Vissza a tartalomjegyzékhez

EGRI ISTVÁN
Élvhajhász politikusok Európában

XIV. Lajos francia király szeretője, Madame Pompadour óta a francia közélet és a sajtó számára íratlan törvény a politikusok és közéleti személyiségek magánéletében való vájkálás tilalma. Az egykori francia külügyminiszter, Roland Dumas körül kirobbant botrány azonban a híres párizsi toleranciát is kikezdte. A 76 éves politikus, aki Mitterand elnök egyik legszorosabb bizalmasának számított, ma is Franciaország ötödik legmagasabb rangú tisztviselője, az Alkotmányozó Tanács elnöke. Volt szeretője, a most 51 éves divatmodell, Christine Deviers-Joncour a „Köztársaság szajhája” címmel frissen megjelent könyvében azt állítja, hogy az Elf Aquitaine olajtársaság rajta keresztül befolyásolta éveken keresztül Dumas politikai döntéseit. A miniszter barátnője szolgálataiért több millió frank hálapénzt kapott az óriáscégtől.


Roland Dumas volt francia külügyminiszter. Cherchez la femme - a politikában is     Fotó: MTI

Christine Deviers-Joncour egyszerű, vidéki származású családanyaként került második házassága révén Párizsba, ahol női fehérnemű-modellként kez
dte keresni kenyerét. Új férje, Claude Joncour révén bejáratos lett a politikai-társadalmi elit rendezvényeire.
1987-ben itt találkozott először Roland Dumas-val, a későbbi külügyminiszterrel. Még negyvenévesen is fel tudta kelteni Dumas figyelmét, annyira, hogy a politikus felkérte: segítsen neki szülővárosában a választási kampányt megnyerni. Christine sikere láttán férje önelégülten így igazította útba: „Negyvenéves vagy, nincs szakmád, és nincs pénzed. Ez az utolsó lehetőséged a karrierre, bolond vagy, ha kihagyod”. Felesége nem is hagyta ki: „ráragadt”a felemelkedő Dumas-ra, így a második válás sem váratott sokáig magára. Volt férjével továbbra is jó viszonyban maradt, aki viszont a maga kapcsolatai révén tovább egyengette Christine útját.
Az ügyből a francia sajtó ismert diszkréciója miatt nem lett botrány. Roland Dumas rendszeresen együtt jelent meg szeretőjével nyilvános szereplésein, így az Operában és a Roland-Garros teniszverseny döntőjén. Madame Dumas eközben élte a francia politikusfeleségek szokásos életét: vidéki házukban csendesen beletörődve tűrte férje gáláns kilengéseit. Noha a külügyminisztert gyengéd szálak fűzték más nőkhöz, köztük a szíriai hadügyminiszter lányához is, mégis Christine maradt a „hivatalos” szerető. Dumas mentorához, Mitterand elnökhöz hasonlóan nem tartotta hasznosnak a válást. Dumas asszonynak némi elégtételt az szolgáltatott, hogy Christine féktelen költekezései nem a miniszteri fizetést, vagyis a családi kasszát terhelték.
