Vissza a tartalomjegyzékhez

FLAISZ ENDRE
A hetedik korszak

A Jézus Krisztus földön történt megjelenésével kezdődő világkorszakot (aión) a Szentlélek korszakának is szokták nevezni a teológusok. A Biblia szerint ez az aión Jézus Krisztus újraeljöveteléig fog tartani. Egyes értelmezések szerint ezen a nagy világkorszakon belül több, összesen hét kisebb egyháztörténeti korszak követi egymást a Szentlélek működésének megfelelően. A korszak legutolsó, Jézus eljövetelét közvetlenül megelőző egyháztörténeti periódusát a Jelenések könyve alapján „laodiceai kornak” nevezi számos teológus. Ennek az időszaknak egyik fő jellemzője, hogy a Szentlélek személye és tevékenysége minden addiginál erőteljesebben nyilvánul meg, ugyanakkor ez minden addiginál hevesebb vitákat vált ki Egyházon belül és kívül egyaránt.

Mindezek alapján sok teológus úgy véli, hogy a jelenlegi egyháztörténeti kor azonos lehet az apokalipszisbeli „laodiceai korral”. Tény, hogy korunkban a Szentlélek és tevékenysége az egyházban - de részben már a világiak között is - az emberek figyelmének középpontjába került, főként a működését kísérő külső megnyilvánulások miatt. Ezek közé tartozik a nyelvekenszólás (glosszolália: olyan nyelven történő beszéd, amit a beszélő soha nem tanult), az Újszövetségben felsorolt kilenc „karizma” (ajándék), valamint remegés, földreesés, természetfeletti örömmegnyilvánulások, nevetés, csodás gyógyulások is előfordulnak, melyek mára a pünkösdi-karizmatikus jellegű istentisztelet elfogadott részeivé váltak.
Ezek a megnyilvánulások azonban a tradicionális, különösen a klasszikus protestáns kereszténység teológiája és vallásgyakorlata alapján egyelőre nehezen értelmezhetők. Az úgynevezett megszűnési elmélet (szesszacionizmus) szerint isteni csodák és gyógyulások csak az apostoli korban léteztek, ezt követően azonban megszűntek. Idővel ez a felfogás tovább radikalizálódott, és egyes, a bibliakritikát átvevő protestáns irányzatokban a Szentlélek mindenfajta természetfölötti megnyilvánulásának a tagadásához vezetett. Ez a teológia áthatotta az európai gondolkodást, beépült a kultúránkba, és alapja lett azoknak a támadásoknak, amelyek napjainkban a Szentlélek manifesztációit érik. A megszűnési elmélet tévedése abban áll, hogy Jézus Krisztus szolgálatát csupán földi tartózkodására korlátozza. Jézus Krisztus azonban földi szolgálatát követően, immár kétezer éve megkezdte menynyei szolgálatát. A Szentlelket pontosan azért küldte el a Földre, hogy természetfeletti jellegű munkáját földi itt-tartózkodásánál nagyobb hatékonysággal, világméretekben tudja folytatni.
Mi történt pünkösdkor? Az újszövetségi beszámoló szerint a tanítványok a Szentlélek erejétől eksztázisba estek, idegen nyelveken beszéltek, valamint részegek módjára viselkedtek: nevettek, dülöngéltek és földre estek. A Szentlélekkel való beteljesedés e látványos megnyilvánulása azonban nem merült ki a külsőségekben, ezt követően ugyanis a tanítványok személyiségében forradalmi változás állt be.
Napjaink ébredési hullámában a megszűnési elmélet hatása miatt a Szentlélek megnyilvánulásai rendre a viták kereszttüzébe kerülnek, és sokan vizsgálják, hogy mi zajlik ebben az ébredési mozgalomban. Ami a londoni Sion College istentiszteletén történt, jól jellemzi a helyzetet. Az egyik résztvevő a Szentlélek indíttatására idegen nyelven kezdett el beszélni (glosszolália, nyelvekenszólás), mire a közösség vezetője, Howard Carter, aki egyébként nem ismerte azt a nyelvet, a Szentlélek inspirálására „lefordította” az üzenetet. Az összejövetelen ott volt a liverpooli egyetem keleti nyelvekkel foglalkozó professzora, aki Howard Carter engedélyével a nyelvekenszólás jelenségét tanulmányozta, s jegyzeteket készített a megfigyeléseiről. A professzor az alkalom végén a következőket mondta Howard Carternek: „Az imént fültanúja voltam, amint egy fiatalember tökéletes irodalmi arabot beszélt anélkül, hogy egyetlen kiejtési vagy nyelvtani hibát ejtett volna, ami egyébként szinte lehetetlen. Ráadásul az Ön tolmácsolása is abszolút pontos volt. Ebből azt a tanulságot vontam le, hogy Isten Önök között van.” Az ilyen esetek rést ütnek a szesszacionizmus falán.
A Szentlélek XX. századi kiáradása az egyházon belül is sok vitát vált ki. A jelenség lényegét a korszak bibliai elnevezése (laodicea) foglalja öszsze. A laodicea szó népuralmat jelent, amely azonban ebben az összefüggésben negatív kicsengésű, és az egyház zűrzavaros állapotára utal. A Biblia egyik előrejelzése szerint a Jézus Krisztus visszajövetelét megelőző, laodiceai korban a Szentlélek személyéhez való helytelen viszonyulás miatt a hívők mintegy ötven százaléka szóródik ki a tényleges egyházból: „Akkor (a szövegösszefüggés közvetlenül Jézus Krisztus visszajövetele előttre utal) hasonlatos lesz a menynyeknek országa ama tíz szűzhöz, akik elővevén az ő lámpásaikat, kimenének a vőlegény elé. Öt pedig közülük eszes volt, és öt bolond.” (Mt 25,1-2) A Biblia egy másik, optimistább prognózisa pedig - az Egyház nagyobb részének felocsúdásával számolva - egyharmadnyi kiszóródást jelez előre. Bármekkora legyen is azonban a Szentlélek karizmái miatti fluktuáció az egyházban és a megbotránkozás az egyházon kívül, mégis egyre több ember vállalja azokat, csak hogy Isten végre valóságosan megérintse az életét.
(A szerző filozófus, teológus)