Ideális esetben az iskola feladata az lenne, hogy minél jobb színvonalon, minél több
területen biztosítsa a tanulók számára az ismeretszerzést - pontosabban azt, hogy
a gyerekek minél több dologban kipróbálhassák, s így megismerhessék önmagukat.

Látogatás egy magángyűjtőnél Fotó: M. J.
A napközi ennek kiváló terepe (lehetne), hiszen itt adódik a legtöbb idő és
lehetőség a nevelésre. Hogy ez mennyire így van, azt jól példázza a budapesti
Berzeviczy Gizella Általános Iskolában 1995 óta működő természetismereti-környezetvédő
Fülemüle szakkör. Vezetője, az egyébként faluról származó, földrajz-népművelés
szakon végzett napközis tanár, Emri Erika lelkes gyerekcsapatával együtt ritka színfoltja
a hazai napközis palettának: teltházas délutáni szakkörök, rendszeres természetjárás
a szülőkkel együtt, nyári szaktáborok, rengeteg színes, közös program - egyszóval
vonzó közösségi élet zajlik az angyalföldi betondzsungel egyik szegletében.
A pedagógus elmesélte, óriási dolognak tartja, hogy a lakótelepi gyerekeket - és
rajtuk keresztül a szülőket is - sikerült kicsit kirázni a városi életformából,
és megszerettetni velük a természetbarát életformát, gondolkodásmódot. Téves tehát
minden olyan vélemény, miszerint a mai gyerekek már igen korán a képernyő-kultúra,
a komputerek elválaszthatatlan rabjaivá válnának. Ugyanúgy érdekli őket például a
kerecsensólyom fészke, mint dédapáik nemzedékét - feltéve persze, ha akad egy
olyan lelkes felnőtt, aki magával viszi őket, és megmutatja azt nekik.
A szakkör rengeteg támogatót talált, a szülőkön, pedagógusokon kívül a legkülönbözőbb
intézményekkel, szervezetekkel is együttműködnek. A helyi önkormányzaton kívül többek
között a Magyar Rovartani Társasággal, a Magyar Csillagászati Egyesülettel, a Vadásztársasággal
is folyamatos a kapcsolatuk, és így olyan lehetőségek nyílnak meg a számukra,
amelyekhez csak környezetismerettel foglalkozó szervezett iskolai csoportként juthatnak
hozzá, civil egyénként nem. Állandó segítőik, pártolóik között található
ornitológus, geológus, csillagász, sőt vadász is, akik többnyire különböző nyári
táboraikon is részt vesznek. Az egyhetes táborokra már a tanév elejétől készülnek
- még a szelektált hulladékot is pénzzé teszik -, és mire eljön a nyár, a
gyerekek már szinte mindent tudnak az adott tájegységről, amit aztán közelebbről is
megismerhetnek a szakemberek segítségével. Egyik alkalommal például a Magyar Madártani
Egyesület segítségével szerveztek madarásztábort a Kiskunsági Nemzeti Parkban.
A gyerekek a foglalkozásokon játszva tanulnak meg mindent, ezt nagyon sok szemléltető
program is segíti: különösen felkeltette a gyerekek érdeklődését például a
Csepeli Víztisztítóműben tett közös látogatás is. Az elsősöktől a hatodikosokig
sokan eljárnak, illetve visszajárnak a szakkörbe, táborokba, a több éves aktív együttlét
során egy jól összeszokott közösség alakult ki, amelybe a szülők is beletartoznak.
A környezetvédelmi tevékenység többnyire csoportos elfoglaltságot, igazi csapatmunkát
feltételez, előrelátó magatartást és egy természetbarát szemléletet alakít ki,
amelyben a gyerekeken keresztül eljuthatunk a szülőkhöz is - állítja Emri Erika,
akinek agilitása nagy szerepet játszik a szakkör sikeres működésében. A széleskörű
kapcsolatteremtésen, a szponzorok és a pályázatok „felhajtásán” kívül a szakkör
munkájára az is rányomja a bélyegét, hogy a fiatal, családos pedagógus - elmondása
szerint - nem a foglalkozásokra készül, hanem állandóan készül, mert minden részletében
szereti ezt a munkát csinálni. Sokszor szinte túlkészüli magát, de minden nap alig várja,
hogy ezt csinálhassa: hogy olvashasson, szakembereket és anyagokat kutathasson fel az
adott témához, az adott tájegységhez. Pedagógiai programjának célja végső soron
az, hogy a természet megismerése, szeretete, megóvása a gyerekek - és szülők -
alapvető életformájává váljon.