Vissza a tartalomjegyzékhez

PAPP LEVENTE
Feltámadt az olasz bankrendszer

Olaszországban az elmúlt 50 év legnagyobb pénzügyi egyesülései zajlottak le egyetlen nap alatt. Múlt vasárnap, amikor Olaszországban éppen Lázár feltámadását ünnepelte a vallási világ, egy pénzügyi csodának lehettek tanúi a szakemberek. Az ország két legnagyobb bankcsoportja két rendkívül jelentős bankkal egyesült, amelynek értéke több mint tízbillió líra. Amenynyiben ez a megabanki globalizáció sikerrel jár, nemcsak az olasz banki és pénzügyi rendszer, hanem az egész olasz gazdaság megelevenedhet.

Egy izgatott olasz bankár kommentárja szerint az olasz pénzügyi rendszer kilépett a középkorból, és most kapcsolódhat igazán az Európai Monetáris Unió modern világához és a világban zajló általános ipari és pénzügyi globalizációhoz. Természetesen ez túlzás, de az biztos, hogy valami monumentális eseménysorozat zajlik az elmúlt néhány hétben. Ha figyelembe vesszük, hogy a berlini EU-csúcs egyhangúlag Romano Prodi olasz exminiszterelnököt választotta az unió kormánya, a brüsszeli bizottság élére, akkor jól látható, hogy Olaszország nem elégszik meg a másodhegedűs szereppel az EU-ban, hanem Német- és Franciaország, valamint Nagy-Britannia mellett az unió domináns nemzetei között kíván szerepelni.
Cesare Romiti, egykori Fiat-elnök tősgyökeres tagja az olasz pénzvilág úgynevezett „nemesi szárnyának”, amely a titokzatos Mediobanca befektetési bank körül jött létre. Ő már szombaton arra figyelmeztette a gazdasági megfigyelőket, hogy nagy tűzijáték lesz a héten. Alig telt el egy nap és az UniCredito Italiano bankcsoport - amely tavaly a Credito Italiano és három másik észak-olasz bank fúziójából jött létre - felajánlotta társulási szándékát milánói székhelyű riválisának, a Banca Commerciale Italianának (BCI), s így közösen egy Eurobanca nevű bankhálózatot alkotnának. Néhány órán belül Olaszország legnagyobb bankjának, a San Paolo-IMI-nek a vezetősége bejelentette, hogy a Banca di Romával kíván egyesülni. Az olaszok sohasem végeznek félmunkát.
A pénzügyi rendszer modernizációja hosszú évtizedek ígérgetései és huzavonái után egyetlen hétvége alatt megvalósulni látszik, melynek következményeképpen Olaszország nemcsak felzárkózott az európai élbolyhoz, de bizonyos mértékben egy csapásra meg is előzte uniós szomszédait. Az erősen szétdarabolt, nem túl hatékony bankrendszer átcsoportosíthatja magát egy összefüggő hatalmas intézményrendszerré, amely sokkal nyitottabb a külföldi tőkemozgásokra. A két megabanki egyesülés egyetlen napon felülmúlja az elmúlt idők spanyol és francia banki globalizációját. Az UniCredito- BCI fúzió egy 500 ezer milliárd líra értékű banki tömörülést eredményez. Még többet mond az az adat, miszerint a bankcsoport tőzsdei értéke 38 milliárd euró, ami nagyobb, mint a Deutsche Bank (az amerikai Bankers Trust nélkül).
A San Paolo-IMI és a Banca di Roma egyesülése 550 ezer milliárd líra érték fúzióját jelenti. A jelenleg tetőző egyesülési hullám igazából két éve indult meg, de ilyen drámai változásra senki nem számított.
Tavaly még sokan vakmerő lépésnek tartották Olaszország részéről az EMU-hoz (euró-projekthez) való csatlakozást, annál is inkább, mivel több előírt gazdasági mutatót sem sikerült teljesíteni. Jelenleg úgy tűnik, hogy Olaszország a vártnál fontosabb szereplője lesz az európai globalizációnak.
Lucio Rondelli, az UniCredito elnöke némi öniróniával így fogalmazott: „A világban a globalizáció egyre növekvő ütemben zajlik, de Olaszország adja a ragasztóanyagot.” Az olasz fúziókat többen a túlélés egyetlen útjaként értékelték, amit elsősorban nem a belföldi események, hanem az összeurópai globalizáció ösztönzött.