Vissza a tartalomjegyzékhez

SOMORJAI LÁSZLÓ
A magyarok siratják a munkát

A magyarok a legpesszimistábbak. Ez derül ki a londoni központú International Survey Research (ISR) legújabb felméréséből, amelyet tizenkilenc európai országban a munkahelyi légkörrel kapcsolatosan végeztek. Az alkalmazottak közérzetének vizsgálata a 90-es évektől egyre inkább a figyelem középpontjába került, egyre több vállalat jutott arra a felismerésre, hogy a versenyképesség és a megfelelő szintű ügyfélkapcsolatok nem tarthatók fenn elégedetlen, el nem kötelezett munkavállalókkal.

A felmérés készítésekor az ISR munkatársai tizenöt, a munkahelyi légkörrel kapcsolatos kérdésre keresték a választ. Hat kategóriában a magyarok hátulról verték a mezőnyt, de a maradék kilencben is előkelő helyezést értek el - alulról számítva.
Magyarországon a munkahelyi alkalmazottak alig fele elégedett azzal az összeggel és azokkal a munkahelyi juttatásokkal, amelyben részesedik. Igaz, az elégedett(len)ségi index a többi európai - és magasabb jövedelmekkel rendelkező nyugat-európai - országban is csak 40 és 50 százalék között mozog. A tizenkilenc ország közül a magyarok a legreménytelenebbek a munkahelyi előmenetelt tekintve. A kollegiális összetartás pontozásában szintén az utolsók, és a leginkább tartanak a munkahely elvesztésétől. A magyarok tevékenységük hatásfokában is a legalsó pontszámmal „jeleskedtek”, és a munkahelyi közérzet szempontjából fontos belső információk áramlásáról is a legrosszabb véleményen vannak. Érdekes, hogy a Cseh Köztársaság az összesített eredmények tekintetében a mezőny közepén, a hazánkhoz hasonló történelmű Lengyelország pedig az alsó harmad tetején helyezkedik el. Az ISR által készített felmérés további érdekessége, hogy míg a „munkásosztály paradicsomának” Svájc bizonyult, addig az Európa egyik vezető gazdasági hatalma hírében álló Brit-szigetek hazánk után alulról a második helyezést kapta.
Mura-Mészáros Levente, a Nemzeti Egészségvédelmi Intézet (NEVI) társadalomkutatója az ISR hazai eredményeit saját felméréseik alapján reálisnak tartja, és az okokat részben a 60-as és 80-as évek között kialakult tradíciók továbbélésére vezeti vissza. Míg a kommunista érában azt tanították, hogy a Nyugat a vadkapitalizmus, a kíméletlen individualizmus és érdekharcok színtere, addig a valóság ezzel éppen ellenkező képet mutat. Rá kellett döbbennünk, hogy a nyugati társadalmakban és munkahelyeken a közösségi értékek sokkal fontosabbak voltak, mint hazánkban. A „másodgazdaságban” jobb megélhetésért küszködő „kaparj kurta, neked is jut” szemlélet az individualista és anyagi érdekeket a közösségi értékek elé helyezte, és hazánkban legfeljebb a családban élt tovább a közösségi értékek tisztelete. Csehország és Lengyelország előnyét a kutató arra vezette vissza, hogy ezekre a társadalmakra nem volt jellemző a hazai „gulyáskommunizmus”. A gulyáskommunizmus pozitív hatásaként az emberek gazdálkodhattak és gazdagodhattak, ám negatívan hatott az, hogy mindezt csak a meglévő keretek közé szorítva tehették. Igy a mindhárom ország munkásszemléletét átható „tiéd a gyár, magadnak lopod” gondolat nálunk kiegészült az önkizsákmányolással és az emberi erőforrások további leértékelődésével. Ráadásul sokan azt hitték, hogy a rendszerváltás után jobban boldogulnak, de valójában pontosan azok a képességek sorvadtak el, amelyek ezt lehetővé tennék.
Kapás Zsolt, az Egészségesebb Munkahelyekért Egyesület elnöke 800 fős hazai vállalatok körében végzett részletesebb felmérések alapján a hazai helyzet sokszínűségére hívta fel a figyelmet, sokszor más eredményekkel. Az utóbbi időkben bizonyos menedzsmenttechnikákat „gazdasági szükségszerűségből” itthon is átvettek. Azoknál a vállalatoknál, ahol közép és hosszú távon gondolkodnak, a „humán erőforrás-menedzsment” kedvezőbb, vagyis a dolgozók elégedettebbek, s a fenti kérdésekre adandó válaszok jobb képet mutatnának - véli az elnök, aki emellett szoros összefüggést lát a vállalati stratégia és célkitűzés, valamint a munkavállalók hangulata között, és aki fontosnak látná ezeknek a menedzsmenteknek a tesztelését is. A munkavállalók kiszolgáltatottság-érzésének növekedését Kapás Zsolt arra vezette vissza, hogy a 90-es évek elejétől az érdekképviselet, érdekvédelem kevésbé hatékonyan működik. Ez némi zavart is okozott a fejekben. A munkavállalók örülnek, hogy van hol dolgozni, és kevésbé érvényesítik a jogaikat, kevesebbel is beérik.
Az emberek biztonsága, illetve biztonságérzete alapvetően megváltozott a rendszerváltás után - mondta lapunknak Farkas Éva pszichológus, az MTA Pszichológiai Intézetének munkatársa. A régi rendszerben több felmérés által teljesen nyilvánvalóvá vált, hogy az emberek közérzetét a fizetés mértéke csak kis mértékben befolyásolta. A 90-es évek után alapjaiban változott meg a helyzet, de hasonló kutatási anyag a rendszerváltás után nem készült.


