Vissza a tartalomjegyzékhez

MAKKI MARIE-ROSE
Iskolafelvételi hajrá

Szerte az országban zajlanak már az általános iskolai felvételik. A szélsőséges esetekre való tekintettel tavaly április óta törvényerejű rendelet szabályozza ezeknek a vizsgáknak a menetét (17/ 1998. áprilisi MKM rendelet). Ez a törvény többek között kimondja, hogy az ilyen szintű felvételi csak szóbeli lehet, és maximum 2O percre korlátozódhat - de csak túljelentkezés esetén. A törvényi előírás betartásának ellenőrzése pedig az iskolafenntartó(!), illetve a területileg illetékes jegyző feladata lenne. Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy a törvényi szabályozás önmagában nem képes megvédeni a gyerekeket az esetleges túlkapásoktól.

Szűrjön az óvoda

Az érintett felek régóta vitatkoznak arról, hogy egyáltalán szükség van-e az általános iskolákban felvételi vizsgákra? A felvételi szűrésnek sokak szerint csak egyetlen elfogadható célja van: a nem iskolaérettek kiválasztása. Porkolábné dr. Balogh Katalin egyetemi docens viszont semmifajta felvételivel nem ért egyet. Azt állítja, hogy nem az iskola feladata a szűrés: az iskolaérettség megállapítása már az óvoda, illetőleg a nevelési tanácsadók feladata kellene, hogy legyen. Az óvónőknek tudniuk kell, hogy az adott gyerek az életkorának megfelelő ütemben fejlődik-e, és eszerint kellene őt iskolába küldeniük vagy éppen visszatartaniuk. Az iskola pedig, ha egy mód van rá, ne válogasson, hanem vegye fel az ép, egészséges idegrendszerű és korának megfelelő fejlettségű gyerekeket. Arról már nem is beszélve, tette hozzá a szakember, hogy a kisiskoláskori teljesítménycentrikus hajrában gyakran veszélybe kerül az alapismeretek és készségek megfelelő elsajátítása, mivel a mennyiség a minőség rovására megy, és nem is tud kialakulni a gyermekekben egy életre szóló tanulási kedv. Az iskoláknak mindenképpen több időt kellene szánniuk arra, hogy a kicsiket az óvodai korszakból átszoktassák az iskolai létformába.
A hat-hét éves kor a személyiségfejlődés tekintetében nagyon fontos korszak, amikor nem szabadna kitenni a gyerekeket felvételi megmérettetéseknek, stresszes helyzeteknek, mert ez a korai kudarcélmény életre szóló kárt okozhat az önértékelésükben is. Porkolábné leszögezte, hogy egy hat-hét éves egészséges gyermek értelmi-érzelmi fejlettségi szintjéből semmilyen hosszú távú következtetést nem lehet még levonni. Viszont ha hét éves korig nem alakul ki az iskolaérettség, akkor nem érdemes tovább visszatartani a gyereket, hanem nagy valószínűséggel speciális nevelést kell neki biztosítani. A szülők azonban gyakran nem akarnak az ilyen problémákkal szembenézni, s nem megfelelő iskolába íratják a gyermeküket, amivel aztán sorozatos kudarcélményeknek teszik ki őket. Ráadásul a felnőttek saját ambícióikat gyakran túlzottan kivetítik a gyermekükre, és annak kisebb-nagyobb kudarcait sajátjukként élik meg, sőt ők maguk nagyítják föl azokat.

Iskolapéldák

Mitől erős egy iskola? Sokan állítják, hogy eleve „jó gyermekanyaggal” nem nehéz elitiskolát működtetni, tehát így aránylag kevés munkával figyelemreméltó eredményeket lehet elérni. Azonban számos jó iskola vagy nem alkalmaz szűrőt, vagy ha már válogat, azt legalább „gyerekkímélő” módszerekkel teszi. Budapesten a IV. kerületben, a Fóti úton például működik egy nagyon jó hírű általános iskola, amely soha nem felvételiztetett. Mező János igazgató elmondása szerint a körzetesek után megmaradó helyekre jelentkezési sorrendben veszik fel a gyerekeket. A feltétel az iskolaérettségről szóló óvodai igazolás. Meggyőződésük, hogy az iskolaköteles gyerekeknek egyforma esélyt kell biztosítaniuk, s ezért nem válogatott gyerekekkel dolgoznak. Iskolájuk jó eredményeiben tehát más tényezők kapnak nagyobb szerepet: a pedagógusok tapasztalatai szerint a heterogén összetételű csoportokban is jól lehet dolgozni a gyerekekkel azzal együtt, hogy valóban több munkát jelent mindenkit a saját érettségi szintjének megfelelő módon terhelni, fejleszteni. Az első két évfolyamban legfőbb céljuk, hogy a gyerekek beleszokjanak az iskola rendszerébe, megtanuljanak írni, olvasni, számolni, és elsajátítsák azokat az alapvető gondolkodási műveleteket, amelyek a tanuláshoz szükségesek. Bizonyos fokú szelektálásra - nyelvtagozatra - csak harmadik osztályban kerül sor. Az igazgató úgy látja, nagyrészt a pedagógus munkájának a függvénye, hogy mit képes kihozni a gyerekekből.
Laukonidesz József, az ELTE Radnóti Miklós Gyakorló Iskola és Gimnázium igazgatóhelyettese ezzel szemben a családi háttér elsődleges szerepét hangsúlyozta a gyerekek teljesítményében, fejlődésében. Véleménye szerint ma már egy igen erősen tagozódott társadalomban élünk. Ennek következtében szinte áthidalhatatlan anyagi és kulturális különbség van egyes családok között, amit egy jó iskola vagy az adott gyermek kiemelkedő értelmi képessége nem tud többé kellőképpen ellensúlyozni. A kulturális tőke, a szociális háttér manapság sokkal meghatározóbbá vált, mint valaha, szögezte le az igazgatóhelyettes. Egy erősen ösztönző családi hátterű gyerek akkor is nagyon messzire el tud jutni, ha teljesen átlagos képességű. Az elitiskolák iránti fokozott társadalmi igény részben az egyetemi felvételi rendszernek is köszönhető: az autonómia következtében a felvételiken azt kérdeznek, amit akarnak. A Radnótiban egyébként csak egy első osztályt szoktak indítani, s gyerekbarát módszerekkel felvételiztetnek. Ez azt jelenti, hogy a gyerekek számukra már megszokott, játékos feladatokat oldanak meg, tehát kicsi az esélye az egyértelmű kudarcélményeknek - feltéve, hogy a szülő nem csinál drámát a sikertelen felvételiből. A legfontosabb cél az éret-
lenek és a speciális problémájú jelentkezők kiszűrése, a nyitott, motivált gyerekeket viszont semmiképpen sem akarják elküldeni. Az ilyen gyerekek egymást is ösztönzik, körükben úgymond sikké válik a tanulás. Laukonidesz József szerint az iskolákon belüli differenciált, azaz egyénre szabott képzésrendszer elterjedésének legfőbb akadálya anyagi természetű.