Vissza a tartalomjegyzékhez

MÓD JÚLIA
Természetjáró panellakók

Ideális esetben az iskola feladata az lenne, hogy minél jobb színvonalon, minél több területen biztosítsa a tanulók számára az ismeretszerzést - pontosabban azt, hogy a gyerekek minél több dologban kipróbálhassák, s így megismerhessék önmagukat.


Látogatás egy magángyűjtőnél   Fotó: M. J.

A napközi ennek kiváló terepe (lehetne), hiszen itt adódik a legtöbb idő és lehetőség a nevelésre. Hogy ez mennyire így van, azt jól példázza a budapesti Berzeviczy Gizella Általános Iskolában 1995 óta működő természetismereti-környezetvédő Fülemüle szakkör. Vezetője, az egyébként faluról származó, földrajz-népművelés szakon végzett napközis tanár, Emri Erika lelkes gyerekcsapatával együtt ritka színfoltja a hazai napközis palettának: teltházas délutáni szakkörök, rendszeres természetjárás a szülőkkel együtt, nyári szaktáborok, rengeteg színes, közös program - egyszóval vonzó közösségi élet zajlik az angyalföldi betondzsungel egyik szegletében.
A pedagógus elmesélte, óriási dolognak tartja, hogy a lakótelepi gyerekeket - és rajtuk keresztül a szülőket is - sikerült kicsit kirázni a városi életformából, és megszerettetni velük a természetbarát életformát, gondolkodásmódot. Téves tehát minden olyan vélemény, miszerint a mai gyerekek már igen korán a képernyő-kultúra, a komputerek elválaszthatatlan rabjaivá válnának. Ugyanúgy érdekli őket például a kerecsensólyom fészke, mint dédapáik nemzedékét - feltéve persze, ha akad egy olyan lelkes felnőtt, aki magával viszi őket, és megmutatja azt nekik.
A szakkör rengeteg támogatót talált, a szülőkön, pedagógusokon kívül a legkülönbözőbb intézményekkel, szervezetekkel is együttműködnek. A helyi önkormányzaton kívül többek között a Magyar Rovartani Társasággal, a Magyar Csillagászati Egyesülettel, a Vadásztársasággal is folyamatos a kapcsolatuk, és így olyan lehetőségek nyílnak meg a számukra, amelyekhez csak környezetismerettel foglalkozó szervezett iskolai csoportként juthatnak hozzá, civil egyénként nem. Állandó segítőik, pártolóik között található ornitológus, geológus, csillagász, sőt vadász is, akik többnyire különböző nyári táboraikon is részt vesznek. Az egyhetes táborokra már a tanév elejétől készülnek - még a szelektált hulladékot is pénzzé teszik -, és mire eljön a nyár, a gyerekek már szinte mindent tudnak az adott tájegységről, amit aztán közelebbről is megismerhetnek a szakemberek segítségével. Egyik alkalommal például a Magyar Madártani Egyesület segítségével szerveztek madarásztábort a Kiskunsági Nemzeti Parkban.
A gyerekek a foglalkozásokon játszva tanulnak meg mindent, ezt nagyon sok szemléltető program is segíti: különösen felkeltette a gyerekek érdeklődését például a Csepeli Víztisztítóműben tett közös látogatás is. Az elsősöktől a hatodikosokig sokan eljárnak, illetve visszajárnak a szakkörbe, táborokba, a több éves aktív együttlét során egy jól összeszokott közösség alakult ki, amelybe a szülők is beletartoznak. A környezetvédelmi tevékenység többnyire csoportos elfoglaltságot, igazi csapatmunkát feltételez, előrelátó magatartást és egy természetbarát szemléletet alakít ki, amelyben a gyerekeken keresztül eljuthatunk a szülőkhöz is - állítja Emri Erika, akinek agilitása nagy szerepet játszik a szakkör sikeres működésében. A széleskörű kapcsolatteremtésen, a szponzorok és a pályázatok „felhajtásán” kívül a szakkör munkájára az is rányomja a bélyegét, hogy a fiatal, családos pedagógus - elmondása szerint - nem a foglalkozásokra készül, hanem állandóan készül, mert minden részletében szereti ezt a munkát csinálni. Sokszor szinte túlkészüli magát, de minden nap alig várja, hogy ezt csinálhassa: hogy olvashasson, szakembereket és anyagokat kutathasson fel az adott témához, az adott tájegységhez. Pedagógiai programjának célja végső soron az, hogy a természet megismerése, szeretete, megóvása a gyerekek - és szülők - alapvető életformájává váljon.