Törökország akárcsak tavaly, várhatóan idén is fel fogja hívni magára a
nemzetközi közvélemény figyelmét. Áprilisban választások lesznek, és ismételten
jó eredményre számíthat az iszlám radikálisokat képviselő Erény Párt, mely a Jólét
Párt utódjának tekinthető. De miért adna ez okot az aggodalmaskodásra, amikor Törökország
Európa kapujában fekszik, és olyan NATO-tagállam, amely a Közel-Kelet második
legfejlettebb állama Izrael után?
Törökország lakossága napjainkban 65 millió fő, mely évente egymillióval
gyarapodik, és ennek a 65 millió embernek a 60 százaléka húsz év alatti fiatal. Bár
iszlám országról van szó, Kemal Atatürk szellemi öröksége mindmáig meghatározó.
Erős világi gyökerekkel rendelkezik, és egy „tökéletlen” demokráciával,
melyben a választások többnyire szabadok és tisztességesek, annak ellenére, hogy a
szólás- és sajtószabadság nem érvényesül maradéktalanul.
Az 1995-ös választásokon egyetlen párt sem érte el a kormányalakításhoz szükséges
többséget. Viszont a Necmettin Erbakan által vezetett Jólét Párt - mely felvállalta
az iszlám értékrend érvényesítését - 21 százalékot szerzett, és egy ingatag többséggel
rendelkező kormány vezető ereje lett. Ez a választási eredmény annak volt köszönhető,
hogy a török társadalom kiábrándult a politikai elitből annak korrumpálhatósága
miatt, és megrémült a fenyegető 80 százalékos inflációtól. A párt programjában
a gazdasági válság gyorsan mélyülő szakadéka fölé függőhidat ígért, eredményesen
segített az anatóliai földrengés bajbajutottain, és szavazatai 10 százalékát köszönhette
annak, hogy a kurd kérdés megoldását ígérte úgy, hogy elismeri a kurd etnikum létezését.
Az Erbakan-kormány bukása után az egyik fő külpolitikai probléma a megosztott Ciprus
kérdése, mely majdnem háborúba sodorta a két NATO-szövetségest: Görögországot és
Törökországot. Egy másik régóta jelenlévő gond Abdullah Öcalan és az általa
alapított Kurd Munkáspárt ügye, mely egyszerre bel- és külpolitikai ügy. A múlt év
őszén megnyugtatóan rendeződött a ciprusi válság, és előtérbe került Öcalan
személye is, aki heteken, hónapokon keresztül bolygó hollandiként vándorolt Európa-szerte,
mivel sehol sem talált befogadóra. Az, hogy idén februárban Kenyában a török hatóságok
kezére került, szintén emelte a kormány tekintélyét. (Burik Géza)