Vissza a tartalomjegyzékhez

MÁRER GYÖRGY NEW YORK
Kínai krokodilkönnyek

Megtörtént, ami megtörtént. Belgrádban rakétatalálat érte a kínai nagykövetség épületét. A Pentagon végül is elismerte, hogy a jugoszláv fővárosról nincs naprakész térképe, és így esett meg a végzetes tévedés. A dolog bizony nem vet valami kedvező fényt sem az amerikai, sem a NATO-hadvezetésre, de ezt már sajnos visszaszívni, meg nem történtté tenni aligha lehet. Kína válasza ezzel szemben aligha nevezhető nemes, vagy akár méltányos cselekedetnek.


Egyetemisták tüntetnek Pekingben. Tanulni inkább Amerikába mennek    Fotó: MTI

A Buddhista Törvény elnevezésű felekezet meglepetésszerű, tízezer fős, vallásszabadságot követelő tüntetése után a kínai hivatalos köröknek végre sikerült a kákán csomót találni, és amerikaellenes hangulatot kelteni, amely erőszakos cselekedetekkel tűzdelt tiltakozásokhoz vezetett. Vasárnap este Hu Zsin-tao kínai alelnök szokatlan módon, egyenes tévéadásban támogatásáról biztosította a felvonulókat, bár óva intette őket a szélsőségektől. Nyilatkozata tükrözte a kormánynak azt a szándékát, hogy továbbra is kézben tartsa az eseményeket, ugyanakkor ne idegenítse el magától ezt a minden bizonnyal „népi” mozgalmat. A The New York Times hétfői számának címoldalán megdöbbentő kép jelent meg. Egy kínai tüntető épp követ dob az amerikai nagykövetség pekingi épületére, miközben a kínai rendőrség tagjai közül egyesek unottan, szinte ásítozva figyelik az eseményeket, mások kíváncsian nézik, hová csapódik be az elhajított kő. Egyik sem kísérli meg még véletlenül sem, hogy ártalmatlanná tegye a rendbontót.
Régi jó mondás, hogy legjobb védekezés a támadás. Kína is így van a dologgal. Valahogyan el kell tussolnia azt, hogy kémei súlyos katonai titkokat szereztek amerikai kutatóintézetektől. Még jóval Csu Zsung-csi miniszterelnök amerikai látogatása előtt nyilvánosságra került - lapunk is közölte március 13-i számában -, hogy egy Wen Ho-li nevű, tajvani születésű számítógépes szakember, aki a Los Alamos-i Atomkutató Intézetben dolgozott, jó néhány titkos okmányt adott át a kínaiaknak. Mégpedig úgy, hogy egy védett komputerrendszerből áttette őket egy nem titkosba. Wen tevékenységét már 1995-ben felfedték. A Szövetségi Nyomozó Hivatal, az FBI már 1997-ben az Igazságügyi Minisztériumhoz fordult, hogy bírósági engedélyt szerezzen a szakember számítógépének megfigyelésére, de az illetékesek elvetették a kérelmet.
A republikánus szenátorok azzal vádolják a kormányhivatalt és az FBI-t, hogy két évtizeden át ismételt mulasztásokat követtek el a Wen ellen folytatott nemzetbiztonsági nyomozás során. A május elején lezajlott szenátusi meghallgatáson a törvényhozók mélységes felháborodásukat fejezték ki afelett, hogy 1997-ben az Igazságügyi Minisztérium megtagadta az FBI nyomozóitól az engedélyt Wen számítógépének megvizsgálására. A lépés közel két évre akadályt gördített a hatóságok elé annak kinyomozásában, hogy folyamatosan több millió sor olyan titkos számítógépes rejtjelzés került át egy nem titkos rendszerbe, amelyet a legkorszerűbb atomfegyverek kifejlesztéséhez alkalmaztak. Hivatalos körök szerint bizonyíték van arra is, hogy valaki illetéktelenül átolvasta az iratokat. Még mindig nem bizonyosodott be azonban, hogy az illető valóban átadta a titkokat a kínaiaknak, így még nem helyezték vád alá. Hivatalos körök szerint az eset az egész atomfegyvertár biztonságát kockára tette.
A napokban újabb kémtörténetre derült fény. Egy Peter Lee nevű tudós, aki egy titkos Pentagon-tervezeten dolgozott, 1997-ben olyan adatokat szolgáltatott ki a kínaiaknak, amelyek a tengeralattjárók felderítésére alkalmas legkorszerűbb radartechnológiáról szóltak. Peter Lee 1997 májusában egy kétórás előadás keretében adta át a kínai atomfegyver-szakértőknek ezt a hétpecsétes titkot, amelynek kidolgozása két évtizedet vett igénybe a fegyverkutatással foglalkozó kaliforniai Lawrence Laboratóriumban. A Peter Lee-ügy ugyancsak ékesen bizonyítja, hogy az amerikai kormány tudta: Kína sikeres hírszerző tevékenységet folytatott amerikai katonai titkok megszerzésére Clinton elnök második hivatali időszaka alatt. Jóllehet a Los Alamosban történtek a vizsgálatok egész sorához vezettek, Clinton elnök két hónappal ezelőtt kijelentette: senki sem fordult hozzá azzal, hogy gyanú merült volna fel Kína hírszerző tevékenységével kapcsolatban. Hivatalos körök úgy nyilatkoztak, hogy a dolog korábbi kormányok hivatali időszakaira korlátozódott. A napokban ezzel szemben Bill Richardson energiaügyi miniszter az NBC televíziós hálózat egyik műsorában elismerte, hogy a Clinton-kormány idején is folyt kínai kémtevékenység.
Van az éremnek egy másik oldala is. Kína kapcsolatban áll olyan országokkal mint Irán, Észak-Korea, Vietnam és így tovább. Az Egyesült Államoknak és szövetségeseinek viszont elsődleges érdeke, hogy megakadályozzák az atomfegyverek elterjedését. Mi a biztosíték arra, hogy a kínai kormánytól nem jutnak el a megszerzett atomtitkok olyan felelőtlen vezetők kezébe, akik esetleg visszaélnek a lehetőségekkel, és politikai vagy anyagi haszonlesésből az emberiség kárára fordítják a kezükbe került adatokat? Vajon a kínai piacokból kicsiholható kereskedelmi ügyletek esetleges előnyei megérik-e a kockázatot, hogy az emberiséget ismét sakkban tarthassa az atomháború veszélye? Szüksége van-e a világközösségnek egy újabb hidegháborúra? Ezeket a kérdéseket kellene alaposan fontolóra vennie a Clinton-kormánynak, mielőtt szerződést akar kötni a kínaiakkal. Avagy lényegtelen, hogy egy kereskedelmi egyezménynek mi az ára?
A pekingi kormány váltig hangoztatja ártatlanságát, sőt viszszájára fordítja a dolgot, és Amerikát állítja be vérengző imperialista fenevadként. A bizonyítékok súlya alatt remélhetőleg majd a Fehér Ház is megváltoztatja álláspontját, hiszen a Kínában zajló események, az amerikai nagykövetség és konzulátus ellen intézett ismételt támadások, az Egyesült Államokat gyalázó tüntetések, és az ilyen megmozdulásokat jóváhagyó, sőt támogató hivatalos körök tevékenysége egyáltalán nem olyan bizalomgerjesztő jelek, amelyek arra késztethetnék Clinton elnököt, hogy akár politikai hitelének lerontása árán is belemenjen az ilyen kétélű játékba.


