befeketítése, hiszen az ország jelenleg az egyetlen stabil demokrácia a világnak azon a részén.