Vissza a tartalomjegyzékhez


NATO-büntetőakció Jugoszlávia ellen

A Jugoszlávia elleni NATO-támadás megosztotta a nemzetközi közvéleményt. Az Észak-atlanti Szövetség Szervezete saját „erkölcsi felelősségét” hangsúlyozza, amellyel elejét vehetik egy „humanitárius katasztrófának”, a másik oldalon pedig Oroszország és Kína a második világháborús hatalmi egyensúly felborulásáról beszél. A támadás egy sor nemzetközi-jogi kérdést is felvet, miközben precedenst teremthet újabb rendcsináló akciókra is. A NATO-újonc magyar kormány egyetért a katonai akcióval, jóllehet a célpontok között magyarok lakta vajdasági települések is szerepelnek.

HETEK-ÖSSZEÁLLÍTÁS


Rakétatalálat Pristina határában. Nehéz elkülöníteni a katonai célpontokat a lakónegyedektől     Fotó: MTI

A fennállásának fél évszázados évfordulójára készülő NATO új megfogalmazást adott eredeti céljainak. Az észak-atlanti szervezet a partnerállamok megvédése helyett egy szuverén állam ellen indított - egyelőre beláthatatlan következményekkel járó - katonai támadást „humanitárius okokra” hivatkozva. A légicsapásokra a parancsot ugyan a NATO főtitkára adta ki, előtte azonban már az amerikai elnök hasonló szavakkal ugyanezt mondta.
Egy neves Kelet-Európa- és Balkán-szakértő, a magyar származású Paul Lendvai az osztrák televíziónak adott nyilatkozatában azt fejtegette, hogy egy be nem látható, új fejezet kezdődött a koszovói drámában. Véleménye szerint a csapást távirányítású büntetőakciónak szánták Szlobodan Milosevics ellen. Ám ily módon „nemzetközivé vált a történelem leghosszabb balkáni háborúja, és mivel a térségben a konfliktusoknak általában végzetes belső dinamikájuk van, reális veszéllyé vált, hogy a harcok kiterjednek más területekre is” - vélte Lendvai.
A támadás - mint ismeretes - azután kapott zöld jelzést az Egyesült Államoktól és a NATO vezetésétől, hogy a Richard Holbrooke, az USA balkáni válsággal foglalkozó különmegbízottja által vezetett tárgyalások kudarcba fulladtak. Milosevics jugoszláv elnök, miután elutasította Holbrooke közvetítői misszióját a koszovói albánok autonómiájának ügyében, a szerb parlament rendkívüli ülésén ismertette a beszélgetések tartalmát. Ezt követően a ház ellenszavazat nélkül elfogadott két javaslatot, melyek szerint Szerbia „nem enged a NATO agressziójának”, és „nem fogad el semmiféle nemzetközi jelenlétet a koszovói tartományban” a politikai megegyezés után.


