Vissza a tartalomjegyzékhez

MÓD JULIANNA
A távközlés romantikája

Azt hogy mekkorát változott a telefonos szolgáltatás, egy régi vicc fejezi ki a legjobban: Magyarországon kétféle ember van: az egyik telefonra vár, a másik tárcsahangra. Napjaink felgyorsult világában már természetesnek tartjuk, hogy mobiltelefonnal, faxszal üzenetünk másodpercek alatt eljut a világ másik felére. De hogyan zajlott ez akár csak 100 évvel ezelőtt?


A telefon hőskora. Kézi vezérlés   Fotó: MTI

A Budai Várban járó legtöbb turistának a látnivalókat a Halászbástya, a Mátyás-templom, a Budavári Palota és a Hadtörténeti Múzeum jelenti. Pedig az Úri utca 49. szám alatti történelmi épületben található a magyar távbeszélő-történelem 110 esztendejét bemutató Telefónia Múzeum.
A múzeum - a ma is üzemképes Krisztina Távbeszélő Központ 1928 és 1985 között működött mellékközpontja köré szerveződve - élő kiállításként mutatja be a telefon történetét. Az emberi érintkezésben a tér és idő legyőzése mindenkor nagy szerepet játszott. Az első lépést a múlt század közepén a távíró feltalálása jelentette, majd 1876-ban Bellnek sikerült az emberi hang továbbítását, az elektromos hangátvitelt is megoldania. Szerkezetét, amely még csak 1-2 km-re történő telefonálást tett lehetővé, 1877-ben Edison tökéletesítette a hatótávolság növelésével, de még csak két állomás között. Ugyanebben az évben a magyar Puskás Tivadar találmánya volt az első telefonközpont, mely 1881-ben a Fürdő utcában fel is épült. Ez az eredeti központ a múzeum fő látnivalója. A központ - a kor legkorszerűbb berendezése - 50 vonalas volt, gyárak, üzletek, orvosok kaptak vonalat, és egy vonal tartozott a Parlamenthez. Telefonáláskor a telefon oldalán levő kar megforgatásával a központban leesett egy tábla, ami jelzett a telefonközpontosnak, aki egy vezetékkel összekötötte a két partnert. A távbeszélő-kezelőnői állás kiváltságos foglalkozásnak számított, csak olyan intelligens úrilányok pályázhattak, akiket legalább két közismert úri család ajánlott. A pályázat feltételei között volt a jó megjelenés, a jó emlékezőtehetség - mivel fejből kellett tudnia az összes számot, az előfizetők lakcímét és foglalkozását -, a gyors felfogás, a tiszta kiejtés, a jó modor és a kellemesen csengő hang mellett szükséges volt egy idegen nyelv ismerete is.
1901-re az előfizetők száma már ötezerre duzzadt, ekkor áttértek a szám szerinti kapcsolásra. Fokozatosan gépek kezdték átvenni ezt az idegőrlő munkát, elsőként Münchenben és Amszterdamban. A Magyar Királyi Posta is tervbe vette a bevezetését, ám az I. világháború keresztülhúzta számításaikat, és csak az 1920-as években került sor az automata központ kidolgozására. Ilyen volt ez a 7A típusú forgórendszerű központ a Várban, 76 ezer 400 fővonallal. Az előfizetők kezdetben éves díjat fizettek, ennek fejében a helyi forgalomban anynyiszor és annyi ideig beszélgethettek, ameddig csak kívántak. Budapesten 1924-ben, vidéken 1930-ban vezették be a beszélgetésenkénti díjazást, ekkor egy beszélgetés ára 12 fillérbe került. A beszélgetések számát nyilvántartó számlálókat havonta lefényképezték, és mérőállásuk alapján állították ki a számlát. 1934-ben a gerincvonalak Magyarország minden településére kiépültek. 1975-től vezették be a ma is érvényes tarifarendszert.
A magyarországi távbeszélő-ellátottságban igazi fejlődés a digitális központok telepítésével indult el 1989-től. Előnye, hogy nem tartalmaz forgóalkatrészeket, a kapcsolási idő rendkívül rövid, továbbá segítségével különleges szolgáltatások vehetők igénybe. Idén január 13-án kapcsolták ki az utolsó elektronikus központot Budapesten.
A múzeumban végigkövethetjük a telefonok, telefonkagylók fejlődését, sőt mi magunk is kipróbálhatjuk a mindmáig működő berendezéseket - még a telefonkönyv-készítés rejtelmeibe is beavatnak minket. A XX. század igényeinek megfelelően megérthetjük a telex, a telefax működését is.
A múzeumban szerepel néhány különleges emléktárgy is, például báró Szalay Gábor, a Magyar Királyi Posta első vezérigazgatójának 5 kilogrammos telefonja, valamint I. Ferenc József és IV. Károly telefonjainak mása.

A múzeum címe:
I. kerület, Úri utca 49.
Telefon: 201-8188
Nyitva tartás:
november 1-től március 30-ig: kedd-vasárnap 10-16 óráig,
április 1-től október 31-ig: kedd-vasárnap 10-18 óráig.