Kívül fényes, belül lerobbant. Olyan, mint az élet volt anno az ötvenes, de még
inkább a hatvanas években. A legvidámabb barakkban, a közeli és távolabbi szomszédban,
meg a szocializmus egyik fellegvárában, az NDK-ban. Ami kívül fényes, kiglancolt, az
a budavári Sándor-palota homlokzata, bejárata az I. kerületi Szent György téren. Ami
lerobbant, romos, az ugyancsak a Sándor-palota, kezdve az udvari átjárótól az épületbelsőig.
Alkalmilag csak annyira helyreállítva, hogy falai közé befogadhassa a „Giccs és
kultusz - Tárgykultúra és életérzés az ’50-es, ’60-as években” című, május
2-ig nyitva tartó kiállítást.
Ami pedig ott látható, az egyszerre nevetséges és szívszorító, nosztalgiára
hajlamosító és elkeserítő, de mindenesetre jó mulatság. Lehet csodálkozni, ámuldozni,
felismerni, megkönnyezni, kikacagni a még fél évszázadot sem megért tárgyakat, fényképeket,
kiadványokat, újságokat, divatholmikat, bútorokat, lakberendezési cikkeket, háztartási
gépeket, motorokat, gyerekjátékokat, dísztárgyakat.
A kiállítás ötlete és anyagának zöme egy osztrák gyűjtő tulajdonában lévő
nemzetközi tárgygyűjteményre épül. Amúgy egy Európát járó vándortárlat,
amelyet jellegzetes magyar darabokkal egészítettek ki.
Mindjárt bevezetőnek a női divatot reprezentáló kabinetben a kelet-német képeslapok
mellett ott a hajdani „Ez a divat újság,“ meg a korabeli hazai divatbemutatók, és
az akkor legismertebb, mára legendássá híresült manökenek „fotóalbuma”. Ott
vannak a bőszoknyás, nőiesen karcsúsított kosztümök, a még meglehetősen szemérmes
fürdőruhák, a lokniba fésült parókák és pepik, meg a tupírozás összes kelléke.
Sajátos színt jelentenek a szocialista brigádmozgalom, a munkaversenyek, termelési
felajánlások dokumentumai, amelyek a kor légkörét hivatottak érzékeltetni. Az igazi
meglepetés a lakáskultúra címszó alatt bemutatott holmik láttán éri az embert. Az
ötvenes-hatvanas évek kacifántosan hajlított, fémvázas, fémlábas bútorai, a különös
ívű székek, a vese- és tulipánasztalok, a magasba szökő állólámpák, meg a
nylonborítású fotelek, heverők formavilága elképesztően jellemző a korra. Ehhez jönnek
az üveg és kerámia dísztárgyak, a pingvincsőrös vázák, az áramvonalas kiöntőedények,
a hímzésmintás tányérok, a repesztett mázas használati és dísztárgyak.
És a konyha a „modern” technika vívmányaival, háztartási robotgépekkel, grillező,
sütő, főző alkalmatosságokkal. A szocialista táborbeli háziasszony kedvence, a Rakéta
porszívó is kiemelt helyet kapott. Csakúgy, mint az NDK-beli fényképezőgépek,
borotvák, szobai és zsebrádiók, meg az ős-tévékészülékek sora.
Mire végigjárjuk a 800 négyzetméteres kiállítást, jólesik megpihenni az utolsó
teremben a korabeli bútorokkal berendezett eszpresszóban, ahol a kínálat, de még az
olvasásra ajánlott újságok zöme is az ötvenes-hatvanas éveket idézi.
(K.M.-MTI)