Miközben nem szűnik a déli szomszéd NATO-bombázása, és egyre nagyobb károk érik
a jugoszláv gazdaságot, szorgos munka zajlik a háttérben a háború utáni Jugoszlávia,
illetve Balkán sorsának kialakításáról. Egy brüsszeli intézet még tavaly - tehát
jóval a háború előtt - tervet készített a Balkán reménybeli EU-integrálásáról.
A most publikált vitairatból kiderül, hogy a térség valamennyi országát az unió
berkein belül képzelik el: „itt az ideje annak, hogy az utolsó balkáni háború (mármint
a koszovói) után megállapodjanak arról, hogy milyen alapokon válna lehetővé a térség
EU-integrálása”.
A vitaanyag készítői úgy látják, hogy a koszovói háború kapcsán megváltozott
az országok szuverenitásának és a politikai formák elfogadásának alapkoncepciója:
azaz a koszovói események „bel-európai kérdéssé” váltak. A szakértők megállapították:
az EU-nak - a NATO mellett - vezető szerepet kell vállalnia a háború utáni délkelet-európai
rendszer kialakításában.
A brüsszeli Európai Politikai Tanulmányok Központja által készített tanulmány leszögezi,
olyan politikai határozatokra van szükség, amelyek arra ösztönöznék a térség kormányait,
hogy közeledjenek az EU politikai és gazdasági normáihoz, és járuljanak hozzá az
EU-csatlakozásukhoz. A reménybeli uniós tagság eléréséig a balkáni országok több
jogot és kevesebb kötelezettséget kapnának, mint más csatlakozó államok. Például
nem kellene tagdíjat fizetniük az EU közös kasszájába, de részesülhetnének a támogatásokból.
A leendő tagországok azonban nem kapnának szavazati jogot az EU testületeiben, csupán
képviseleti és tárgyalási joggal rendelkeznének.
A vitaanyag kitér a gazdasági felzárkóztatásra is: a balkáni államok kezdetben többoldalú
szabadkereskedelmi szerződést köthetnének, majd a felzárkózás függvényében
fokozatosan csatlakozhatnának az EU pénzügyi rendszeréhez. A közös kasszából évente
- a GDP 10 százalékáig terjedően - támogatást kapnának.
A tervek szerint a balkáni országok két kategóriában lennének részesei az EU-nak.
Horvátország és Macedónia az „EU autonóm állama”, míg Koszovó az „EU autonóm
régiója” lenne. Számukra olyan gazdasági segítséget nyújtanának, amely meggyorsítaná
a felzárkózást a többi csatlakozásra váró ország színvonalához képest.
Montenegró, Bosznia-Hercegovina és Albánia „besorolását” a politikai és a gazdasági
rendszer fejlettsége dönti majd el. A tanulmány siet megjegyezni, hogy a Balkán
EU-integrációja nem lenne kedvezőtlen hatással a már folyamatban lévő csatlakozási
tárgyalásokra. Sőt, külön figyelmet fordítanak Romániára és Bulgáriára. A balkáni
országok felzárkóztatása és csatlakozása közel azonos összegbe - évi 5 milliárd
ecu-be - kerülne az EU-nak, mint a volt szocialista országok felkészülése. A szakértők
megállapítják, hogy megfelelő politikai környezetet kell kialakítani ahhoz, hogy
Szerbia is „normális európai állammá” válhasson. A tanulmány szerzői leszögezték,
hogy Szerbia politikai megújulása után az „EU autonóm államává” válhat.
A realitás azonban napjainkban még másról beszél: a jugoszláv gazdaság teljesen
megsemmisült, egyes források szerint az ország helyreállítása önerőből 200 évig
is eltartana. Belgrádi adatok szerint eddig 200 milliárd dolláros kár keletkezett,
amit a WIIW bécsi gazdaságkutató intézet szerint a jugoszláv vezetés túloz, hiszen
az ország tavalyi GDP-je mindössze 15,7 milliárd dollár volt. Az viszont teljesen egyértelmű,
hogy az újjáépítést csak külföldi segítséggel lehet véghezvinni. „Jugoszláviának
az a tragédiája, hogy csak azok az országok tudnak pénzt adni az újjáépítésre,
akik jelenleg bombázzák az országot, hiszen a testvéri szláv nemzetek gazdasági csődben
vannak”- írta elemzésében a Die Presse osztrák konzervatív lap.
A Nyugat szemmel láthatóan semmilyen gazdasági segítségre nem hajlandó addig, amíg
a politikai vezetés teljes egészében nem teljesíti a NATO követeléseit. Jugoszlávia
már a támadások megkezdése előtt is fizetésképtelen volt, ezért kölcsönökre sem
számíthat. Először adósságait kellene rendeznie, azonban a szétvert gazdasággal
erre semmi esélye sem maradt. Az ipari és az infrastrukturális létesítmények bombázása
után az erőművek elleni támadásokkal, az energiahordozók elvonásával megadták a
gazdaság számára a kegyelemdöfést. A háború előtti magas, 25 százalékos munkanélküliség
a háború után várhatóan megduplázódik. A lakosság körében az igazi válság most
kezd érezhetővé válni, ugyanis eldugott pénztartalékaik fogyóban vannak, és az áram-,
valamint a vízhiány a mindennapi életet is megbénítja. Ennek következtében a szociális
elégedetlenség napról napra növekszik. Vajon Nyugatra vágynak?