Bill Clinton és Javier Solana. Új fejezetet nyitottak Európában    Fotó: MTI

Az Egyesült Államok vezetésével folytatott katonai hadművelet valószínűleg nem vette figyelembe a szerbek - történelmükből fakadó - sajátos lélekvilágát: Milosevics nem lengetett fehér zászlót az első támadások után. Sőt, a jugoszláv parlamentet a NATO-csapások közös nevezőre hozták. A szerb vezetés elszántságát jellemzi Seselj szerb miniszterelnök-helyettes üzenete, melyben felszólította a világon élő összes szerbet, hogy minden eszközt felhasználva mérjenek csapásokat amerikai érdekeltségekre. „Minden egyes amerikai, brit, francia, német, olasz, spanyol és holland katona, bárhol is legyen, a szerb nép ellensége, és meg kell semmisíteni” - idézte az ultranacionalista Szerb Radikális Párt elnökének szavait a Tanjug jugoszláv hírügynökség. Egy elnöki rendelet pedig kilátásba helyezte, hogy a kisebb súlyú bűncselekményeket elkövetők büntetését elengedik, ha részt vesznek az ország védelmében, emellett civilek tömegei jelentkeznek önkéntes szolgálatra a nemzet védelmére - állítja a jugoszláv vezérkar sajtószolgálata. Az ENSZ genfi központjában dolgozó jugoszláv nagykövet csütörtökön kijelentette, hogy a jugoszláv nép „a hős vietnamiakhoz hasonlóan” szembe fog szállni az amerikai hordákkal.
Felmerül a kérdés, mi lesz, ha Milosevics még sokáig nem hajlandó megadni magát, hanem esetleg éppen ellenkezőleg, fokozza a koszovói albánok elleni támadásait. A The Washington Post szerint a Clinton elnöknek szegezett kérdésre a válasz: „Akkor tovább bombázunk”. A „szerb agresszió” megállítására szükség van, hiszen a menekültek destabilizálhatnák a szomszédos országokat, ugyanakkor ellenérv is felhozható - véli a washingtoni újság -, mégpedig az, hogy a Jugoszlávia elleni NATO-támadás feltüzelheti a térségben az albán nacionalistákat, és ez pontosan azt az instabilitást válthatná ki, amelynek csökkentése a katonai akció célja. Barnett Rubin, a New York-i Külkapcsolatok Tanácsának Balkán-szakértője a válság továbbterjedése esetén Macedóniát látja a „leggyúlékonyabbnak” a Koszovó körüli térségben. Rubin szerint Macedóniával szemben mindenkinek - Jugoszláviának, Bulgáriának, Albániának és Görögországnak egyaránt - van valamilyen fajta igénye.
A Szerbia ellen intézett légitámadásokkal a NATO átlépte a Rubikont - állapítja meg a liberális Süddeutsche Zeitung. Hatalmi igénytől vezettetve beavatkozik két népcsoport konfliktusába, bombázza egy szuverén állam katonai célpontjait csak azért, hogy rákényszerítse akaratát annak kormányára - kommentálja az eseményeket a lap.
A II. világháború óta ez az első alkalom, hogy német katonák háborúban vesznek részt. Ez egyben jelzés értékű is: a támadás az 1945 után kialakult status quot is kikezdte, a hidegháborút követő egy évtizedes partneri viszony után a hatalmi blokkok viszonya most ismét a fagypont felé közelít. Németország egyébként tizenöt harci repülőgéppel és 3 ezer 500 katonával járul hozzá a csapásokhoz.
Moszkvában heves indulatokkal fogadták a támadás hírét. Az orosz kormányfő megszakított washingtoni útjáról hazatérve „rendkívül negatív válaszlépéseket” helyezett kilátásba a Jugoszlávia elleni támadást követően. Az orosz fővárosban tüntetők tojászáport zúdítottak az amerikai követségre. Elhangzottak szélsőséges tervek atomtöltetek Fehéroroszországba való telepítésének gondolatától kezdve egészen az önkéntes orosz katonák toborzásáig, azonban Borisz Jelcin orosz elnök, akié az utolsó szó a kérdésben, nem kíván a fegyverekhez nyúlni. „Erkölcsileg egyelőre az amerikaiak felett állunk, mert mi nem az általuk használt eszközöket vetjük be” - jelentette ki az államfő.
Az orosz-amerikai kapcsolatok jövője valószínűleg megsínyli az akció kapcsán kialakult nézeteltérést, amely veszélyeztetheti a biztonság és a hadászati fegyverek megsemmisítése terén eddig elért eredményeket is. Jevgenyij Primakov kormányfő szerint Oroszország politikájában kettős célt követ: a nemzetközi közösség szerves része marad, de határozottan törekedni fog a Jugoszlávia elleni műveletek beszüntetésének elérésére. A közvetlen orosz ellenlépések első jele az volt, hogy a Washingtonba tartó Primakov az Atlanti-óceán felett visszafordította repülőgépét. Ezt követően Moszkva visszarendelte képviselőjét a brüsszeli NATO-központból. Egyben bejelentették, hogy Oroszország felfüggeszti részvételét a NATO békepartneri programjában, és elhalasztották a moszkvai NATO-képviselet megnyitásáról folytatott tárgyalásokat. Az orosz miniszterelnök jelezte, hogy Moszkva a támadásra válaszul nem iktatja törvénybe a rakétavédelmi rendszerek korlátozásáról szóló START II szerződést.