A luxusszeretőnek azonban különleges igényei voltak, melyeket nem lehetett az állami kasszából finanszírozni. A szinte kiapadhatatlan pénzforrást az Elf Aquitaine nevű francia nemzeti olajtársaság jelentette. Christine évi mintegy 800 ezer frankos (24 millió forint) - nagyobbrészt adómentes svájci bankszámlára utalt - fizetése mellé, amit a külügyminiszter „tanácsadójaként” kapott, csak hitelkártya-számlájára havi 300 ezer frank (12 millió forint) költségtérítést utalt át a cég, a többi adómentes juttatásról nem is beszélve. Amikor egy alkalommal a nyomozók a svájci kontóra érkezett összegek felől kérdezték, Christine így védekezett: „Soha nem gondoltam, hogy valami rosszat csinálok.”
Christine 1989 és 1993 között a külügyminiszter „hivatalos” szeretőjeként hatalmas vagyonhoz jutott. Párizs legelegánsabb negyedében fényűző villát vásárolt, antik bútorokkal rendezte be, a falakat félmillió frank értékű flamand tapéta borította, 300 ezer frankos Bechstein zongorát, továbbá Dior és Yves Saint Laurent tervezésű ruhatárat mondhatott a magáénak.
Az átlagos prostituáltakhoz képest, akik „csak” szexet árulnak, Christine Deviers-Joncour memoárjából kiderül, hogy ő a politikai döntéshozatal befolyásolásáért is számlázott. Szeretőjénél szerzett hatalmát eladta annak, aki a legtöbbet fizetett. „Vásárlói” közül a már említett Elf Aquitaine olajipari óriásvállalat volt a legbőkezűbb.
A nagy üzletet egy haditechnikai megrendelés hozta: Tajvannak szüksége volt modern hadihajókra, Párizs azonban a Kínához fűződő viszonya miatt nem kívánt közvetlenül üzleteket kötni Távol-Keleten. A francia hadiipar, ezen belül is a Thomson-CSF számára rendkívül jól jött volna a hat darab fregattra szóló, 2,7 milliárd dolláros (560 milliárd forint) megrendelés. Mind az Elf, mind pedig a Thomson állami cégek. Mivel az üzlet óriási haszonnal kecsegtetett, a Thomson emberei keresték a lehetőséget a külpolitikai döntés megváltoztatására. Így jutottak el Alfred Sirvenhez, az Elf egyik igazgatójához, aki viszont a külügyminiszter szeretőjének baráti köréhez tartozott.
1990-ben Sirven Christine-nek hatvan millió frankos jutalékot ajánlott fel, ha rá tudja venni a külügyminisztert az eladással szembeni vétójának feloldására. Christine munkához látott, aminek következtében 1991-ben megköttetett az üzlet. A botránykönyv megjelenését követő vizsgálatok kiderítették, hogy nem ez volt az egyetlen ilyen akció, amikor Dumas és szeretője kapcsolata kormányszintű döntéseket határozott meg.
A fregatteladási ügy mellett Roland Dumas-t többrendbeli megvesztegetéssel, adócsalással és illegális külföldi pénzmosással vádolják. A francia sajtó feladva szokásos diszkrécióját elkezdte szellőztetni nemcsak a külügyminiszter, hanem az egész Mitterrand-éra erkölcsi, politikai és gazdasági visszaéléseit is. Fény derült az elhunyt elnök második világháborús kollaborációs ügyeire, a politikai elit tagjai által különböző jogcímeken saját maguk számára juttatott hatalmas jutalékokra és egyéb pénzügyi manőverekre, melyek személyes gazdagodásukat szolgálták.


