Vissza a tartalomjegyzékhez

NÉMETH ZOLTÁN
A legveszélyesebb drog

Ha megkérdeznének bennünket, szerintünk melyik drog a legveszélyesebb, legtöbbünk kapásból valamelyik illegális kábítószert említené. Természetesen ha az egyén szempontját veszszük figyelembe, akkor jogos ez az állítás, de ha a társadalom szempontjából nézzük a kérdést, akkor - az alkohol mellett - egyértelműen a dohányzás a helyes válasz.

Amikor a dohányzás Amerikából Európába jutott, ugyanolyan illegálisnak tekintették kontinensünkön, mint például a marihuánát vagy a kokaint. Voltak olyan tartományok, amelyekben ha valakit pipázáson fogtak, büntetésből levágták a karját. Bár a dohány a Kolumbusz hajóján utazó Ramon Pane spanyol szerzetes révén került először Európába, eleinte halálos bűnnek, istenkáromlásnak tartották a füstölést (volt, aki a pipázás miatt az inkvizíció börtönébe került). Kezdetben mindaz, aki dohányzott, deviánssá - az adott társadalmi normáktól eltérővé - vált, a hosszú évszázadok során azonban kialakult a dohányzás hagyománya, használati módja, és beépült az európai kultúrába. Közben a különböző egyházakban is enyhült a dohány megítélése. VIII. Orbán pápa révén 1642-ben már csak bocsánatos bűn lett, napjainkban pedig már teljesen elfogadottá vált, amit mi sem bizonyít jobban, mint az, hogy a papok jelentős része is aktív dohányos. A dohány maga azonban nem változott meg. I. Jakab angol király véleménye a dohányzásról ma is időszerű: „A szokás undorító a szemnek, gyűlöletes az orrnak, árt az agynak, veszélyes a tüdőre, és bűzös füstje leginkább a feneketlen pokol iszonyú alvilági gőzeihez hasonlít.”
Ennek ellenére ma Magyarországon nagy keletje van a dohányzásnak: minden második felnőtt férfi és minden negyedik nő cigarettázik. A cigarettafogyasztás a felnőtt lakosságra átszámítva: 6 ezer 185 db/fő/év, ez évenként 27 milliárd szál cigarettának felel meg. Ezekből az adatokból könnyen kiszámítható, hogy a magyar lakosság körülbelül 200-250 milliárd forintot költ egy évben a dohányzásra. Óriási üzletről van tehát szó, amelyből az állami kincstár is tetemes hasznot húz: a benzin után ebből a fogyasztási cikkből származik a legjelentősebb bevétele.
A dohánylevélben nem kevesebb, mint négyezer különféle vegyület van, ezek közül ezerötszáz azoknak a száma, amelyek bizonyíthatóan rákkeltők. Az égő cigaretta szívásával - mivel tökéletlen égés zajlik - gyakorlatilag az összes vegyi anyag fajta a tüdőbe kerül, sőt a hő hatására még újak is keletkeznek. Emiatt a cigarettafüst nem egyszerű füst, hanem egy összetett aeroszol-rendszer; tízezerszer (!) töményebb, mint Budapest legszennyezettebb levegője. Legfontosabb hatóanyaga - a nikotin - valójában erős idegméreg: már 10 milligrammja az idegdúcokat és a központi idegrendszert megbénítva azonnali halált okoz; kis adagjai pedig izgató, majd nyugtató hatást fejtenek ki, amihez a test sejtjei könnyen hozzászoknak, s kialakul a fizikai függőség. Ehhez járul a lelki függőség, amely egy ellenállhatatlan késztetést jelent a következő szál elszívására a hiánytünetek elkerülése érdekében. Egyesek szerint háromféle dohányos létezik: az elsőnél a fizikai rész dominál: ők igazából a nikotinfüggők; a másodiknál a lelki alkat a döntő: náluk sokszor a rágyújtás mozdulatának hiánya váltja ki az erős dohányzási ingert; a harmadik csoportnál az előbb említett mindkét tényező egyidejűleg fennáll - ők szinte képtelenek tartósan leszokni, hamar viszszaesnek.
Márpedig ha valaki huzamosabb ideig pöfékel, előbb-utóbb feltartóztathatatlanul megjelennek a különféle betegségek. Ezek közül a legfontosabbak a légzőszervi károsodások: a hörgőgyulladás, a tüdőtágulat, a légutak rosszindulatú daganatai (szájüreg-, ajak-, nyelv- és gégerák). A statisztikák szerint a tüdőrák miatti halálozás 90-95 százaléka, az összes rák miatti halálozás 30-35 százaléka, a krónikus bronchitis és a tüdőtágulás előfordulásának 80 százaléka tulajdonítható a dohányzás következményének. A második helyen a szív- és érrendszeri betegségek állnak: a szívkoszorúér-elmeszesedés - amely a szívinfarktus leggyakoribb oka -, az agyembólia, illetve az agyvérzés. Ezek azok az összes haláleseteknek a 20-25 százalékáért felelősek. Annak a valószínűsége, hogy egy dohányos szívinfarktusban meghal - a naponta elszívott cigaretták számától függően - két és félszer, három és félszer nagyobb, mint egy nemdohányosnál. Ha valaki cigarettázik és a vérnyomása is magasabb, a kockázat nyolcszoros.
Persze ilyenkor a dohányosok azzal védekeznek, hogy kiragadnak egy példát, ezzel próbálják igazolni magukat: „Józsi bácsi 89 éves, gyerekkora óta lóg a bagó a szájából, mégis makkegészséges!” A halálozási adatok azonban azt mutatják, hogy a napi egy doboz cigarettát elszívó magyar férfi átlagosan 11 évvel hamarabb hal meg, mint nemdohányzó társa. Nem nehéz kiszámolni, hogy minden egyes szál cigaretta 16 percet vesz el az életéből, tehát a nap 24 órájából ötöt a halálnak ad. Hazánkban évente 140-150 ezren halnak meg, ebből közel negyvenezren - tehát minden negyedik ember! - bizonyíthatóan a dohányzás miatt. Minden ezer lakosból 1 gyilkosság, 6 baleset áldozata lesz, 250 pedig a cigarettázás következtében hal meg idő előtt! Ezek után nem túlzás azt állítani, hogy Magyarország legveszélyesebb kábítószere a dohány.
A dohányzás nem csupán szokás, hanem szenvedély is. Ugyanúgy rabjává válnak élvezői, mint a „kemény” kábítószereknek. Az illegális anyagokhoz hasonlóan ez is eleinte önszsalásba, önhitetésbe viszi használóját. „Azért szívom, mert nyugodtabb vagyok”, „jobban tudok dolgozni, gondolkodni” - állítják a dohányosok, pedig semmi nem bizonyítja, hogy a nemdohányzó rosszabbul dolgozik, vagy nehezebben viseli el a stresszhelyzeteket. Amikor aztán már problémákat, betegségeket okoz, elintézi anynyival, hogy úgysem tud leszokni, neki már úgyis mindegy. Kevesen tudják azonban , hogy ha még időben abbahagyják e káros szenvedélyt, a létrejött elváltozások visszafejlődhetnek, sőt, el is tűnhetnek, és ugyanolyan esélyük lehet az élethez, mintha sohasem dohányoztak volna.
(A szerző orvos, az S.O.S. Egyesület a Szenvedélybetegekért elnökhelyettese.)