Kína is határozottan elítéli a NATO Jugoszlávia ellen intézett légicsapásait, egy szuverén ország megszállásának bélyegezve a támadást. A „példátlan inváziónak” titulált hadművelet kínai vélemények szerint azért illegális, mert Jugoszlávia nem fenyegette a NATO egyetlen tag- vagy társult államát sem - véli a Zsenmin Zsipao című lap. Kína szerint a NATO lábbal tiporja az ENSZ alapokmányát, és megsérti saját, az önvédelem szellemében fogant alapelveit. A légitámadás, amely demonstrálta, hogy „a szervezet a leplezetlen agresszióra is képes”, egyben elterelő művelet is, amely a szervezet keleti irányú terjeszkedését hivatott álcázni - véli a pekingi lap.
A Koszovóba történő amerikai beavatkozást illetően a korábban megosztott washingtoni szenátus a hét elején 58-48 arányban döntött úgy, hogy támogatásáról biztosítja Clinton elnököt, illetve a Jugoszlávia elleni NATO-légitámadásokban való amerikai részvételt. A szenátusi felhatalmazás „légi műveletekre és manőverező robotrepülőgépekkel történő csapásmérésre” szól. A történelem nem fogja megbocsátani, ha Amerika nem vesz részt a népirtás megállításában - érveltek egyebek közt az észak-atlanti szövetség katonai erejének felhasználását szorgalmazók, ugyanakkor hangsúlyozták: az akció kapcsán a NATO szavahihetősége is kockán forog. A szerb haderő további támadásairól illetve az albán értelmiségiek ellen indított új letartóztatási hullámról értesülve, amerikai félről is elhangzottak szélsőséges ötletek: Mitch McConnel republikánus és Joseph Liebermann demokrata szenátor közösen indítványozta, hogy az Egyesült Államok 25 millió dollárt juttasson a koszovói albánok felfegyverzésére.
Erkölcsi kötelességünk, hogy megakadályozzuk a humanitárius katasztrófát - indokolta a NATO-támadás szükségszerűségét Javier Solana, a szervezet főtitkára. A NATO jugoszláviai légicsapása minden korábbinál jobban reflektorfénybe állítja a kérdést: mennyire jogosak a katonai szövetség külföldi akciói? Egy ilyen támadás ugyanis - amelyre az ENSZ egyértelmű felhatalmazása nélkül került sor, s egy olyan szuverén ország ellen, amely egyetlen más államot sem támadott meg - precedens nélküli a NATO történetében. Többen felvetik a kérdést: miért nem lépett fel a szervezet hasonló módon például Törökország ellen, ahol évtizedek óta folyik a kurd gerillák elleni állami terror.
A NATO hagyományos beavatkozási zónáját a szervezet 1949-es megalakítása után saját tagállamainak területe alkotta: a szervezet alapokmánya értelmében a tagok kölcsönösen kötelezettséget vállalnak egymás megvédésére fenyegetés vagy agresszió esetén. Azonban a berlini fal leomlása óta a
NATO a gyakorlatban fokozatosan kibővítette beavatkozási zónáját. Első ilyen akcióját 1995 végén hajtotta végre Boszniában, igaz, ekkor az ENSZ egyértelmű támogatását tudva a háta mögött. A koszovói válság most egy új kérdést vet fel. Vajon a NATO beavatkozhat-e úgy szuverén államok belügyeibe, hogy eközben nem tartja tiszteletben az ENSZ fennhatóságát - amelyet pedig alapokmánya is kimond? Az amerikaiak szerint a NATO-nak nincs szüksége az ENSZ beleegyezésére, ha egy korlátozott konfliktus kapcsán avatkozik be, mint amilyen a koszovói. Európában viszont úgy gondolják, a NATO hagyományos beavatkozási zónáján kívüli akciók esetében mindenképpen törekedni kell az ENSZ által biztosított legitimitás megszerzésére. Az ennek hiányára való hivatkozás miatt egyébként több nem NATO ország is - mint például Ausztria - megtagadta légterének rendelkezésre bocsátását. Ugyanakkor Koszovó esetében tavaly ősz óta az európai országok - hogy elkerüljék a humanitárius tragédiát saját kontinensük szívében - kénytelen-kelletlen elfogadták az egyértelmű ENSZ-felhatalmazás nélküli beavatkozás gondolatát. Szinte valamennyien hangsúlyozzák, hogy véleményük pragmatikus szempontokon nyugszik (Oroszország és Kína megvétózná a megfelelő ENSZ-határozatot), azonban félő, hogy az eset precedensül szolgálhat a NATO jövőbeli akcióihoz.
Minden egyes európai ország talált érveket a különböző nemzetközi szerződésekben álláspontja alátámasztására. Egyesek a népirtásról szóló nemzetközi konvenció paragrafusaira hivatkoznak, az ENSZ szakértői szerint azonban kevéssé valószínű, hogy jogilag népirtásnak lehetne minősíteni a szerbek elnyomó akcióit. Ennek oka, hogy a konvenció büntetőjogi szankciókat ír elő a népirtás elkövetői ellen, ez a nemzetközi egyezmény nem szolgál jogi bázisul egy ország katonai akciója számára. Más államok humanitárius okokkal indokolták a beavatkozást - ezt az érvet Javier Solana NATO-főtitkár is használta. Ez az elv azonban annyira kialakulatlan, hogy mindenféle értelmezést, még egy szuverén ország belügyeibe való
beavatkozást is lehetővé tesz.