A „tapintatos” miniszter

Könyvet írt az angol külügyminiszter, Robin Cook volt felesége is huszonnyolc éves házasságukról. Az elmúlt héten megjelent visszaemlékezésből kiderül, hogy Cooknak a házassága alatt több viszonya is volt más nőkkel, sőt az elvált asszony szerint férjének az alkohollal is súlyos problémái voltak. Az Egy gyöngéd és tapintatos ember című könyvben Mrs. Cook azt állítja, hogy házasságuk utolsó szakaszában férje stressz okozta szexuális problémákkal küszködött.
Cook egy alkalommal akkor mondta el, hogy viszonya van egy másik nővel, amikor Cook aszszony kedvenc lova megdöglött. Felesége megviselt állapotát látva a politikus a következőt mondta: „Margaret, nagyon sajnálom, ami történt. Tényleg nagyon sajnálom. De ha ennyire megviselt az eset, legjobb lesz, ha a másik rossz hírt is most mondom el. Viszonyom van egy nővel.”
A vallomást követően a Cook házaspár vidékre utazott, ahol az angol külügyminiszter újabb vallomásokat tett. A megbánást és bocsánatkérést mellőzve Cook elkezdte sorolni azoknak a nőknek a neveit, akikkel megcsalta feleségét. A hétvégét követően Cook egyre többet ivott, majd elkezdett altatót szedni. Az ital és az altató tabletták együttes használata emlékezetzavarokat okozott - meséli Mrs. Cook a Daily Telegraph hasábjain, és hozzáteszi: „Ekkor a teljes lelki és fizikai összeomlás szélén állt.”
Egy másik ivászat délben, egy kocsmában kezdődött. „Később, aznap délután az étkezőben találtam rá. A földön feküdt egy brandys üveggel a kezében…” - állítja az asszony, aki leszögezi: „Nem a bosszú vezetett a könyv megírására. Ennél durvább dolgokat is leírhattam volna.”
Robin Cook és felesége 1969-ben házasodott össze. A válásra 1997-ben került sor, miután Cook beismerte, hogy viszonya van a titkárnőjével, akit azóta feleségül vett. Tony Blair angol miniszterelnök az esettel kapcsolatban kijelentette: „Teljes mértékben megbízom Robin Cook munkavégzésében - kiváló munkát végez a kormány és az ország érdekében.” (Pátkai Mihály)


Klestil is fiatalított

Nem érte teljesen váratlanul az osztrák közvéleményt Thomas Klestil államelnök nemrég megtartott házasságkötése nála sokkal fiatalabb barátnőjével. Az „ifjú pár” december 23-án a bécsi városházán ünnepélyes keretek között mondta ki a boldogító igent. Az új First Lady, Margot Löffler nevét a sajtó már 1994-ben megszellőztette. Mint kiderült az újdonsült házaspár még 1987-ben ismerte meg egymást egy nagykövetségi fogadáson, Bangkokban. Akkor Klestil az osztrák külügyi hivatal főtitkáraként utazott a Távol-Keletre, míg a nála 22 esztendővel fiatalabb Margot kezdő diplomataként tevékenykedett hazájától távol.
Klestil a megismerkedést követően Bécsbe hozta a fiatal nőt, ahol továbbra is a külügyminisztérium munkatársaként dolgozott tovább. Az 1992-es választási kampány idején Margot Löffler volt a jelenlegi szövetségi elnök egyik fő segítője. Abban az évben föl is röppentek olyan hírek, miszerint az Osztrák Néppárt elnökjelöltjének szeretője van. Az érintettek azonban gondosan ügyeltek arra, hogy egymás mellett soha ne mutatkozzanak.
A választási győzelmet követően mindenesetre a kapcsolat még szorosabb lett: Margot Löffler ezután a kancellári hivatal irodavezetőjeként tevékenykedett Klestil körül. Ebben a felállásban léptek először együtt a nyilvánosság elé, a Welsi Vásárban 1992 őszén. A viszonyra nem késett a válasz az akkori feleség, Edith Klestil részéről. 1993 végén az asszony kiköltözött az elnöki villából. Az államfő régi jóbarátai - többek között Alois Mock külügyminiszter és felesége - hatalmas erőfeszítésekkel megkísérelték a különélő párt összebékíteni. Sőt maga Edith asszony is az elmérgesedett viszony helyreállításán fáradozott. 1997 márciusában pedig kijelentette, hogy negyven évi együttlét után ő hallani sem akar a válásról. Ennek ellenére tavaly szeptemberben a Klestil házaspár elvált. Az exfeleség anyagi téren vigasztalódhatott: havonta 62 ezer schilling (1,2 millió forint) járandóság illeti, valamint „végkielégítésként” egy
- összegben egymillió schilling készpénzt kapott, ezenkívül 2004-től a volt férj nyugdíjának 37 százaléka üti a markát. Ezzel szabaddá vált az út a karácsonyi Klestil-Löffler frigy előtt. (Schmidt Barna)