Peking okozhat még meglepetéseket

„Az az eset tanulsága, hogy az évszázadokig megalázott nagy nemzetek reakciója kiszámíthatatlan” - mondta a Heteknek Tálas Barna Kína-szakértő a hétvégi Amerika-ellenes kínai és tajvani tüntetésekre utalva. A szakértő szerint meglepetést okozott, hogy Tajvanon is tüntettek, hiszen ez a szigetország a létét, a fennmaradását az Egyesült Államoknak köszönheti.

A kínai vezetés a nemzeti-nacionalista hangulat felkeltésére és a fiatalok mozgósítására használta fel az incidenst: olyan tüntetéseket szervezett, melyek sokban emlékeztettek az iraki Amerika-ellenes tüntetésekre. Peking nem akarja, hogy a NATO maga döntse el, mely országok ügyeibe avatkozik be, és a Biztonsági Tanács tagjaként ellenzi, hogy az ő megkerülésével hozzanak globális kérdésekben döntéseket. „Ellenőrizhetetlen folyamatok indulhatnak be, ha megsértik a nemzetközi jogot, amely vérmérséklettől és erőtől függően casus belli is lehet” - vélekedik Tálas.
Az orosz-kínai viszonnyal kapcsolatban a szakértő elmondta, hogy Kína és Oroszország érdekei találkoznak, amikor mindketten fel akarják ismertetni a népekkel: multipoláris világ van születőben, és lejárt az amerikai hegemónia ideje. Ők amellett vannak, hogy az európaiak maguk intézzék az ügyeiket, az ázsiaiak az ázsiai ügyeket és Amerika maradjon Amerikánál.
Mind Oroszország, mind Kína sértve érzi magát amiatt, hogy kimaradtak a balkáni válság megoldásából, illetve mindkettő ellenezte a mostani megoldást - mondta Tálas. Nagy kérdés, hogy meg tudják-e nyerni egy szélesebb ázsiai együttműködés számára Japánt. Ennek legalább akkora az esélye, mint annak, hogy az amerikai-japán stratégiai szövetség fennmarad. Ha Kína gazdaságilag tovább erősödik és Oroszországgal, Szibériával szorosabb együttműködést alakít ki, a 21. században Japán is csatlakozhat az alakuló ázsiai szövetséghez, hiszen az ázsiai szigetországnak is szüksége van a szibériai nyersanyagkincsekre. A bővülő NATO, amely Oroszország határainál áll, fenyegetést jelent az oroszok számára. Ennek ellensúlyozására a Kínával való kapcsolatok fejlesztését fel tudják használni. Egymásra vannak utalva, hiszen Kínának még mindig olcsóbb bizonyos modern haditechnikát beszerezni az oroszoktól vagy az ukránoktól - például tengeralattjárókat -, mint maguknak fejleszteni ilyeneket. A kínaiak fogják valószínűleg az orosz hadiipari kapacitást kihasználni a továbbiakban. Oroszországnak viszont a kínai könnyűipari és élelmiszeripari termékekre van szüksége. A kínai emberi jogi helyzetről Tálas elmondta, hogy alapvetően különbözik egymástól az amerikai és az ázsiai emberjogi felfogás: a kínaiak azt hangsúlyozzák, hogy nem a politikai szabadságjogok a döntőek, hanem a munkához, megélhetéshez, az élethez való jog. Számukra úgy tűnik, hogy az emberjogi kérdés csak ürügy, hogy Amerika beavatkozhasson más országok belügyeibe - fejtette ki a szakértő. (Eperjesi Ildikó)