Ha megkérdeznének bennünket, szerintünk melyik drog a legveszélyesebb,
legtöbbünk kapásból valamelyik illegális kábítószert említené. Természetesen ha
az egyén szempontját veszszük figyelembe, akkor jogos ez az állítás, de ha a
társadalom szempontjából nézzük a kérdést, akkor - az alkohol mellett -
egyértelműen a dohányzás a helyes válasz.
Amikor a dohányzás Amerikából Európába jutott, ugyanolyan illegálisnak
tekintették kontinensünkön, mint például a marihuánát vagy a kokaint. Voltak olyan
tartományok, amelyekben ha valakit pipázáson fogtak, büntetésből levágták a
karját. Bár a dohány a Kolumbusz hajóján utazó Ramon Pane spanyol szerzetes révén
került először Európába, eleinte halálos bűnnek, istenkáromlásnak tartották a
füstölést (volt, aki a pipázás miatt az inkvizíció börtönébe került). Kezdetben
mindaz, aki dohányzott, deviánssá - az adott társadalmi normáktól eltérővé -
vált, a hosszú évszázadok során azonban kialakult a dohányzás hagyománya,
használati módja, és beépült az európai kultúrába. Közben a különböző
egyházakban is enyhült a dohány megítélése. VIII. Orbán pápa révén 1642-ben már
csak bocsánatos bűn lett, napjainkban pedig már teljesen elfogadottá vált, amit mi
sem bizonyít jobban, mint az, hogy a papok jelentős része is aktív dohányos. A
dohány maga azonban nem változott meg. I. Jakab angol király véleménye a
dohányzásról ma is időszerű: „A szokás undorító a szemnek, gyűlöletes az
orrnak, árt az agynak, veszélyes a tüdőre, és bűzös füstje leginkább a feneketlen
pokol iszonyú alvilági gőzeihez hasonlít.”
Ennek ellenére ma Magyarországon nagy keletje van a dohányzásnak: minden második
felnőtt férfi és minden negyedik nő cigarettázik. A cigarettafogyasztás a felnőtt
lakosságra átszámítva: 6 ezer 185 db/fő/év, ez évenként 27 milliárd szál
cigarettának felel meg. Ezekből az adatokból könnyen kiszámítható, hogy a magyar
lakosság körülbelül 200-250 milliárd forintot költ egy évben a dohányzásra.
Óriási üzletről van tehát szó, amelyből az állami kincstár is tetemes hasznot
húz: a benzin után ebből a fogyasztási cikkből származik a legjelentősebb
bevétele.
A dohánylevélben nem kevesebb, mint négyezer különféle vegyület van, ezek közül
ezerötszáz azoknak a száma, amelyek bizonyíthatóan rákkeltők. Az égő cigaretta
szívásával - mivel tökéletlen égés zajlik - gyakorlatilag az összes vegyi
anyag fajta a tüdőbe kerül, sőt a hő hatására még újak is keletkeznek. Emiatt a
cigarettafüst nem egyszerű füst, hanem egy összetett aeroszol-rendszer; tízezerszer
(!) töményebb, mint Budapest legszennyezettebb levegője. Legfontosabb hatóanyaga - a
nikotin - valójában erős idegméreg: már 10 milligrammja az idegdúcokat és a
központi idegrendszert megbénítva azonnali halált okoz; kis adagjai pedig izgató,
majd nyugtató hatást fejtenek ki, amihez a test sejtjei könnyen hozzászoknak, s
kialakul a fizikai függőség. Ehhez járul a lelki függőség, amely egy
ellenállhatatlan késztetést jelent a következő szál elszívására a hiánytünetek
elkerülése érdekében. Egyesek szerint háromféle dohányos létezik: az elsőnél a
fizikai rész dominál: ők igazából a nikotinfüggők; a másodiknál a lelki alkat a
döntő: náluk sokszor a rágyújtás mozdulatának hiánya váltja ki az erős
dohányzási ingert; a harmadik csoportnál az előbb említett mindkét tényező
egyidejűleg fennáll - ők szinte képtelenek tartósan leszokni, hamar viszszaesnek.
Márpedig ha valaki huzamosabb ideig pöfékel, előbb-utóbb feltartóztathatatlanul
megjelennek a különféle betegségek. Ezek közül a legfontosabbak a légzőszervi
károsodások: a hörgőgyulladás, a tüdőtágulat, a légutak rosszindulatú daganatai
(szájüreg-, ajak-, nyelv- és gégerák). A statisztikák szerint a tüdőrák miatti
halálozás 90-95 százaléka, az összes rák miatti halálozás 30-35 százaléka, a
krónikus bronchitis és a tüdőtágulás előfordulásának 80 százaléka
tulajdonítható a dohányzás következményének. A második helyen a szív- és
érrendszeri betegségek állnak: a szívkoszorúér-elmeszesedés - amely a
szívinfarktus leggyakoribb oka -, az agyembólia, illetve az agyvérzés. Ezek azok az
összes haláleseteknek a 20-25 százalékáért felelősek. Annak a valószínűsége,
hogy egy dohányos szívinfarktusban meghal - a naponta elszívott cigaretták
számától függően - két és félszer, három és félszer nagyobb, mint egy
nemdohányosnál. Ha valaki cigarettázik és a vérnyomása is magasabb, a kockázat
nyolcszoros.
Persze ilyenkor a dohányosok azzal védekeznek, hogy kiragadnak egy példát, ezzel
próbálják igazolni magukat: „Józsi bácsi 89 éves, gyerekkora óta lóg a bagó a
szájából, mégis makkegészséges!” A halálozási adatok azonban azt mutatják, hogy
a napi egy doboz cigarettát elszívó magyar férfi átlagosan 11 évvel hamarabb hal
meg, mint nemdohányzó társa. Nem nehéz kiszámolni, hogy minden egyes szál cigaretta
16 percet vesz el az életéből, tehát a nap 24 órájából ötöt a halálnak ad.
Hazánkban évente 140-150 ezren halnak meg, ebből közel negyvenezren - tehát
minden negyedik ember! - bizonyíthatóan a dohányzás miatt. Minden ezer lakosból 1
gyilkosság, 6 baleset áldozata lesz, 250 pedig a cigarettázás következtében hal meg
idő előtt! Ezek után nem túlzás azt állítani, hogy Magyarország legveszélyesebb
kábítószere a dohány.
A dohányzás nem csupán szokás, hanem szenvedély is. Ugyanúgy rabjává válnak
élvezői, mint a „kemény” kábítószereknek. Az illegális anyagokhoz hasonlóan ez
is eleinte önszsalásba, önhitetésbe viszi használóját. „Azért szívom, mert
nyugodtabb vagyok”, „jobban tudok dolgozni, gondolkodni” - állítják a
dohányosok, pedig semmi nem bizonyítja, hogy a nemdohányzó rosszabbul dolgozik, vagy
nehezebben viseli el a stresszhelyzeteket. Amikor aztán már problémákat, betegségeket
okoz, elintézi anynyival, hogy úgysem tud leszokni, neki már úgyis mindegy. Kevesen
tudják azonban , hogy ha még időben abbahagyják e káros szenvedélyt, a létrejött
elváltozások visszafejlődhetnek, sőt, el is tűnhetnek, és ugyanolyan esélyük lehet
az élethez, mintha sohasem dohányoztak volna.
(A szerző orvos, az S.O.S. Egyesület a Szenvedélybetegekért elnökhelyettese.)