Új mezőgazdasági terminus honosodott meg Magyarországon „vízidisznó” néven.
A kifejezés azokat a sertéseket illeti, amelyek a télvégi ár- és belvíz által elöntött
területeken maradtak ól vagy táp nélkül. A Földművelésügyi és Vidékfejlesztési
Minisztérium (FVM) vállalta az állatok egy részének felvásárlását, ám a vártnál
jóval nagyobb igényeknek láthatóan nem fog tudni eleget tenni. Ugyanakkor megoldatlan
az állami támogatással gazdálkodó parasztok hízóinak értékesítése is, hiszen a
szerződés értelmében 2001-ig nem adhatják el malacaikat.
Torgyán József hétfőn bejelentette, hogy elindult az agrárkormányzat által megígért
sertésfelvásárlás a belvíz sújtotta területeken. Az állam azokon a gazdákon próbál
így segíteni, akik a belvízkárok miatt vagy nem tudják tovább hízlalni állataikat,
vagy a túlhízott példányokon nem sikerült időben túladniuk. A tárca korábban 20
ezer disznó felvásárlását helyezte kilátásba, de mint később kiderült, csak
kevesebb megvételére van esély. A gazdák mindenesetre ennek már majdnem hatszorosát
kínálták eladásra.
A 20 ezer hízót 125 kilogrammos átlagsúlyra számolta a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési
Minisztérium de mivel többnyire a túlsúlyos példányokat (150-160 kilogramm) vásárolják
fel, ez a szám arányosan csökkenhet - tudtuk meg az Agrárrendtartási Hivatal munkatársától.
Mint elmondta, ezen a héten még nem történik felvásárlás, hiszen csak most értesítették
ki az elbírált pályázatok alapján kiválasztott sertések gazdáit.
A térség hét vágóhídján folyik majd az értékesítés, a piacon jelenleg
kilogrammonként 135-170 forintos ár helyett a jóval magasabb 193 forintért. Szakértők
a sertéshús árának emelkedését jelzik előre abban az esetben, ha a felvásárlók
továbbra is ragaszkodnak az úgynevezett 2,2-es szorzóhoz (vagyis legalább ennyiszeresét
szeretnék kapni a hentesektől). Az esetleges drágulás pedig könnyen felboríthatja az
inflációs előrejelzéseket.
A magyar gazdák leleményessége többek között abban is tetten érhető, hogy a
kritikus körzetben „váratlanul” a becsült adatoknál jóval nagyobb számú hízó
került bejelentésre.
A visszaélésekkel kapcsolatban az Agrárrendtartási Hivatal munkatársa így
nyilatkozott: „Az FVM abból indul ki, hogy a többség azért becsületes.” Egyébként
a területileg illetékes falugazdász felügyeli az eladásokat. A sertések gazdáinak pályázniuk
kellett, és a felkínált hízók közül egy bizottság válogatta ki a levágandókat
- tette hozzá.
Fodor Sándor szocialista országgyűlési képviselő interpellációt nyújtott be Torgyán
József miniszterhez „Veszteségtartási kötelezettség” címmel. Az indítvány egy
paradox helyzet feloldását kéri az FVM-től. Az történt ugyanis, hogy a minisztériumi
támogatások által állománynövelésre ösztönzött gazdákat rendelet kötelezi az
állat tartására 1999 illetve 2001-ig. Azok az árvízkárosult parasztok tehát, akik
élni kívánnak a jövő héten induló értékesítési lehetőséggel, és eladják
malacaikat, szerződésszegés vétkét követik el, hiszen egy váratlan APEH-ellenőrzés
során csupán az üres ólakat tudnák megmutatni. Ez esetben pedig vissza kellene
fizetniük a felvett támogatás egy részét, mivel a szerződésben foglalt tartási határidő
lejárta előtt túladtak állataikon.
1997-hez képest 20 százalékkal olcsóbb a sertéshús Magyarországon, ugyanakkor
mindössze 3 százalékkal nőtt a húsfogyasztás. „Viszszatértünk a 80-as évekhez,
amikor a paraszt a boltban vette meg a karajt”- fejtette ki a Heteknek Tüske Róbert,
a Mezőgazdasági Szövetkezők és Termelők Országos Szövetségének (MOSZ) tanácsosa.
Hazánkhoz képest Nyugat-Európában évi 2 százalékkal csökken a sertéshús fogyasztása
- mivel a fogyasztók inkább a szárnyasokra „szoknak át” - és 3 százalékkal
növekedett a hizlaldák termelékenysége. Mindez jelentős felesleg felhalmozódását
jelenti ezeken a piacokon.
Tengeri malacok, avagy hogyan lesz egy disznó belvizes
A belvíz még a disznópiacon is éreztette hatását. Na, nem azért, mert a
piacokon a kupecoknak térdig kellett volna járniuk a vízben, hanem mert az illetékes
miniszter rendeletére, enyhítendő a gazdák kárát, emelt áron veszik át a jószágokat.
Bács és Békés megyében található a sertésállomány fele. Az olvasó fantáziájára
bízzuk, hogy mi indult el ezután a sertésértékesítés területén. Az amúgy is
negatív rekordokat döntögető átvételi árak miatt kesergő gazdáknak megindult a
fantáziája. A vágóállatok közül hamarosan belvízkárok által sújtottá vált
mindegyik. A miniszteri rendelet értelmében a falugazdászoknak kellett volna ellenőrizni
a belvíz jelenlétét. Ez azonban a disznók mennyisége miatt lehetetlen volt. Így történt
meg az alábbi eset is. Zalában, ahol a belvíz nem okozott károkat, több állatot
jelentettek be bölcs parasztok. Származási helyként a nagymama nyírségi tanyáját
jelölték meg. Nos, jelen pillanatban nem lehet eldönteni a kérdést, a belvíz már
elszivárgott. A minisztérium nem indította meg a sertések levágását. Utólag dönteni
pedig nagyon nehéz. Álljon itt néhány jó tanács a csavaros ellenőrnek:
1. Meg kell néznie, hogy a disznó körmei között nőtt-e úszóhártya. 2. Füleit
felhajtva ellenőriznie kell megindult-e már a kopoltyúk fejlődése. 3. Amennyiben a
kocák ebihalakat vagy tengeri malacokat fialnak, biztos, hogy víz borította a disznót.
Hajdú Sándor