Ilyen a magyar munkás

A magyar ember nem is olyan rossz munkaerő. Legalábbis ezt mutatja a Magyarországon működő Saville Hodsworth Limited (SHL), angol tulajdonú alkalmasságvizsgáló kft. tesztjeinek összegzése. A Magyarországra települő cégek eleinte általában bizalmatlansággal viseltetnek a magyar menedzserek és alkalmazottak iránt. Ennek oka azonban nem a szakmai tapasztalat, hanem az ismeret hiánya. Néhány év után általában lecserélődnek a külföldről hozott vezetők, és magyar fiatalok veszik át a helyüket. Ezek a magyarok ugyanazt teljesítik, csak lényegesen olcsóbban - mondja az SHL ügyvezető igazgatója, Klein Sándor, aki a cégen belül a menedzserek tesztelésével foglalkozik. Elmondása szerint az SHL Magyarországon mintegy harminc nagyvállalattal van kapcsolatban.
Megtudtuk, hogy a külföldiek legszívesebben csak „munkaholistákat” alkalmaznának, (olyanokat, akik reggel nyolctól este nyolcig képesek talpon lenni). Erre a szerepre azonban csak a fiatalabb generáció alkalmas, ők képesek igazán arra a lojalitásra és odaszántságra, amire a multik vágynak. Az idősebb generációt egyszerűen másként nevelték, nincs tradíciója náluk a nyugati munkatempónak.
Ezek miatt a menedzserréteg fiatalosodik, sőt a magyar ifjak egyre kapósabbak a hazánkban működő külföldi cégeknél. Ezt nagyrészt a külföldi származású és rendszerű iskoláknak és a külföldön töltött gyakorlati időknek köszönhetjük. Az ügyvezető szerint négy-öt év alatt teljesen be fogjuk hozni a nyugati munkaerővel szembeni hátrányunkat menedzseri szinten.
Horváth András, az SHL tudományos munkatársa, aki az alkalmazottak, fizikai munkások tesztelésével foglalkozik, elmondta, hogy a betanított- vagy szakmunkások szintjén nincs igazán különbség magyar és nyugati dolgozók között. A különbségek inkább a komolyabb képzettséget, technikai felkészültséget igénylő állásoknál jönnek ki, (sajnos a magyarok rovására). Megnyugtatásképpen a szakértő hozzátette: tőlünk keletebbre és délebbre ezek a tendenciák szignifikánsabbak, nálunk pedig alig észrevehetőek.
Horváth újságunknak összehasonlító elemzést készített az angol és a magyar dolgozókról. Férfi gyári munkásokról van szó mindkét oldalon. Ebből kiderül, hogy a magyarok nem annyira képviselik az elképzeléseiket, jobban meg akarnak felelni az elvárásoknak, igyekeznek a legjobb oldalukat mutatni a munkaadónak. A nyugati - főleg amerikai - alkalmazottak úgy állnak hozzá, hogy vagy elfogadják őket ahogy vannak, vagy nem mennek el az adott helyre dolgozni.
Szociális érzékünk fejlettebb. Ez talán a szocialista múltnak tudható be, de talán annak is, hogy a magyar kétkezi munkás alacsonyabban van a társadalmi ranglétrán, mint egy nyugati. A magyarok nyitottabbak az újításokra és fantáziadúsabbnak tartják magukat mint angol kollégáik, akik konvencionálisabbak, jobban szeretik a jól bevált dolgokat. Horváth szerint ennek a kifejlődésében az segíthetett, hogy egyszerűen rá voltunk kényszerülve a lehetőségek minél szélesebb körű kihasználására. A nyugatiak mindazáltal rugalmasabban alkalmazhatók, könnyebben át lehet őket irányítani más munkaterületre, mint az átlagmagyart. A problémamegoldó képességük is, úgy tűnik jobb. Gyorsabban reagálnak váratlan helyzetekben, mint a tesztelt magyarok. Honfitársainkról még az is elmondható, hogy - főleg az utóbbi években - már nem annyira a pénz motiválja őket a munkában, inkább az, hogy a legjobbat hozzák ki magukból.