Javier Solana NATO-főtitkár kijelentette, hogy a szervezet szükség esetén készen
áll március tizenötödike, az újabb szerb-koszovói tárgyalási forduló előtt is
beavatkozni Koszovóban. A NATO Solana egyszemélyi döntése alapján légi csapásokat
indíthat belgrádi célpontok ellen. Szerb részről továbbra is elvetik a koszovói
nemzetközi katonai erő odavezénylésének tervét. Vojiszlav Seselj szerb miniszterelnök-helyettes
egy tömeggyűlésen arra intette a szomszédos országokat: a „szerb néppel” fognak
háborúban állni, ha megengedik, hogy területükről támadás induljon Szerbia ellen.
George Robertson brit védelmi miniszter katonái társaságában egy Challenger harckocsi
tetején a macedóniai NATO-támaszponton. Előre tekint Fotó:
MTI
A puskaporos hangulat ellenére is remény van a megfigyelők szerint arra, hogy a
koszovói albánok aláírják a tartomány autonómiájáról szóló egyezményt a
szerb-koszovói albán tárgyalások második fordulóján. A jelek szerint a belgrádi
vezetés is kész Koszovónak széles körű autonómiát adni, amiről korábban hallani
sem akart. A Nyugat bátorítónak találja, hogy a koszovói albánok hajlanak a NATO-erők
garanciája mellett a három éves átmeneti autonómia elfogadására, amitől
Rambouillet-ban az erős amerikai nyomás ellenére is elzárkóztak.
Az albánok ragaszkodnak viszont ahhoz, hogy a hároméves időszak lejárta után írjanak
ki népszavazást a tartomány függetlenségéről. Madeleine Albright amerikai külügyminiszter
a CNN hírcsatorna műsorában kifejtette: az Egyesült Államok nem támogatja Koszovó függetlenségét.
„Az átmeneti időszakra kell koncentrálnunk, a megegyezés által garantált számos
eszközt - a helyi választásokat, helyi rendőrség felállítását, elnökséget és
alkotmányt - kell megvalósítanunk” - fejtette ki Albright.
Jugoszlávia időközben fegyverszállításokról kezdett tárgyalásokat a világ első
tíz fegyverexportőre közé tartozó Fehéroroszországgal. A balkáni állam orosz légvédelmi
harceszközöket akar vásárolni Minszktől.
A konfliktus egy évtizede
A Jugoszlávia déli részén elhelyezkedő Koszovóban a mintegy kétmilliós
népesség 90 százaléka muzulmán hitű és albán nemzetiségű. A lakosság mindössze
7 százaléka tartozik az ortodox vallású szerb kisebbséghez, amely viszont a zavargásokig
kezében tartotta a tartomány politikai vezetését.
Az albán önállósodási törekvések már az ötvenes években felerősödtek, ám Tito
kormánya kegyetlenül visszaszorította e mozgalmakat. 1968-ban és 1981-ben zavargások
robbantak ki, melyeket a szerb nacionalizmus és az albán autonómiatörekvések közötti
ellentétek tápláltak.
1981-ben rövid időre statáriumot vezettek be a tartományban, miután kilenc ember életét
vesztette a zavargásokban. Amikor a nyolcvanas évek végén recsegni-ropogni kezdett a többnemzetiségű
Jugoszlávia, Slobodan Milosevics szerb vezető alkotmánymódosítással feloszlatta a
koszovói törvényhozást és a kormányt, s szerb ellenőrzés alá vonta a koszovói
rendőrséget, a bíróságokat, a polgári védelmet, s a hivatalos kinevezések jogát
is Belgrádra ruházta át. Az albánok nemhivatalos törvényhozást és kormányt alakítottak,
amelyet támogatott a helyi lakosság. Belgrád törvénytelennek deklarálta az albánok
által rendezett választást és népszavazást, majd a kilencvenes években megerősítette
a tartomány rendőri és katonai ellenőrzését. A belgrádi hatóságok eközben arra bátorították
a boszniai és horvátországi etnikai viszály elől menekülő szerbeket, hogy
telepedjenek le Koszovóban. Az albánok kínzással, illetve indokolatlan letartóztatásokkal
vádolják a szerb rendőrséget és katonaságot. Többségük autonómiát követel, a
lakosság kisebb hányada viszont csatlakozni kíván a szomszédos Albániához. (Eperjesi
Ildikó)