Vissza a tartalomjegyzékhez

HAJDÚ SÁNDOR, MESTER ÁGNES
A gazdaság mezeje
Interjú Szabadi Bélával, a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium politikai államtitkárával

Immár harmadik állomásához érkezett a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium által útjára indított Magyar Gazda elnevezésű rendezvénysorozat. A június 11-én Békéscsabán, a Körös Főiskolán megtartott rendezvény célja, hogy az érintetteket ráhangolja a modern gazdálkodás szükségére, és tájékoztassa az uniós csatlakozás várható hatásairól. A szakmai konferencia és falugazdász fórum mellett megtartott Gazdaexpón a megye több mint 20 egyéni gazdálkodója és szakmai intézménye tartott bemutatót. A nemzeti tradíciók megőrzése és az európai korszerűség egysége szellemében zajló találkozó fontos eleme a Magyar Gazda megválasztása. A díjat Dr. Szabadi Béla politikai államtitkár adta a megye legjobb gazdájának, Balla Andrásnak.

- Államtitkár úr, keveset látni mostanában a közéletben, mi ennek az oka?
- Külföldön tartózkodtam, két fontos utam is volt az Egyesült Államokban és Szingapúrban. Ilyen egyszerű a magyarázat.
- Az EU költségvetésének több mint 50 százalékát agrár- és vidékfejlesztésre szánja.Hogyan kívánja megvalósítani a mezőgazdasági tárca ezeknek a pénzeknek a lehívását?
- Mi még nem vagyunk tagjai az Európai Uniónak, ezért csak az előcsatlakozási pénzekhez tudunk hozzájutni. Az az intézményrendszer, amely ennek az igénybevételére és felhasználására hivatott, jól működik.
Uniós csatlakozásunk reményeink szerint 2002-ben megvalósul, de elképzelhető, hogy 2-3 évvel is elhúzódhat a dolog. Ez nem tőlünk függ, hanem az Európai Unión belüli erőviszonyoktól. Akkor lesz igazán aktuális, hogy milyen EU-s pénzfelhasználást és igénybevételi technikákat kellene megvalósítani, és milyen intézmények kellenek ehhez.
- Agrárexportunk a gazdaságilag stabil országokra támaszkodik, ahová minőségi árut lehet eladni. Ugyanakkor a minisztérium támogatási rendszerében gyakran nem szerepel a minőségi követelmény. Gondolok itt a vízidisznók néven elhíresült sertések esetére, ahol minden minőségi megkötés nélkül szállítottak. Kíván-e a tárca ezen változtatni?
- Az exporttámogatási rendszernek elsődlegesen nem a minőséget kell figyelembe vennie. Az exporttámogatás az egy többlet, amivel a bevételeket kiegészíthetik. Minden termelőnek, kiskereskedőnek, aki exportálni akar, mérlegelnie kell azt, hogy olyan minőségi terméket tud-e előállítani, amivel akkora bevételekre tesz szert, hogy a kiegészítéssel rentábilissá teheti az üzletet.
- Az agrárkamarák jövőbeni szerepét az FVM-tárca képviselői más módon látják. Az Ön véleménye szerint szükség van-e a kamarák működésére?
- Mi úgy ítéljük meg, hogy állami feladatként kell nagyon sok szolgáltatást nyújtani. Szükségtelen ezeknek a feladatoknak a kamarákhoz való telepítése, mert az előbbi módon - ahogy ezt én látom - lehet a legnagyobb segítségben, támogatásban részesíteni a termelőket és a kereskedőket. Az agrárkamarákra mint civil szervezetekre természetesen szükség van. Én magam azon a véleményen vagyok, hogy csak az önkéntes tagságnak van értelme, tehát a kamarának a tevékenységével és a szolgáltatásaival előzetesen vonzania kell azokat, akik a kamarához csatlakoznak. Vannak olyan vélemények is, hogy az őstermelők, kistermelők számára adjuk meg csak ezt a mérlegelési lehetőséget, a nagyüzemek számára legyen kötelező a kamarai tagság. Én mindenféleképpen úgy vélem, hogy senki számára ne legyen kötelező semmilyen kamarai tagság, nem hiszem, hogy a teljesítmény hiánya adminisztratív módon pótolható lenne.
- Még a koalíciós partnereket is meglepte Torgyán József miniszter úrnak azon kijelentése, miszerint 413 milliárd forintot kér a jövő évi költségvetésből a tárca céljaira. Ez az összeg háromszorosa a jelenlegi támogatásnak. Ön, mint közgazdász hogyan ítéli meg ezt az összeget, és mire kívánják fordítani?
- Én úgy látom, hogy akár ezer milliárd forintra is szükség lehetne, mert hiszen a mezőgazdaság fejlesztése alapvető érdek. Az, hogy valóban mire van szükség, és mi tekinthető reálisnak, az további költségvetési tárgyalásokon dől el. Hogy mennyi pénzre van szükség, az egy kérdés. Az, hogy „fizikailag” menynyi költhető el, egy másik kérdés. A harmadik kérdés az, hogy az ország teherbíró képessége mire ad lehetőséget. Ha mindent figyelembe veszek, akkor arra a következtetésre kell jutnom, hogy az agrártárca feltehetőleg nem fog 413 milliárd forintos költségvetési támogatásban részesülni annak ellenére, hogy a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium legfontosabb programjainak megvalósításához 413 milliárd forint szükséges. A kormánynak kell eldöntenie, hogy ezek közül a programok közül mit ítél azonnal megvalósíthatónak.
- Végül egy egészen más jellegű kérdés. Véleménye szerint beszélhetünk-e új keletű koalíciós feszültségekről a kormányban?
- Én azt hiszem, hogy igen nagy baj lenne akkor, ha valódi koalíciós feszültségekről beszélhetnénk. Inkább látszatfeszültségekről van szó. Ha különböző pártok vesznek részt egy koalícióban, akkor két dolog teljesen természetes. Egyrészt az, hogy a kommunikáció nem tökéletes, ezért ebből adódnak sérelmek és egyéb reakciók. Másrészt az, hogy rivalizáló pártokról van szó, mivel nem egy párt tartozik a koalícióba, ahol a nézetazonosság logikus követelmény lenne, ezért az elért kereteken belül mindenki javítani akarja a pozícióit, de ezek kisebb méretű konfliktusok. És van egy harmadik, az, hogy vannak olyanok szerintem, akik a három párt együttműködése és ennek abszolút logikus volta ellenére ezt az együttműködést nem tartják annyira szükségszerűnek, és belülről hangoztatják véleményüket. Én nem hiszem, hogy ez lényeges hatással lehet a koalícióra. Úgy érzem, hogy sokkal nagyobbak a kölcsönös érdekek és jobb a három párt egymáshoz való viszonya, mint az előző koalícióban, főleg a koalíción belüli két fontosabb párté, tehát nem lehet kétséges az, hogy minimum 2002-ig ez az együttműködés fennmarad. Sőt, reményeim szerint több választási ciklust is kitölt, egyszerűen nincsen más alternatíva. Ha azt látjuk, hogy milyen durva módon támadja a Független Kisgazdapártot a Magyar Szocialista Párt, például a miniszterek és az őket helyettesítő politikai államtitkárok által tartott bizottsági beszámolókon, akkor látható, hogy nincsen alternatívája ennek a koalíciós együttműködésnek.