Vissza a tartalomjegyzékhez

KARL PFEIFER BÉCS
Dinko Sakic és a horvát igazságszolgáltatás

Amikor március elején a tárgyalóterembe vezették a 78 éves Dinko Sakicot, makkegészséges ember benyomását keltette. A pert azonban alig egy óra múlva félbeszakították, mivel két orvos igazolta, hogy a vádlott nem tárgyalóképes, magas a vérnyomása, és állítólag roszszul is lett. A március közepén tovább folytatott tárgyalás alperesét azoknak az embereknek a haláláért vonják felelősségre, akiket a jasenovaci koncentrációs táborban gyilkoltak meg a második világháború folyamán.


Dinko Sakic, jasenovaci lágerparancsnok Fotó: MTI

Diplomaták, közel száz újságíró, Efraim Zuroff, a jeruzsálemi Simon Wiesenthal Intézet igazgatója, valamint a jugoszláv igazságügy-minisztérium képviselője jelenlétében valóban megkezdődött a per Dinko Sakic ellen. Sakic a törvényszék elnökének szokásos kérdésére hangosan és patetikus hangnemben kijelentette: „Megértettem a vádakat, nem érzem magam bűnösnek, nyugodt a lelkiismeretem.” Sakic tagadja, hogy Jasenovacban tömegeket gyilkoltak volna meg.
Ez annak a néhány usztasa szervezetnek is a véleménye, amelyek legálisan működnek Horvátországban. A horvát katolikus egyház egy része is osztja ezt a nézetet. Vjekoslav Lasic dominikánus páter, aki azzal szerzett hírnevet magának, hogy rendszeresen miséket mond Ante Pavelic tiszteletére, és egy prédikációjában azt állította, hogy a „poglavnik (vezér) Isten trónja mellett ül”, most a fasizmust dicsérve kijelentette a tévének: „a független horvát (usztasa) államban nem követtek el bűntetteket”, valamint hogy „Jasenovacban a zsidókat nem az usztasák, hanem a szerbek gyilkolták szisztematikusan”.
Sakic 1921-ben Hercegovinában született, ahonnét sok usztasa származik. 1942 elején lett az usztasa biztonsági szolgálat tagja. Hamarosan előléptették, és a Stara Gradiska-i és jasenovaci tábor helyettes parancsnoka lett. 1944-ben a jasenovaci koncentrációs és megsemmisítő tábor élére nevezték ki.
Sakic, mint sok más usztasa horvát, a háború után katolikus papok segítségével Argentínába jutott, és itt évtizedekig vendéglőt vezetett. Soha senki sem kereste volna, ha 1994-ben nem fog kezet Tudjman elnökkel Buenos Airesben. Amikor egy újságíró megkérdezte, azt állította, hogy Jasenovac „egy magaslati gyógyhely” volt. A kérdésre, hogy érzett-e valaha szégyent, azt válaszolta: „Nem, ellenkezőleg, büszke vagyok mindenre, újra megtenném.” Egy ilyen kijelentés csak azért volt lehetséges, mert Sakic tudta, mennyi segítséget kapott Tudjman az usztasa emigrációtól. Tudjman persze viszonozta ezt jó állásokkal, kiemelt nyugdíjakkal, és azoknak a tulajdonoknak a visszaadásával, amelyeket 1945 után elkoboztak tőlük. Akkor sem a horvát közvélemény, sem a horvát igazságügy nem figyelt föl Sakic kijelentéseire. Csak a Simon Wiesenthal Intézet reagált, és nemzetközi botrányt robbantott ki.
Már a per kezdete előtt az volt a közvélemény benyomása, hogy az eljárás csupán formalitás lesz. A mintegy harminc jasenovaci túlélő tanúvallomásában szinte kivétel nélkül azt mondta, hogy sohasem látta Sakicot, vagy csak arra akartak emlékezni, hogy mindig tiszta csizmát és vasalt egyenruhát viselt. Néhány tanú, akiknek Szerbiából kellett volna érkeznie, belgrádi újságíróknak kijelentette, hogy félti az életét, és ezért lemond a zágrábi útról. Egyikük viszont, Mihajlo Maric, a Rijekában megjelenő Novi Listnek kétoldalas interjút adott, amelyben részleteket mondott el Sakic és emberei borzalmas rémtetteiről.
Március 20-a után vagy húsz tanú fogja elmondani, mit tapasztalt Jasenovacban. Azok, akik vállalták a tanúskodást, nagy veszélynek teszik ki magukat. „Egy rendőr azt mondta nekem, hogy szégyellnem kellene magamat, amiért sárt dobok egy horvátra” - mondta Simo Klaic a Reuters újságírójának. Kaicot mint horvát kommunistát jasenovaci kényszermunkára ítélték. Ő emlékszik a tömeggyilkosságokra, és szerinte már 1942-ben gázzal gyilkoltak meg gyerekeket. Erre emlékszik Mirjana Radman is, aki akkor tíz éves volt, és akit 1942 nyarán más gyerekekkel Jasenovacba deportáltak. Őt, miután horvát származása bebizonyosodott, elbocsátották.
Vezető horvát jobboldali körök azt hangsúlyozzák: a táborparancsnoki rang nem elegendő arra, hogy Sakicot bűntettel vádolják. Franjo Tudjman elnök nemrég kijelentette: „A per nagy valószínűséggel bizonyítani fogja, hogy az áldozatok száma, amelyet a kommunisták hirdettek, hamis.” Majd így folytatta: „A könyveimben említett szám pontos: Jasenovacban nem öltek meg 30-40 ezernél több embert, és Horvátországban az összes internáló táborban nem öltek meg 60 ezernél többet. Ha a pert jól vezetik, akkor hitelesíteni fogja ezt az igazságot.”
A Dinko Sakic elleni per előreláthatólag négy-öt hónapig fog tartani. Lehetséges, hogy Sakicot el is ítélik. De bírósági körökben úgy vélik, Tudjman elnök Horvátország jövőre esedékes tizedik évfordulóján kegyelmet ad Sakicnak, annál is inkább, mert nem akarja megszakítani jó kapcsolatait azokkal az usztasákkal, akik pártját pénzelték.