Vissza a tartalomjegyzékhez

SZOBOTA ZOLTÁN
Tengernyi malac

Új mezőgazdasági terminus honosodott meg Magyarországon „vízidisznó” néven. A kifejezés azokat a sertéseket illeti, amelyek a télvégi ár- és belvíz által elöntött területeken maradtak ól vagy táp nélkül. A Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium (FVM) vállalta az állatok egy részének felvásárlását, ám a vártnál jóval nagyobb igényeknek láthatóan nem fog tudni eleget tenni. Ugyanakkor megoldatlan az állami támogatással gazdálkodó parasztok hízóinak értékesítése is, hiszen a szerződés értelmében 2001-ig nem adhatják el malacaikat.

Torgyán József hétfőn bejelentette, hogy elindult az agrárkormányzat által megígért sertésfelvásárlás a belvíz sújtotta területeken. Az állam azokon a gazdákon próbál így segíteni, akik a belvízkárok miatt vagy nem tudják tovább hízlalni állataikat, vagy a túlhízott példányokon nem sikerült időben túladniuk. A tárca korábban 20 ezer disznó felvásárlását helyezte kilátásba, de mint később kiderült, csak kevesebb megvételére van esély. A gazdák mindenesetre ennek már majdnem hatszorosát kínálták eladásra.
A 20 ezer hízót 125 kilogrammos átlagsúlyra számolta a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium de mivel többnyire a túlsúlyos példányokat (150-160 kilogramm) vásárolják fel, ez a szám arányosan csökkenhet - tudtuk meg az Agrárrendtartási Hivatal munkatársától. Mint elmondta, ezen a héten még nem történik felvásárlás, hiszen csak most értesítették ki az elbírált pályázatok alapján kiválasztott sertések gazdáit.
A térség hét vágóhídján folyik majd az értékesítés, a piacon jelenleg kilogrammonként 135-170 forintos ár helyett a jóval magasabb 193 forintért. Szakértők a sertéshús árának emelkedését jelzik előre abban az esetben, ha a felvásárlók továbbra is ragaszkodnak az úgynevezett 2,2-es szorzóhoz (vagyis legalább ennyiszeresét szeretnék kapni a hentesektől). Az esetleges drágulás pedig könnyen felboríthatja az inflációs előrejelzéseket.
A magyar gazdák leleményessége többek között abban is tetten érhető, hogy a kritikus körzetben „váratlanul” a becsült adatoknál jóval nagyobb számú hízó került bejelentésre.
A visszaélésekkel kapcsolatban az Agrárrendtartási Hivatal munkatársa így nyilatkozott: „Az FVM abból indul ki, hogy a többség azért becsületes.” Egyébként a területileg illetékes falugazdász felügyeli az eladásokat. A sertések gazdáinak pályázniuk kellett, és a felkínált hízók közül egy bizottság válogatta ki a levágandókat - tette hozzá.
Fodor Sándor szocialista országgyűlési képviselő interpellációt nyújtott be Torgyán József miniszterhez „Veszteségtartási kötelezettség” címmel. Az indítvány egy paradox helyzet feloldását kéri az FVM-től. Az történt ugyanis, hogy a minisztériumi támogatások által állománynövelésre ösztönzött gazdákat rendelet kötelezi az állat tartására 1999 illetve 2001-ig. Azok az árvízkárosult parasztok tehát, akik élni kívánnak a jövő héten induló értékesítési lehetőséggel, és eladják malacaikat, szerződésszegés vétkét követik el, hiszen egy váratlan APEH-ellenőrzés során csupán az üres ólakat tudnák megmutatni. Ez esetben pedig vissza kellene fizetniük a felvett támogatás egy részét, mivel a szerződésben foglalt tartási határidő lejárta előtt túladtak állataikon.


1997-hez képest 20 százalékkal olcsóbb a sertéshús Magyarországon, ugyanakkor mindössze 3 százalékkal nőtt a húsfogyasztás. „Viszszatértünk a 80-as évekhez, amikor a paraszt a boltban vette meg a karajt”- fejtette ki a Heteknek Tüske Róbert, a Mezőgazdasági Szövetkezők és Termelők Országos Szövetségének (MOSZ) tanácsosa. Hazánkhoz képest Nyugat-Európában évi 2 százalékkal csökken a sertéshús fogyasztása - mivel a fogyasztók inkább a szárnyasokra „szoknak át” - és 3 százalékkal növekedett a hizlaldák termelékenysége. Mindez jelentős felesleg felhalmozódását jelenti ezeken a piacokon.


Tengeri malacok, avagy hogyan lesz egy disznó belvizes

A belvíz még a disznópiacon is éreztette hatását. Na, nem azért, mert a piacokon a kupecoknak térdig kellett volna járniuk a vízben, hanem mert az illetékes miniszter rendeletére, enyhítendő a gazdák kárát, emelt áron veszik át a jószágokat. Bács és Békés megyében található a sertésállomány fele. Az olvasó fantáziájára bízzuk, hogy mi indult el ezután a sertésértékesítés területén. Az amúgy is negatív rekordokat döntögető átvételi árak miatt kesergő gazdáknak megindult a fantáziája. A vágóállatok közül hamarosan belvízkárok által sújtottá vált mindegyik. A miniszteri rendelet értelmében a falugazdászoknak kellett volna ellenőrizni a belvíz jelenlétét. Ez azonban a disznók mennyisége miatt lehetetlen volt. Így történt meg az alábbi eset is. Zalában, ahol a belvíz nem okozott károkat, több állatot jelentettek be bölcs parasztok. Származási helyként a nagymama nyírségi tanyáját jelölték meg. Nos, jelen pillanatban nem lehet eldönteni a kérdést, a belvíz már elszivárgott. A minisztérium nem indította meg a sertések levágását. Utólag dönteni pedig nagyon nehéz. Álljon itt néhány jó tanács a csavaros ellenőrnek:
1. Meg kell néznie, hogy a disznó körmei között nőtt-e úszóhártya. 2. Füleit felhajtva ellenőriznie kell megindult-e már a kopoltyúk fejlődése. 3. Amennyiben a kocák ebihalakat vagy tengeri malacokat fialnak, biztos, hogy víz borította a disznót.
Hajdú Sándor