A Jézus Krisztus földön történt megjelenésével kezdődő világkorszakot (aión)
a Szentlélek korszakának is szokták nevezni a teológusok. A Biblia szerint ez az aión
Jézus Krisztus újraeljöveteléig fog tartani. Egyes értelmezések szerint ezen a nagy
világkorszakon belül több, összesen hét kisebb egyháztörténeti korszak követi
egymást a Szentlélek működésének megfelelően. A korszak legutolsó, Jézus eljövetelét
közvetlenül megelőző egyháztörténeti periódusát a Jelenések könyve alapján „laodiceai
kornak” nevezi számos teológus. Ennek az időszaknak egyik fő jellemzője, hogy a
Szentlélek személye és tevékenysége minden addiginál erőteljesebben nyilvánul meg,
ugyanakkor ez minden addiginál hevesebb vitákat vált ki Egyházon belül és kívül
egyaránt.
Mindezek alapján sok teológus úgy véli, hogy a jelenlegi egyháztörténeti kor
azonos lehet az apokalipszisbeli „laodiceai korral”. Tény, hogy korunkban a Szentlélek
és tevékenysége az egyházban - de részben már a világiak között is - az
emberek figyelmének középpontjába került, főként a működését kísérő külső
megnyilvánulások miatt. Ezek közé tartozik a nyelvekenszólás (glosszolália: olyan
nyelven történő beszéd, amit a beszélő soha nem tanult), az Újszövetségben
felsorolt kilenc „karizma” (ajándék), valamint remegés, földreesés, természetfeletti
örömmegnyilvánulások, nevetés, csodás gyógyulások is előfordulnak, melyek mára a
pünkösdi-karizmatikus jellegű istentisztelet elfogadott részeivé váltak.
Ezek a megnyilvánulások azonban a tradicionális, különösen a klasszikus protestáns
kereszténység teológiája és vallásgyakorlata alapján egyelőre nehezen értelmezhetők.
Az úgynevezett megszűnési elmélet (szesszacionizmus) szerint isteni csodák és gyógyulások
csak az apostoli korban léteztek, ezt követően azonban megszűntek. Idővel ez a felfogás
tovább radikalizálódott, és egyes, a bibliakritikát átvevő protestáns irányzatokban
a Szentlélek mindenfajta természetfölötti megnyilvánulásának a tagadásához
vezetett. Ez a teológia áthatotta az európai gondolkodást, beépült a kultúránkba,
és alapja lett azoknak a támadásoknak, amelyek napjainkban a Szentlélek manifesztációit
érik. A megszűnési elmélet tévedése abban áll, hogy Jézus Krisztus szolgálatát
csupán földi tartózkodására korlátozza. Jézus Krisztus azonban földi szolgálatát
követően, immár kétezer éve megkezdte menynyei szolgálatát. A Szentlelket pontosan
azért küldte el a Földre, hogy természetfeletti jellegű munkáját földi itt-tartózkodásánál
nagyobb hatékonysággal, világméretekben tudja folytatni.
Mi történt pünkösdkor? Az újszövetségi beszámoló szerint a tanítványok a Szentlélek
erejétől eksztázisba estek, idegen nyelveken beszéltek, valamint részegek módjára
viselkedtek: nevettek, dülöngéltek és földre estek. A Szentlélekkel való beteljesedés
e látványos megnyilvánulása azonban nem merült ki a külsőségekben, ezt követően
ugyanis a tanítványok személyiségében forradalmi változás állt be.
Napjaink ébredési hullámában a megszűnési elmélet hatása miatt a Szentlélek
megnyilvánulásai rendre a viták kereszttüzébe kerülnek, és sokan vizsgálják, hogy
mi zajlik ebben az ébredési mozgalomban. Ami a londoni Sion College istentiszteletén történt,
jól jellemzi a helyzetet. Az egyik résztvevő a Szentlélek indíttatására idegen
nyelven kezdett el beszélni (glosszolália, nyelvekenszólás), mire a közösség vezetője,
Howard Carter, aki egyébként nem ismerte azt a nyelvet, a Szentlélek inspirálására
„lefordította” az üzenetet. Az összejövetelen ott volt a liverpooli egyetem keleti
nyelvekkel foglalkozó professzora, aki Howard Carter engedélyével a nyelvekenszólás
jelenségét tanulmányozta, s jegyzeteket készített a megfigyeléseiről. A professzor
az alkalom végén a következőket mondta Howard Carternek: „Az imént fültanúja
voltam, amint egy fiatalember tökéletes irodalmi arabot beszélt anélkül, hogy
egyetlen kiejtési vagy nyelvtani hibát ejtett volna, ami egyébként szinte lehetetlen.
Ráadásul az Ön tolmácsolása is abszolút pontos volt. Ebből azt a tanulságot vontam
le, hogy Isten Önök között van.” Az ilyen esetek rést ütnek a szesszacionizmus falán.
A Szentlélek XX. századi kiáradása az egyházon belül is sok vitát vált ki. A
jelenség lényegét a korszak bibliai elnevezése (laodicea) foglalja öszsze. A laodicea
szó népuralmat jelent, amely azonban ebben az összefüggésben negatív kicsengésű,
és az egyház zűrzavaros állapotára utal. A Biblia egyik előrejelzése szerint a Jézus
Krisztus visszajövetelét megelőző, laodiceai korban a Szentlélek személyéhez való
helytelen viszonyulás miatt a hívők mintegy ötven százaléka szóródik ki a tényleges
egyházból: „Akkor (a szövegösszefüggés közvetlenül Jézus Krisztus visszajövetele
előttre utal) hasonlatos lesz a menynyeknek országa ama tíz szűzhöz, akik elővevén
az ő lámpásaikat, kimenének a vőlegény elé. Öt pedig közülük eszes volt, és öt
bolond.” (Mt 25,1-2) A Biblia egy másik, optimistább prognózisa pedig - az Egyház
nagyobb részének felocsúdásával számolva - egyharmadnyi kiszóródást jelez előre.
Bármekkora legyen is azonban a Szentlélek karizmái miatti fluktuáció az egyházban és
a megbotránkozás az egyházon kívül, mégis egyre több ember vállalja azokat, csak
hogy Isten végre valóságosan megérintse az életét.
(A szerző filozófus, teológus)