Vissza a tartalomjegyzékhez

HECHS LÁSZLÓ JERUZSÁLEM
Össztűz izraeli módra

Egy hónappal a voksolás előtt az izraeli választási kampány a televíziós viták szakaszába érkezett. Netanjahu kerekasztalhoz invitálta két legerősebb ellenfelét, Jichák Mordehájt, az újonnan megalakult Középpárt vezérét és Ehud Barakot, a baloldali Munkapárt miniszterelnök-jelöltjét. Barak - Stanley Greenberg amerikai kommunikációs szakértő tanácsára - visszautasította a meghívást. Netanjahu javaslatát, hogy hagyjanak egy széket üresen, viszont a riporter nem hagyta jóvá. Mindez nem akadályozta meg Netanjahut abban, hogy ne emlékeztesse a közönséget arra, hogy Barak nem merte vállalni az „összecsapást” vele.

A „párbajozók” azután foglalták el állásaikat a televízió kettes stúdiójában, hogy az Országos Választási Bizottság elnöke, Elijahu Mazza bíró kompromisszumos feltételekkel, de engedélyezte a vita megtartását. Benjamin Begin a Herut, és Azmi Bsara a Balad párt kormányfőjelöltjeiként nyújtottak be petíciót a bizottsághoz azzal, hogy a tervezett vita megsérti a választási egyenlőséget és a tilalmat a propaganda kifejtésére. A kérelmezők azt is sérelmezték, hogy nem kaptak meghívást a vitára.
A két fél alaposan próbára tette egymást a vita során. Netanjahu a Középpártot a levitézlett politikusok, a „vesztesek” csapatának titulálta, míg Mordeháj arra emlékeztette a közönséget, hogy Netanjahunak „már a legközelebbi barátai sem hiszik el egyetlen szavát sem”. Mordecháj a másfél órás vitában a miniszterelnököt személyében is támadta, mondván: Netanjahu „elveszítette a hitelét”, és szinte minden kérdésben csődöt mondott. Így most rajta a sor, hogy felmutasson egy „valódi vezetőt”.
Netanjahu ezzel szemben hangoztatta, hogy a kormány az ő irányítása alatt vetett végett a palesztin terrorhullámnak, érvényesítette a Wye-egyezményben a kölcsönösség alapelvét, minimálisra csökkentette a Munkapárt alatt óriási méretűre duzzadt költségvetési hiányt. Mordeháj a biztonsági helyzet javítását pusztán önmaga érdemének tudta be, s megfeledkezve arról, hogy korábban éppen Wye végre nem hajtása miatt bírálta a kormányfőt, most azzal vádolta, hogy „túl sok területet adott át a palesztinoknak”.
Netanjahu Mordehájnak a jó ízlés határát súroló „övön aluli ütéseit” nem viszonozta, s elsősorban arra hegyezte ki a vitát, hogy a Középpártnak nincsen stratégiája: vezetőit személyes sértődöttség és az ellene táplált szenvedélyes utálat vezérli. Mordehájhoz intézett kérdésére a volt hadügyminiszter nem tudta megmondani, hogyan kívánják megoldani az országban tornyosuló súlyos gondokat. Netanjahu szerint a választás Barak és közötte dől el, mert a polgárok nem szavaznak egy olyan jelöltre, akinek a programja abban merül ki, hogy meggyűlöli volt főnökét azért, mert annak idején a televízóban élő adásban menesztette őt.
Netanjahunak sikerült a kamerák előtt elérni Mordeháj határozott ígéretét arra, hogy kitart a második fordulóig, és nem mond le Barak javára a választás előtt pár nappal. A nyilvános „fogadalom” azért volt fontos a Likud jelöltjének, mert ha a Középpárt vezetője összefogna Barakkal, az számára végzetes lenne. Erre valószínűleg nem is kerül sor. Mordehájt túlságosan is nagy, személyes ambíció fűti ahhoz, hogy a baloldal javára lemondjon.
A vita végén leadott villámkérdésekből úgy tűnt, mintha Mordehájnak valóban nem nagyon lenne önálló arculata, mert - egyet leszámítva - Netanjahuhoz hasonló válaszokat adott. Libanonból mindketten csak feltételesen vonulnának ki. Netanjahu a libanoni kormánnyal kötött biztonsági megállapodás keretében, Mordeháj a szírekkel kialkudott stratégiai békeszerződés eredményeképpen. Arra a kérdésre, hogy hajlandók lennének-e levonulni a Golán-fennsíkról, Mordeháj a területi kompromisszum álláspontjára helyezkedett, míg azt Netanjahu határozottan elutasította. A miniszterelnök állást foglalt a zsidó települések bővítése mellett, Mordeháj korlátozott építkezést támogatott a stratégiai fontosságú településeken. Mindketten arra szólították fel Jasszer Arafatot, hogy tartózkodjon a palesztin állam egyoldalú kikiáltásától, mert az súlyos ellenlépéseket váltana ki izraeli részről.
A vitát követően természetesen mindkét fél győztesnek nyilvánította magát, a középpártiak Mordeháj „belső igazságát” és „integritását” emelték ki. A Likudban arra mutattak rá, hogy Mordehájnak semmiféle programja nincs. A munkapártiak szerint pedig „az üres szék győzött”. Az igazság azonban alighanem az, hogy egyikük sem nyert, csak a televízió nézői lettek gazdagabbak néhány tapasztalattal. Világossá vált, hogy Mordeháj nem megoldás, Netanjahu pedig - ha személyében támadják -, nem mindig tudja megvédeni magát, és ami Barakot illeti, nem feltétlenül vállalja a felelősséget.
A választásokig még mindhárman javíthatnak. Avaraham Burg, Barak kampányfelelőse levélben fordult likudos kolléganőjéhez, Limor Livnathoz, és három alkalomra szóló meghívást küldött Netanjahunak, akinek még több ízben is alkalma nyílik, hogy javítson a mérlegén. Mordehájnak is össze kell szednie magát, ha bele kíván szólni kettejük versengésébe.