Vissza a tartalomjegyzékhez

PAPP LEVENTE
Tovább gyengül az euró

A vártnál sikeresebb indulás után lassan, de folyamatosan gyengül a közös európai valuta, az euró árfolyama. Minden bizonnyal a monetáris unió (Euroland) tagállamainak a vártnál kisebb gazdasági növekedési mutatói okozzák az árfolyamesést. Ezzel szemben az Egyesült Államok mutatói rohamosan növekednek, így a dollár erősödése még inkább kiélezi a versenyt, így a héten már alig haladta meg a magabiztosan induló euró-árfolyam a dollárét.

Természetesen az euró az amerikai tőzsdén is jegyezhető, azonban ott gyakorlatilag nem tekintik többnek egy új devizafajtánál. Az európai törekvésért - hogy az új pénz a dollárral egyenértékű legyen - még sokat kell tenni. Az euró fő kovácsainak Dominique Strauss-Kahn francia pénzügyminiszter, Oskar Lafontaine német pénzügyminiszter, Wim Duisenberg, az Európai Központi Bank holland származású elnöke, valamint külső támogatóként a brit pénzügyminiszter, Gordon Brown tekinthető. Ők az euró atyjai, akik a legkeményebben dolgoznak azon, hogy az új pénz ne tűnjön
el a süllyesztőben, sőt stabil
világvalutává váljon. A kívülál-ló briteket képviselő Brown és
a francia pénzügyminiszter egyébként jó barátok, és Brownt a globalitás iránti elkötelezettsége is bevonta a valuta felett gyámkodók körébe. Soros György, az ismert pénzügyi szakember Brownt olyan gondolkodónak tartja, aki képes remekül átlátni egy globális pénzügyi rendszer működését, amelynek megvalósításán egyébként Soros is dolgozik. Mindegyikőjük közül egyébként Lafontaine, a német pénzügyminiszter a legambiciózusabb, aki presztízskérdésnek tekinti, hogy az euró a jelenleg tartó német EU-elnökség alatt stabilizálódjon.
Az árfolyamcsökkenést az Európai Központi Bank kamatcsökkentésével kívánják megállítani. Természetesen az Euroland növekedési ütemének lassulása nem teremt vészhelyzetet, hiszen az 1999-re tervezett, átlagos 2,6 százalékos növekedés még megvalósítható, és ez garantálná az euró stabilitását. Január elsejétől folyamatosan nyomják az euróérméket és bankjegyeket a tagállamok mindegyikében (kivéve Portugáliát). Komoly félelmeket kelt a 2002-es bevezetés kapcsán az, hogy a nemzetközi bűnszövetkezetek hamis pénzt fognak a piacra dobni, kihasználva, hogy az új valutát sokan nem ismerik fel. Leginkább az 50-es és 100-as címletek hamisításától tartanak a szakemberek. Külön kihívás előtt állnak a pénzjegynyomdák, ugyanis a tíz országban egyszerre nyomtatott pénzeknek teljesen azonos minőségűeknek kell lenniük. A nyomdák a papír- és fémpénzek előállítását körülbelül három év alatt teljesítik, mivel óriási mennyiségről van szó. Neves német gazdasági források azonban feltételezik, hogy egy titkos nemzetközi lobby hatására döntöttek a hároméves ciklus mellett, noha az lerövidíthető lett volna.
Az EU-tagállamok a héten tanácskoznak Brüsszelben az unió agrártámogatási rendszerének átalakításáról. Az 1962 óta folyamatosan növekvő agrártámogatások mára az EU-budget közel 50 százalékát teszik ki, ami a legnagyobb befizető, Németország szerint a továbbiakban tarthatalan. A támogatások fő haszonélvezője Franciaország, aki a támogatások minimális csökkentését akarja elérni - 3,3 milliárd euró megtakarítás 2006-ig -, míg a britek és a németek drasztikusabb beavatkozást - 5,2 milliárd eurócsökkentést 2006-ig - sürgetnek. A támogatási rendszer megnyirbálása egyébként nem előnyös a jövőben csatlakozni kívánó kelet-európai államok, így hazánk számára sem. Hiszen a jelentős mezőgazdasági termeléssel bíró kelet-európai államok már egy olyan unióhoz fognak csatlakozni, ahol a mezőgazdaság kisebb támogatást élvez és nyílt verseny lesz az évtizedekig erősen támogatott nyugati és a kommunizmust éppen átvészelt támogatásra szoruló keleti gazdaságok között. Mivel hazánk elsősorban még mindig mezőgazdasági országnak számít, a jelenlegi kormányzat, elődjéhez hasonlóan, sürgeti az uniós csatlakozást.
A Nyugat viszont a néhány évvel ezelőtti nagy nyitottsághoz képest lassítani igyekszik ezt a folyamatot és Schröder német kancellár már érvénytelenítette, az elődje által kitűzött 2002-es csatlakozási dátumot, ráadásul nem is határozott meg pontos időpontot, csak az a biztos, hogy a későbbi csatlakozást preferálja. Orbán Viktor a Wirtschafts Woche, német gazdasági magazin hasábjain ezzel szemben sürgette hazánk felvételét, és azt állította, hogy Magyarország, mint a térség elismerten legfelkészültebb állama már 2000-re eléri a gazdaságra, és a jogrendszerre vonatkozó csatlakozási szintet.