Vissza a tartalomjegyzékhez

MUNKATÁRSAINKTÓL
Az EU felosztja a Balkánt

Miközben nem szűnik a déli szomszéd NATO-bombázása, és egyre nagyobb károk érik a jugoszláv gazdaságot, szorgos munka zajlik a háttérben a háború utáni Jugoszlávia, illetve Balkán sorsának kialakításáról. Egy brüsszeli intézet még tavaly - tehát jóval a háború előtt - tervet készített a Balkán reménybeli EU-integrálásáról. A most publikált vitairatból kiderül, hogy a térség valamennyi országát az unió berkein belül képzelik el: „itt az ideje annak, hogy az utolsó balkáni háború (mármint a koszovói) után megállapodjanak arról, hogy milyen alapokon válna lehetővé a térség EU-integrálása”.

A vitaanyag készítői úgy látják, hogy a koszovói háború kapcsán megváltozott az országok szuverenitásának és a politikai formák elfogadásának alapkoncepciója: azaz a koszovói események „bel-európai kérdéssé” váltak. A szakértők megállapították: az EU-nak - a NATO mellett - vezető szerepet kell vállalnia a háború utáni délkelet-európai rendszer kialakításában.
A brüsszeli Európai Politikai Tanulmányok Központja által készített tanulmány leszögezi, olyan politikai határozatokra van szükség, amelyek arra ösztönöznék a térség kormányait, hogy közeledjenek az EU politikai és gazdasági normáihoz, és járuljanak hozzá az EU-csatlakozásukhoz. A reménybeli uniós tagság eléréséig a balkáni országok több jogot és kevesebb kötelezettséget kapnának, mint más csatlakozó államok. Például nem kellene tagdíjat fizetniük az EU közös kasszájába, de részesülhetnének a támogatásokból. A leendő tagországok azonban nem kapnának szavazati jogot az EU testületeiben, csupán képviseleti és tárgyalási joggal rendelkeznének.
A vitaanyag kitér a gazdasági felzárkóztatásra is: a balkáni államok kezdetben többoldalú szabadkereskedelmi szerződést köthetnének, majd a felzárkózás függvényében fokozatosan csatlakozhatnának az EU pénzügyi rendszeréhez. A közös kasszából évente - a GDP 10 százalékáig terjedően - támogatást kapnának.
A tervek szerint a balkáni országok két kategóriában lennének részesei az EU-nak. Horvátország és Macedónia az „EU autonóm állama”, míg Koszovó az „EU autonóm régiója” lenne. Számukra olyan gazdasági segítséget nyújtanának, amely meggyorsítaná a felzárkózást a többi csatlakozásra váró ország színvonalához képest. Montenegró, Bosznia-Hercegovina és Albánia „besorolását” a politikai és a gazdasági rendszer fejlettsége dönti majd el. A tanulmány siet megjegyezni, hogy a Balkán EU-integrációja nem lenne kedvezőtlen hatással a már folyamatban lévő csatlakozási tárgyalásokra. Sőt, külön figyelmet fordítanak Romániára és Bulgáriára. A balkáni országok felzárkóztatása és csatlakozása közel azonos összegbe - évi 5 milliárd ecu-be - kerülne az EU-nak, mint a volt szocialista országok felkészülése. A szakértők megállapítják, hogy megfelelő politikai környezetet kell kialakítani ahhoz, hogy Szerbia is „normális európai állammá” válhasson. A tanulmány szerzői leszögezték, hogy Szerbia politikai megújulása után az „EU autonóm államává” válhat.
A realitás azonban napjainkban még másról beszél: a jugoszláv gazdaság teljesen megsemmisült, egyes források szerint az ország helyreállítása önerőből 200 évig is eltartana. Belgrádi adatok szerint eddig 200 milliárd dolláros kár keletkezett, amit a WIIW bécsi gazdaságkutató intézet szerint a jugoszláv vezetés túloz, hiszen az ország tavalyi GDP-je mindössze 15,7 milliárd dollár volt. Az viszont teljesen egyértelmű, hogy az újjáépítést csak külföldi segítséggel lehet véghezvinni. „Jugoszláviának az a tragédiája, hogy csak azok az országok tudnak pénzt adni az újjáépítésre, akik jelenleg bombázzák az országot, hiszen a testvéri szláv nemzetek gazdasági csődben vannak”- írta elemzésében a Die Presse osztrák konzervatív lap.
A Nyugat szemmel láthatóan semmilyen gazdasági segítségre nem hajlandó addig, amíg a politikai vezetés teljes egészében nem teljesíti a NATO követeléseit. Jugoszlávia már a támadások megkezdése előtt is fizetésképtelen volt, ezért kölcsönökre sem számíthat. Először adósságait kellene rendeznie, azonban a szétvert gazdasággal erre semmi esélye sem maradt. Az ipari és az infrastrukturális létesítmények bombázása után az erőművek elleni támadásokkal, az energiahordozók elvonásával megadták a gazdaság számára a kegyelemdöfést. A háború előtti magas, 25 százalékos munkanélküliség a háború után várhatóan megduplázódik. A lakosság körében az igazi válság most kezd érezhetővé válni, ugyanis eldugott pénztartalékaik fogyóban vannak, és az áram-, valamint a vízhiány a mindennapi életet is megbénítja. Ennek következtében a szociális elégedetlenség napról napra növekszik. Vajon Nyugatra vágynak?