A Belgrádtól északra fekvő Pancsevóban a katonai repülőgépgyárra a bombázás első napján mért csapást a NATO    Fotó: MTI

A támadások stratégiai következményeit elemző írásaink:


Kövér „nagyon gyors” megoldásra számít

„Magyarország természetesen egyetért a NATO céljaival” - nyilatkozta Orbán Viktor. A miniszterelnök többször hangsúlyozta, hogy a NATO egy kisebbségi népcsoport védelmében indította a támadásokat, amelyekhez nem igényli a magyar fegyveres részvételt. Ez nem is férne össze az atlanti szervezet elveivel, mert Magyarország szomszédos a megtámadott területtel. A katonai szervezet csak a magyar országgyűlés által - 225 igen, 12 ellenszavazattal és 8 tartózkodással - megszavazott repülőtér- és légtérhasználatot igényli, nyilatkozta a kormányfő, aki jelezte, hogy az elkövetkező támadások menetét 24 órával előre pontosan tudja, erről folyamatos tájékoztatást kap. A magyar hadsereg és a NATO az összes technikai eszközzel rendelkezik az ország megvédésére, jelentette ki megnyugtatásként. Wachsler Tamás, a Honvédelmi Minisztérium államtitkára egy televíziós nyilatkozatában elképzelhetőnek tartotta, hogy Magyarország eredetileg áprilisra tervezett NATO-csatlakozása a koszovói válság miatt került előbbre.
A koszovói eseményekkel kapcsolatban ülésezett a parlament külügyi bizottsága. A megbeszélésen vendégként részt vett Richard Holbrooke amerikai diplomata is. A titkos, zárt tárgyalás után a bizottság elnöke elégedett volt a kapott információval. Keleti György elmondta, megnyugtatónak tartja a garanciákat. Kövér László, a bizottság alelnöke, a titkosszolgálatokért felelős tárca nélküli miniszter elmondta, hogy nem kell esetleges terrortámadásoktól tartani, erre nem utal semmilyen jel. Véleménye szerint a bombázásoknak nagyon gyorsan vége lesz és a válság megoldódik. Támadástól a budapesti jugoszláv nagykövet, Balsa Spadij szerint sem kell tartani. A Jugoszláv Szövetségi Köztársaságnak lényegében jó a kapcsolata Magyarországgal, és a törekvéseknek arra kell irányulniuk, hogy a jelenlegi rosszabb helyzet ellenére a két ország viszonya javuljon. A vajdasági magyarok behívásával kapcsolatban elmondta: a jugoszláv vezetés törekszik arra, hogy a magyar nemzetiségű katonák ne kerüljenek a frontra. Ez utóbbit a magyar kormány többször is kérte a jugoszláv hatóságoktól. A menekültügyi hivatal készen áll azok fogadására, akik a támadások hatására Magyarországot választanák, erre saját épületében 500 főt és a katonaság erre a célra elkülönített ingatlanjában 2500 menekültet kész fogadni. A határőrség megerősítette a zöld határ védelmét. A szóvivői nyilatkozat szerint hermetikusan lezárták a jugoszláv határszakaszt. Ezzel párhuzamosan a határ tíz kilométeres körzetében fokozott közúti ellenőrzést is bevezettek.


Vajdasági magyarok a bombázásról
Egyes vajdasági vélemények szerint Magyarország a koszovói etnikai konfliktusba történt illetéktelen beavatkozással úgy járhat, mint amikor valaki „kóbor ebet ragad fülön”. Ágoston András, a Vajdasági Magyar Demokrata Párt (VMDP) vezetője a Heteknek elmondta: az 1991-92-es háborús években szinte golyófogónak hajtották ki a vajdasági magyarokat a boszniai és horvátországi harcterekre. Nagy különbség, hogy most a katonai szolgálatban lévő magyarok harci cselekményekben - egyelőre - nem vesznek részt. A csapásokról szólva Ágoston kifejtette: az első támadások nagyon pontosak voltak, nem találtak el lakott területet. Az emberek abban bíznak, hogy elkerülhetők lesznek a szőnyegbombázások.
Mégsem könnyű elviselni ezt az idegállapotot, mert bezártak a boltok, sok vajdasági magyarnak nincsenek tartalékai, mindennek megy föl az ára. „Vannak a Vajdaságban olyanok, akik félnek, de amit a magyar tévében hallani lehetett a bujkáló magyar férfiakról, az a pánikkeltés kissé ízléstelen formája” - mondta a vajdasági vezető. Egyes magyar politikusok is pánikkeltésre akarták felhasználni a helyzetet - vélte Ágoston. Ez a jugoszláv rezsim céljainak felel meg, hiszen ők akarják azt, hogy a vajdaságiak meg legyenek félemlítve.
A VMDP a Szövetség a Változásokért demokratikus tömörülés tagja, s már korábban kifejtette, hogy elvben nem helyes egy ország szuverenitásának ilyen korlátozása a nemzetközi közösség részéről, viszont olyan mértékű a bizalmatlanság a koszovói albánok és szerbek között, hogy a helyreállítás elképzelhetetlen nemzetközi katonai jelenlét nélkül - fejtette ki a VMDP vezetője. (Eperjesi Ildikó)