Vissza a tartalomjegyzékhez

RAMOR FRIGYES
Húsz nap alatt a Föld körül

Két évtized meghiúsult próbálkozásai után a technika és a szelek segítségével történelmet írt az a svájci-angol páros, amely húsz nap leforgása alatt 180 láb magas, ezüstösen csillogó hőlégballonjával megkerülte a Földet, majd pedig az elmúlt hétvégén sikeresen landolt az észak-afrikai Egyiptomban. Jules Verne híres regényében, a 80 nap alatt a Föld körül címűben Phileas Fogg számos közlekedési eszköz segítségével jutott célba: utazott vasúton, gőzhajón, postakocsin, szánon, sőt még elefántháton is, de hőlégballonon nem. Legalább is nem Verne regényében. A könyv alapján készített filmben szereplő hőlégballonos utazás Hollywood találmánya volt. Mondhatnánk, hogy igazán jelentéktelen a különbség. Annak tükrében azonban, hogy csak most, a harmadik évezred küszöbén először sikerült a földet hőlégballonnal körülrepülni, mégis jelentős a különbség. A svájci pszichiáter Bertrand Piccard és a brit hőlégballon-konstruktőr Brian Jones utazásának tétje egymillió dollár volt (összehasonlításként Verne hősével, aki 20 ezer font nyereményt zsebelhetett be), és az a történelminek is nevezhető tény, hogy ők repülhették elsőként körül léghajóval a glóbuszt.

A Breitling Orbiter 3-nak keresztelt hőlégballon Mauritánia felett ért célba múlt szombaton. Piccard extatikus állapotban volt. „Az angyalok között érzem magam, tökéletesen boldog vagyok” - nyilatkozta az égi gondola és a földi irányító központ között működő műholdas telefonkapcsolaton keresztül. Társa, Jones hűvös angolsággal csak így kommentálta eredményüket: „Most pedig elfogyasztok egy teát, mint egy igazi angol.”
1981 óta, az elmúlt közel 20 év alatt, majdnem húsz esetben kísérleteztek kalandorok, hogy hőlégballonnal körülrepüljék a földet. Steve Fosset, egy chicagói multimilliomos öt alkalommal vágott neki az útnak, de egyszer sem járt szerencsével. Múlt augusztusban a Korall- tengerből halászták ki 14 ezer 236 mérföld megtétele után. Karácsonykor újra próbálkozott. Ez alkalommal sem jutott messzebb, az Egyesült Államok parti őrsége Hawaii partjainál mentette ki az óceánból. Karácsonyi sikertelen repülését követően Fosset így nyilatkozott: „Nem tudom, hogy a Föld ballonos körülrepülését lehet-e egy lapon említeni a Mount Everest meghódításával vagy az Atlanti-óceán első átrepülésével, de egy biztos: a legnehezebb, legtöbb kitartást igénylő teljesítmények közé sorolható.” Hőlégballonos repüléssel elsőként a Montgolfier testvérek próbálkoztak 1783-ban. Ballonjukat forró levegővel emelték a magasba, utasaik pedig egy kacsa, egy kakas és egy birka voltak. Több mint kétszáz év múltán Piccard-t nagyapjának, Auguste-nek - aki hőlégballonnal először jutott el a sztratoszféráig - és édesapjának - aki batiszkáffal elsőként merült le az óceán legmélyebb pontjára - a szellemi hagyatéka is segítette céljának véghezvitelében.
A hőlégballon építése Jones felügyelete mellett zajlott. A korábbi tervek szerint ő nem tartozott a legénységhez, a munka folyamán azonban tartalék pilótának javasolták, amire Jones így válaszolt: „Természetesen leszek tartalék bármely feladatra, feltételezve, hogy mindig csak tartalék maradok.” Ezt követően hamarosan a pilóta székében találta magát. A svájci-angol páros sikeréhez kitartásukon és hozzáértésükön kívül hozzájárult kiváló építésű ballonjuk, amely forró levegő és gáz elegye segítségével repítette őket a magasba, és az alapvetően szükséges berendezések mellett faxszal és műholdas telefonnal is felszerelten indult föld körüli útjára.
Az expedíció március 1-jén indult a svájci Chateau-d’Oex hófödte hegyeiből, majd 21 ezer láb magasságban Olaszországon keresztül hagyta el a vén kontinenst. Ezt követően Piccard és Jones Mauritánia felé vették az irányt, ahol az uralkodó áramlatnak megfelelően kelet-nyugati irányban India felé fordultak. A hőlégballon elméletileg nem igazán kormányozható, és csupán pilótái bravúros irányítása segítségével, akik kihasználták a különböző magasságokban uralkodó áramlatokat, sikerült irányban tartani a hajót. A Breitling Orbiter 3 március 10-én engedélyt kapott Pekingtől Kína légterébe való belépésre. Hónapokkal ezelőtt brit vetélytársaik, Andy Elson és Colin Prescot szerencsétlenebbül jártak: nem kaptak engedélyt Pekingtől az ország légterébe való belépésre, emiatt bonyolult kerülőre kényszerültek Thaiföld irányában, ahol trópusi vihar vetett véget útjuknak.
Piccard és Jones Kínán áthaladva a Csendes-óceán felett lassan ereszkedett le a hawaii partok felé. A légköri viszonyok miatt négy napon keresztül nem volt kapcsolatuk az irányító központtal. Még egy, útjuk sikerességét veszélyeztető esemény történt a svájci-angol párossal: Mexikó légtere felett rossz irányba sodródott a ballon, és csak kitartásuknak köszönhetően tudták magukat visszaküzdeni a célegyenest jelentő áramlatba, melynek segítségével óránként 100 mérföldes sebességgel repültek az afrikai kontinens felé. Jules Verne regényének zárszavában Phileas Fogg azt kérdezte, vajon mit nyertek a hosszú és kimerítő utazás során. Egy biztos: Piccard és Jones nevét nem fogjuk együtt emlegetni Kolumbusz vagy akár Magellán nevével, de teljesítményük valószínűleg még sokáig az emberi elszántság mintapéldája lesz.