Vissza a tartalomjegyzékhez

FLAISZ EMESE
Könyv a házban

Mostanában kerül sor a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár rekonstrukciós munkálataira, és kijelölték a bővítésre szolgáló új épület helyét is. Úgy tűnik tehát, hogy a számítógépek korszakában sem áldozik le a könyvtárak ideje, mivel a számítógépes információs rendszerek nemhogy nem teszik feleslegessé a könyvgyűjteményeket, hanem sokkal inkább kiegészítik azokat. Különösen igaz ez a fővárosi nagykönyvtárak igen gazdag gyűjteményei esetében, hiszen például az Országos Széchenyi Könyvtár sok szempontból páratlan kínálata több száz év alatt gyűlt össze.

A könyvtárak persze nem újkeletű találmányok, történetük régi időkre nyúlik viszsza. Ebből kifolyólag maradandó értéket képviselnek, mert nem csupán információkat közölnek, hanem évszázadról évszázadra áthagyományozzák a tudásanyagot és a műveltséget. A kolostorokban és királyi kancelláriákban kibontakozott könyvkultúrák folytatásaként jött létre a XV. század közepén Mátyás király világhírű udvari könyvtára, a Bibliotheca Corviniana is, amely méltán tekinthető az országos könyvtári gondolat első megtestesítőjének. Nemzeti könyvtárunk, az Országos Széchenyi Könyvtár (OSZK), büszkén vallja ősének a Bibliotheca Corvinianát.
Az OSZK 1802-ben, a királyi megerősítés elnyerése után jött létre. Alapítását gróf Széchenyi Ferencnek köszönhette, ő volt az, aki a régi nemzeti könyvkincset országszerte felkutatta és szerves gyűjteménnyé egyesítette. A könyvtár fenntartásához hosszú időn át szükség volt a magyar társadalom támogatására. 1846-ban a könyvtár beköltözött a Pollack Mihály tervei alapján megépült Múzeum-palotába. Az 1867-től 1914-ig terjedő időszak pedig új korszakot jelentett az intézmény életében, ugyanis a könyvek és egyéb dokumentumok részben használhatatlan halmazából sikerült rendezett és szabályszerűen működő nemzeti könyvtárat kialakítani. 1859-ben a magyar kormány határozata nyomán kulturális intézményeket helyeztek el a budavári Palota épületében, ahol helyet kapott maga a Széchenyi könyvtár is. Törzsállományába bekerült sok nemzeti nagyságunk magánkönyvtára is. Itt őrzik például - hogy csak a legnagyobbakét említsük - Kossuth Lajos, Madách Imre, Kisfaludy Sándor könyvtárát.
Mintegy száz évvel a nemzeti könyvtár létrejötte után, 1904-ben alakult a Szabó Ervin Könyvtár. Az első könyvtárosi állást maga a névadó töltötte be. 1909-ben főkönyvtáros, 1911-ben pedig már a könyvtár igazgatója. 1919-ben, halála után egy évvel a könyvtárat róla nevezték el. Az intézmény mai arculatának kialakításában nagy szerepe volt. A fővárosi könyvtár dinamikus fejlődéséhez hozzájárult a könyvállomány fokozatos gyarapodása, amely gyűjtemények felvásárlásával és a nagy számban kapott hagyatékok beépítésével történt.
A könyvtár története azonban nem csak épületekhez kötődött. Az Állatkertben 1914-ben megindult Magyarország első park- és mozgókönyvtára, a fővárosi könyvtár pónifogatos kocsin elhelyezett ötödik számú fiókja. Az állatkerti könyvtár a szabad ég alatt működött, természetesen az időjárás függvényében. A könyvekkel megrakott kocsi délelőtt és délután közlekedett a park területén, időnként megállt, hogy a közelben sétálók válogathassanak. Távozás előtt azonban le kellett adni a könyveket, így később felmerült az igény a kölcsönzésre. A forgalom már kezdetben is nagy volt, ezért szükségessé vált a könyvállomány növelése. 1945-ben három villamoson mozgókönyvtárat indítottak, amelyek a város perifériájára juttatták el a könyveket. A Szabó Ervin könyvtár ma már több épületegyüttessel rendelkezik, amelyeknek fokozatos, épületenkénti rekonstruálását tervezik. Előreláthatólag 2001-re nyílhat meg a teljes felújított épületegyüttes.