Vissza a tartalomjegyzékhez

BUSA VIOLA
Vita az Európa-hadsergről

Nagy-Britannia euroszkeptikusainak érvanyaga újabb adalékkal bővült az elmúlt hetekben. Romano Prodi, volt olasz miniszterelnök és az Európai Bizottság soros elnöke ugyanis kijelentette: az EU vagy létrehozza saját hadseregét, vagy megkockáztatja, hogy a világtörténelem színpadán a perifériára szorul. Míg a Downing Street-en heves ellenérzéseket váltott ki az új koncepció, Prodi meggyőződése, hogy ez a lépés az EU számára létfontosságú kérdés.

Az Európai Bizottság vezetője szerint az euró bevezetésével valóságos változás állt be az EU természetében, ezért most következő feladatként az egységes, közös hadsereg létrehozását kell napirendre tűzni.
A szigetország szkeptikusai azonban világosan kifejezték, nem támogatják ezt a felvetést, mivel véleményük szerint ez a
lépés egy európai szuperállam megteremtésének következő fázisa lenne. Romano Prodi a BBC-nek adott interjújában kifejtette, közös hadsereg létrehozása nélkül az EU nemzetei perifériára fognak szorulni, még Nagy-Britannia és Franciaország sem elég erős ahhoz, hogy katonai erejével számottevő tényező maradjon a világban. Prodi szerint Európa számára az egyetlen alternatíva
a jelenlegi gyakorlat folytatá-sa lenne, amelynek keretében azonban az USA védelmi költségvetésének mintegy kétharmadát kitevő költségráfordítással Amerika hadereje egytizedének megfelelő katonai erőt tudnak csak fenntartani. Prodi úgy véli, a balkáni események alátámasztják azt a vélekedést, hogy közös kül- és védelmi politika kidolgozása nélkül „egy jövőbeli háborúba az EU-nak nem lenne beleszólása”. Angliában viszont a toryk védelmi szóvivője úgy nyilatkozott: Itt az idő, hogy Európa miniszterelnökei véget vessenek ennek a badarságnak és világossá tegyék, Európa védelmi rendszere kizárólag a NATO-tól függ.
Mindazonáltal a közös európai védelmi rendszer kidolgozása mögött érdekes - és meglehetősen vegyes - motívumok húzódnak meg. Az USA számára a NATO-val kapcsolatos nehézségek a konszenzuson alapuló döntéshozatalból erednek. Ha azonban a tizenkét európai NATO-tagország közös nevezőre jut, az USA nemzeti szuverenitásának megnyirbálása nélkül is előremozdulhatnak a döntési folyamatok. Franciaországot és más európai országokat viszont egészen más motívumok mozgatják: ők a közös európai védelmi és biztonsági rendszer kiépítésével Amerika NATO-beli befolyásának ellensúlyozását célozzák.
A középutat ezúttal is Anglia képviseli, ahol Thatcher aszszony idején is erősen ellenezték az ilyesfajta törekvéseket és az „atlanti szövetségest” mindig is fontosabbnak tartották. Ugyanakkor az USA meggyőződése szerint egy teljesen
integrálódott Nagy-Britannia tudná biztosítani, hogy egy még inkább egységesült Európai Unió ne váljon a francia Amerika-ellenesség fő megtestesítőjévé.