Vissza a tartalomjegyzékhez

HETEK-ÖSSZEÁLLÍTÁS
Erőfitogtatás a béketárgyalások szünetében

Javier Solana NATO-főtitkár kijelentette, hogy a szervezet szükség esetén készen áll március tizenötödike, az újabb szerb-koszovói tárgyalási forduló előtt is beavatkozni Koszovóban. A NATO Solana egyszemélyi döntése alapján légi csapásokat indíthat belgrádi célpontok ellen. Szerb részről továbbra is elvetik a koszovói nemzetközi katonai erő odavezénylésének tervét. Vojiszlav Seselj szerb miniszterelnök-helyettes egy tömeggyűlésen arra intette a szomszédos országokat: a „szerb néppel” fognak háborúban állni, ha megengedik, hogy területükről támadás induljon Szerbia ellen.


George Robertson brit védelmi miniszter katonái társaságában egy Challenger harckocsi tetején a macedóniai NATO-támaszponton. Előre tekint    Fotó: MTI

A puskaporos hangulat ellenére is remény van a megfigyelők szerint arra, hogy a koszovói albánok aláírják a tartomány autonómiájáról szóló egyezményt a szerb-koszovói albán tárgyalások második fordulóján. A jelek szerint a belgrádi vezetés is kész Koszovónak széles körű autonómiát adni, amiről korábban hallani sem akart. A Nyugat bátorítónak találja, hogy a koszovói albánok hajlanak a NATO-erők garanciája mellett a három éves átmeneti autonómia elfogadására, amitől Rambouillet-ban az erős amerikai nyomás ellenére is elzárkóztak.
Az albánok ragaszkodnak viszont ahhoz, hogy a hároméves időszak lejárta után írjanak ki népszavazást a tartomány függetlenségéről. Madeleine Albright amerikai külügyminiszter a CNN hírcsatorna műsorában kifejtette: az Egyesült Államok nem támogatja Koszovó függetlenségét. „Az átmeneti időszakra kell koncentrálnunk, a megegyezés által garantált számos eszközt - a helyi választásokat, helyi rendőrség felállítását, elnökséget és alkotmányt - kell megvalósítanunk” - fejtette ki Albright.
Jugoszlávia időközben fegyverszállításokról kezdett tárgyalásokat a világ első tíz fegyverexportőre közé tartozó Fehéroroszországgal. A balkáni állam orosz légvédelmi harceszközöket akar vásárolni Minszktől.


A konfliktus egy évtizede

A Jugoszlávia déli részén elhelyezkedő Koszovóban a mintegy kétmilliós népesség 90 százaléka muzulmán hitű és albán nemzetiségű. A lakosság mindössze 7 százaléka tartozik az ortodox vallású szerb kisebbséghez, amely viszont a zavargásokig kezében tartotta a tartomány politikai vezetését.
Az albán önállósodási törekvések már az ötvenes években felerősödtek, ám Tito kormánya kegyetlenül visszaszorította e mozgalmakat. 1968-ban és 1981-ben zavargások robbantak ki, melyeket a szerb nacionalizmus és az albán autonómiatörekvések közötti ellentétek tápláltak.
1981-ben rövid időre statáriumot vezettek be a tartományban, miután kilenc ember életét vesztette a zavargásokban. Amikor a nyolcvanas évek végén recsegni-ropogni kezdett a többnemzetiségű Jugoszlávia, Slobodan Milosevics szerb vezető alkotmánymódosítással feloszlatta a koszovói törvényhozást és a kormányt, s szerb ellenőrzés alá vonta a koszovói rendőrséget, a bíróságokat, a polgári védelmet, s a hivatalos kinevezések jogát is Belgrádra ruházta át. Az albánok nemhivatalos törvényhozást és kormányt alakítottak, amelyet támogatott a helyi lakosság. Belgrád törvénytelennek deklarálta az albánok által rendezett választást és népszavazást, majd a kilencvenes években megerősítette a tartomány rendőri és katonai ellenőrzését. A belgrádi hatóságok eközben arra bátorították a boszniai és horvátországi etnikai viszály elől menekülő szerbeket, hogy telepedjenek le Koszovóban. Az albánok kínzással, illetve indokolatlan letartóztatásokkal vádolják a szerb rendőrséget és katonaságot. Többségük autonómiát követel, a lakosság kisebb hányada viszont csatlakozni kíván a szomszédos Albániához. (Eperjesi Ildikó)