Vissza a tartalomjegyzékhez

RUFF GABRIELLA
Magyar cégek Koszovó újjáépítésében

Magyar cégek is jelentkezhetnek a koszovói újjáépítésre kiírandó közbeszerzési pályázatokra - hangzik a brüsszeli bátorítás. Hogy milyen eséllyel? Chikán Attila gazdasági miniszter szerint a koszovói projektek jó lehetőségeket kínálnak a hazai vállalatok számára. Kezdeményezéseikben a kormány támogatására is számíthatnak: lobbizás mellett - eddig még nem konkretizált - hitelkonstrukciók, kormánygaranciák biztosítására is.

Építőipari vezetők szerint azonban nem annyira rózsás a helyzet. Nagy János, az Építési Vállalkozók Országos Szakszövetségének ügyvezető igazgatója úgy látja: minden a kormány segítségétől függ, mivel az építőipar nem tudja a projekteket előfinanszírozni, ami lépéshátrányt jelent a tőkeerős nyugati cégekkel szemben. Nagy úgy véli: inkább termékekkel érdemes a magyar vállalatoknak az újjáépítésben részt venni, kinti építkezésre nem valószínű, hogy rászánják majd magukat, mivel a távolság nagyon megemelné a költségeket, és sem a projekt előfinanszírozásával, sem plusz munkaerő-kapacitással nem rendelkeznek.
A koszovói nem az első újjáépítési program a Balkánon. Néhány évvel ezelőtt a boszniai háború lezártával hasonló lehetőségek álltak a hazai vállalatok, elsősorban az építőipari cégek előtt: például az Alba Regia szarajevói látogatása után abban reménykedett, hogy nyugati segélyek beáramlásával lesz majd fizetőképes bosnyák partnere. Azonban a nyugati pénzek valahogy elmaradtak, így az üzlet kútba esett. Nagyszabású objektumok kivitelezését magyar cégeknek akkor nem sikerült megszerezniük, inkább alapanyagok és félkész termékek szállításának köszönhető a magyar-bosnyák kereskedelem lendületes növekedése.
Závodszky Péter, a Gazdasági Minisztérium főosztályvezető-helyettese téves elképzelésnek tartja azt, hogy a magyar cégek kiszorultak volna Bosznia újjáépítéséből: a jelenlegi 100-140 milliárdos magyar export mintegy harmada kapcsolódik újjáépítési célú ügylethez. A részvételt a hazai vállalatok lehetőségeinek megfelelőnek látja, hiszen a Boszniába települt építőipari vállalatok fejlettségi szintje gyakran felülmúlta az itthoniakét.
A boszniai sikertelenség egyik oka az volt, hogy a hazai cégek járatlanok voltak a világbanki pályázatok dokumentációinak összeállításában, de a probléma gyakran már ott kezdődött, hogy az információ is későn jutott el hozzájuk. Nem véletlen tehát, hogy a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara a koszovói újjáépítésnél elsőrendű feladatai között tartja számon a tájékoztatási csatornák működtetését. Vadász György, a kamara általános elnökhelyettese abban bízik, hogy a lobbizás során hatásos lesz az az érvelés, amely a közvetlen szomszédságot és a NATO-tagságot hangsúlyozza, valamint a bombázások által okozott 30-40 milliárd forintos közvetlen és közvetett kárra hivatkozik. Reméli, így talán le tudjuk győzni azt a hátrányt, amelyet az építőipar forráshátterének hiánya jelent. Vadász kiemelte: állami segítség, kedvezőbb hitelfeltételek nélkül labdába sem rúghatnak a hazai cégek a kemény nemzetközi versenyben.