Egy hónappal a voksolás előtt az izraeli választási kampány a televíziós viták
szakaszába érkezett. Netanjahu kerekasztalhoz invitálta két legerősebb ellenfelét,
Jichák Mordehájt, az újonnan megalakult Középpárt vezérét és Ehud Barakot, a
baloldali Munkapárt miniszterelnök-jelöltjét. Barak - Stanley Greenberg amerikai
kommunikációs szakértő tanácsára - visszautasította a meghívást. Netanjahu
javaslatát, hogy hagyjanak egy széket üresen, viszont a riporter nem hagyta jóvá.
Mindez nem akadályozta meg Netanjahut abban, hogy ne emlékeztesse a közönséget arra,
hogy Barak nem merte vállalni az „összecsapást” vele.
A „párbajozók” azután foglalták el állásaikat a televízió kettes stúdiójában,
hogy az Országos Választási Bizottság elnöke, Elijahu Mazza bíró kompromisszumos
feltételekkel, de engedélyezte a vita megtartását. Benjamin Begin a Herut, és Azmi
Bsara a Balad párt kormányfőjelöltjeiként nyújtottak be petíciót a bizottsághoz
azzal, hogy a tervezett vita megsérti a választási egyenlőséget és a tilalmat a
propaganda kifejtésére. A kérelmezők azt is sérelmezték, hogy nem kaptak meghívást
a vitára.
A két fél alaposan próbára tette egymást a vita során. Netanjahu a Középpártot a
levitézlett politikusok, a „vesztesek” csapatának titulálta, míg Mordeháj arra
emlékeztette a közönséget, hogy Netanjahunak „már a legközelebbi barátai sem
hiszik el egyetlen szavát sem”. Mordecháj a másfél órás vitában a miniszterelnököt
személyében is támadta, mondván: Netanjahu „elveszítette a hitelét”, és szinte
minden kérdésben csődöt mondott. Így most rajta a sor, hogy felmutasson egy „valódi
vezetőt”.
Netanjahu ezzel szemben hangoztatta, hogy a kormány az ő irányítása alatt vetett végett
a palesztin terrorhullámnak, érvényesítette a Wye-egyezményben a kölcsönösség
alapelvét, minimálisra csökkentette a Munkapárt alatt óriási méretűre duzzadt költségvetési
hiányt. Mordeháj a biztonsági helyzet javítását pusztán önmaga érdemének tudta
be, s megfeledkezve arról, hogy korábban éppen Wye végre nem hajtása miatt bírálta
a kormányfőt, most azzal vádolta, hogy „túl sok területet adott át a
palesztinoknak”.
Netanjahu Mordehájnak a jó ízlés határát súroló „övön aluli ütéseit” nem
viszonozta, s elsősorban arra hegyezte ki a vitát, hogy a Középpártnak nincsen stratégiája:
vezetőit személyes sértődöttség és az ellene táplált szenvedélyes utálat vezérli.
Mordehájhoz intézett kérdésére a volt hadügyminiszter nem tudta megmondani, hogyan kívánják
megoldani az országban tornyosuló súlyos gondokat. Netanjahu szerint a választás
Barak és közötte dől el, mert a polgárok nem szavaznak egy olyan jelöltre, akinek a
programja abban merül ki, hogy meggyűlöli volt főnökét azért, mert annak idején a
televízóban élő adásban menesztette őt.
Netanjahunak sikerült a kamerák előtt elérni Mordeháj határozott ígéretét arra,
hogy kitart a második fordulóig, és nem mond le Barak javára a választás előtt pár
nappal. A nyilvános „fogadalom” azért volt fontos a Likud jelöltjének, mert ha a Középpárt
vezetője összefogna Barakkal, az számára végzetes lenne. Erre valószínűleg nem is
kerül sor. Mordehájt túlságosan is nagy, személyes ambíció fűti ahhoz, hogy a
baloldal javára lemondjon.
A vita végén leadott villámkérdésekből úgy tűnt, mintha Mordehájnak valóban nem
nagyon lenne önálló arculata, mert - egyet leszámítva - Netanjahuhoz hasonló válaszokat
adott. Libanonból mindketten csak feltételesen vonulnának ki. Netanjahu a libanoni kormánnyal
kötött biztonsági megállapodás keretében, Mordeháj a szírekkel kialkudott stratégiai
békeszerződés eredményeképpen. Arra a kérdésre, hogy hajlandók lennének-e
levonulni a Golán-fennsíkról, Mordeháj a területi kompromisszum álláspontjára
helyezkedett, míg azt Netanjahu határozottan elutasította. A miniszterelnök állást
foglalt a zsidó települések bővítése mellett, Mordeháj korlátozott építkezést támogatott
a stratégiai fontosságú településeken. Mindketten arra szólították fel Jasszer
Arafatot, hogy tartózkodjon a palesztin állam egyoldalú kikiáltásától, mert az súlyos
ellenlépéseket váltana ki izraeli részről.
A vitát követően természetesen mindkét fél győztesnek nyilvánította magát, a középpártiak
Mordeháj „belső igazságát” és „integritását” emelték ki. A Likudban arra
mutattak rá, hogy Mordehájnak semmiféle programja nincs. A munkapártiak szerint pedig
„az üres szék győzött”. Az igazság azonban alighanem az, hogy egyikük sem nyert,
csak a televízió nézői lettek gazdagabbak néhány tapasztalattal. Világossá vált,
hogy Mordeháj nem megoldás, Netanjahu pedig - ha személyében támadják -, nem
mindig tudja megvédeni magát, és ami Barakot illeti, nem feltétlenül vállalja a
felelősséget.
A választásokig még mindhárman javíthatnak. Avaraham Burg, Barak kampányfelelőse
levélben fordult likudos kolléganőjéhez, Limor Livnathoz, és három alkalomra szóló
meghívást küldött Netanjahunak, akinek még több ízben is alkalma nyílik, hogy javítson
a mérlegén. Mordehájnak is össze kell szednie magát, ha bele kíván szólni kettejük
versengésébe.