Vissza a tartalomjegyzékhez

KÁTAI SZILVIA
Életképek a szolnoki árhullámról

Tetőzött a Tisza Szolnoknál. Ez, amíg a víz nincs közvetlenül a közelünkben, csak puszta információ. Szolnok hetek óta az árvízi híradások fókuszában szerepel. Ezekben a napokban itt szinte mindenki kiment megnézni, amit még az öregek se láttak. A nagy vizet. Az első érzés, amit a vízzel való közvetlen találkozáskor érezni, a döbbenet. A csendes, kicsi Tisza félelmetes tengerré duzzadt. Aki nem látta, nem is hiszi talán, micsoda irtózatos ereje van a víznek. A máskor szelíd Tisza Szolnoknál majd’ szétfeszíti a gátat. Most, a tetőzésen túl is, amikor úgy tűnik megállt, befejezte, amit akart, vonzza a tekintetet: mit fog még csinálni? A vízszint stagnál, a gátvédők ma már unottan, kimerülten dolgoznak. Kisebb csoportokban, egymástól elszigetelten, ki-ki csak a maga munkájának értelmét látva. Munkások lapátolják a homokot a gátra egy kis teherautóról. Nagyobb jármű ide nem jöhet fel, a gát nem bírná el. Az itt dolgozók közül van, aki azt sem tudja, miért szórja a homokot, mi a célja, értelme. A kis furgon vezetője tudja: - A víz nemcsak átszivárog a gáton, hanem járhatatlanná is teszi. A tetejét felverték a gépkocsik, ezért töltjük fel homokkal.

Az áradás megállása után is vészterhes a csend. B. Gabriella a Vágóhíd út környékén lakik, majdnem a gátoldalban.
- Haza kell menjek, megnézem, az udvarunkba betört-e a víz. Nagyon szivárgott egész héten. Csak azon imádkoztunk, hogy ne kelljen költözni. Most már remélem, tényleg nem kell, de én mint vízügyi szakember tudom, a veszély még hosszú ideig fennáll - ezeket a gátakat csak az imádság tartja.
A gát mellett húzódó Mártírok útját is lezárták. A lezárt terület elején kiskatona ül egy kövön a tárház gát felőli oszlopánál. Mint egy háborús film jelenete. Csajkából húslevest mer, térdén arató munkához illő nagy szelet fehér kenyér. Nyugodtan kanalaz, azért jött ilyen csendes helyre, hogy ne zavarják, hadd egyen békében. Körülötte homokzsákok. Ülőalkalmatosságával egy magasságban van a víz, ami már nem tör át, de még nyomasztóan jelen van.
A vízirendőrségnél a sétány korlátjához vannak kikötve a rendőrség motorcsónakjai. Itt máskor gyerekek játszanak, kutyát sétáltatók beszélgetnek. „Békeidőben” a folyó innen még messzebb van. Magányos bácsi áll borostásan, lapáttal a kezében.
- Majd szólnak, ha valahol kellek. Ki szoktam jönni segíteni. Még mindig nagyon nagy nyomás nehezedik a gátakra. Gyerekkoromban éltem meg Vezsenyen egy nagy árvizet, de még az sem volt ekkora, mint ez. Az évszázad árvizének mondják, de jól mondják. Erős volt a védekezés, nem is értette, aki nem látott még ilyet, van-e egyáltalán értelme annak, hogy kis lapátokkal merjük itt a homokot. Ha a víz egyszer áttöri a gátat, semmi nem állhatja útját.
Az árvíz óta megismerte az ország Szolnok szabadidőközpontját, a Tiszaligetet. A gáton kevesebb ember dolgozik ma már. Az üres fészkekből felröppenő varjak károgása kiemeli a ligetnek ezt a soha nem hallott csendjét. Mégis szembe jön velem valaki. N. Erika főiskolás.
- A főiskola tiszaligeti épületében csak a földszintről vitték be a számítógépeket a városi épületbe. A legtöbb földszinti berendezést az első emeletre hordták. Azt mondják, a főiskola most már bent marad ebben az évben a városi épületben. Állítólag sokba kerülne újra visszaköltözni, ezért a mi évfolyamunknak az előadásokat helyszűke miatt csak este tudják tartani.
A tetőzés óráiban többen nézzük a hihetetlen panorámát.
- A víz hajnal óta 974 centiméternél stagnál - mondja a Közép-Tiszavidéki Vízügyi Igazgatóság egyik munkatársa. - A múlt századi vízálláskönyvek is arról tanúskodnak, hogy még soha nem volt ilyen magas a víz. Most például meg kellett magasítani a vízmércét, hogy le tudjuk olvasni a vízállást. Végre egyszer Szolnokon is történt valami ami miatt ránk figyel az ország és ráadásul „legek” lettünk - teszi hozzá szárazon nevetve. A városban és környékén mintegy 4600 ember dolgozott a gátakon. Szolnokot több mint ezren védték.