Vissza a tartalomjegyzékhez

OROSZ ESZTER
Továbbra is veszélyben a Szigetköz

Az iszapréteg vastagsága a kétszeresére nőtt, a vízinövények burjánzanak, romlik a vízminőség - derült ki a Magyar Tudományos Akadémia által rendezett A Szigetköz környezeti állapota című konferencián. A jelenlegi megfigyelések, kutatások eredményei sajnos igazolják az MTA 1991-ben készült állásfoglalását, amelyet a várható ökológiai kockázatokról dolgoztak ki az akkori magyar-szlovák kormányközi tárgyalásra.

Mint ismeretes, a Dunát - 1992. október 25-én - mintegy negyven kilométer hosszúságban, a magyar határtól egy kilométerre létesített dunacsúnyi gáttal terelték a bősi üzemcsatornába.
A vízelterelés következtében a tározókban a víz sebessége csökken, pangó területek alakulnak ki, erőteljes üledékfelhalmozódás indul meg, és a talajvíz emelkedni kezd, ami szikesedést idézhet elő. Ezzel egyidőben az Öreg-Duna elhagyatott medrében a vízpótlás kis mértékű. Posványos vizek alakulnak ki, s ez elősegíti a fás vegetáció elburjánzását: ennek árvíz esetén van nagy jelentősége, mivel a gazdag nádas és más sűrű aljnövényzetű ártéri erdők nem bírják a nagy vízmennyiséget.
A szakemberek mérései szerint az ártereken viszont csökken a nedvességtartalom és a talajvízszint, ezáltal növekszik a terület aszályérzékenysége, megindul a talajszerkezet romlása, a tápanyagok kilúgozódása, ami a mezőgazdasági termelésre nézve nagy hátrányt jelent. Az elsekélyesedés a vízminőség romlásával jár, ami az életközösségek elszegényedéséhez, kihalásához vezet. A jelenleg még összefüggő ártéri életközösségek foltokká izolálódnak. A folyamat során csökken a fajok száma és genetikai változatosságuk. Mivel annak idején nem készült a bősi vízlépcső hatásterületének egészét értékelő földtani és geofizikai dokumentáció, ezért hiányzik a nagy „beavatkozás” földhatósági engedélye. Az ökológus professzorok szerint a cél a Duna elterelés előtti, vagy attól csak jelentéktelen mértékben eltérő vízjárásának biztosítása, a mellékágrendszerek és a Duna kapcsolatának korrigálása, úgy, hogy funkcionális egységük helyreálljon, és a talajvízháztartás a korábbi értéket legalább megközelítse.