Az euró szellemi atyjai elégedettek voltak azzal a hatással, amit az új nemzetközi
valuta váltott ki a születésével. Bár az óvatosság miatt érzékelhető volt a kivárás
a pénzpiacokon, az euró új lendületet adott a befektetéseknek, és a dollár riválisaként
robbant be. Valami megmozdult a világ pénzpiacain: Ázsia és Európa pénzügyi vezetőinek
álláspontja közeledett, sőt elindult az egységesülés útján. Keidzo Obucsi japán
miniszterelnök egy, a dolláron, az eurón és a jenen alapuló új pénzügyi rendszer létrehozását
javasolta Párizsban. Az új világvaluta megjelenése révén a tagországok pénzügyminiszterei
szerint az Európai Unió mostantól erőteljesebben fogja hallatni a hangját a nemzetközi
ügyekben. A hétfői erős kezdés után a héten folyamatosan alábbhagyott az „eurófória”,
ahogyan egy amerikai bank devizakereskedője is fogalmazott a Reuters hírügynökségnek,
mivel szerdáról csütörtökre az euró tovább gyengült a dollárhoz képest. (11,630-40
dollár/ euró). Az egységes európai pénz a japán valutával szemben is veszített értékéből
(131,30-35 jen/euró).
Euró-csoki egy hannoveri édességboltban. Csak ínyenceknek Fotó:
MTI
Az új lendületű kereskedés a pénzpiacokon a politikusok között lelkes és megkönnyebbült
nyilatkozatokat váltott ki az euró debütálásáról. Az utca embere ugyanakkor nem
sokat vett észre az új jövevény érkezéséből: az első napokban alig néhányan
fizettek euróban hitelkártyával vagy csekkel, és aki azzal fizetett is, legfőképp a
poén kedvéért tette - állította egy francia szupermarket-tulajdonos, aki a
Financial Times című lapnak nyilatkozott. A következő három évben a német márka, a
francia frank, az olasz líra ugyanolyan jogi érvényűek maradnak, az euró bankjegyek
és érmék csak 2002. július 1-től jelennek meg a látható pénzforgalomban.
Jacques Chirac francia miniszterelnök az új valutát, mint népe nagy történelmi lehetőségét
említette, és sürgette az „egységes Európa” és az „európai identitás”
megteremtését. Dominique Strauss-Kahn francia pénzügyminiszter szintén az Európai
Unió „politikai vízválasztóját” emelte ki: „Egy nagy politikai terv elején
vagyunk” - mondta. Oskar Lafontaine német pénzügyminiszter hozzátette: „az új
valuta új politika kezdetét jelenti”.
A gyakori viták az EU költségvetési hozzájárulásokkal kapcsolatban azonban a
Financial Times szerint sokszor azt mutatják, egyelőre „egyik ország sem igen hajlandó
az európai integráció oltárán feláldozni nemzeti érdekeit”.
A gazdasági lap szerint amint az eurófória elmúlik, kiderül, mennyire tud kielégítően
működni ekkora területen egy egységes monetáris politika. A pénzügyi piacok, úgy tűnik,
kevés figyelmet fordítottak az eurózóna perifériáján található országokra, Írországra,
Spanyolországra és Portugáliára, amelyek rövid távú kamatlábait 3 százalékra -
ami az EU egységes mértéke - csökkentették, annak ellenére, hogy ezekben az országokban
nem biztos, hogy az inflációt kontroll alatt tudják tartani. Spanyolország
miniszterei, bár diadalmasan és büszkén nyilatkoztak az elmúlt napokban, óvatosak,
mivel kétséges, hogy képes lesz-e az ország hatékony versenyre és olyan mértékű bérszínvonal-emelésre,
amely a partnerországokkal egyenlő szintet teremtene.
Belgiumnak az EMU mellett nincs más választása, mint felnagyítani az euró fontosságát,
mivel a tagságba való bekerülés jó kifogás volt a drasztikus megszorítási intézkedésekhez.
Belgium államadóssága durván duplája a maastrichti szerződésekben megengedettnek.
Nem biztos, hogy hosszabb távon a jólét fenntartható a termelékenység és a
munkapiac rugalmasságának eltérő szintjei mellett. Az Egyesült Államokkal szemben az
EU-ban nem közös a nyelv, ami a legfontosabb feltétele a hatalmas és rugalmas amerikai
munkaerőpiacnak. „De ezek az aggodalmak nem az EMU lényegét takarják. Ez ugyanis
mindig inkább politikai, mint gazdasági jellegű” - írja a Financial Times.
Schröder német kancellár leszögezte: „Legfontosabb feladatunk, hogy sikeressé tegyük
az eurót”. Németország, amely a jövő héttől tölti be az Európai Unió soros elnöki
tisztét, vasárnap kijelentette: az EU-országok ellenállása ellenére javaslatokat
terjeszt be a Tizenötök adórendszerének nagyobb mértékű összehangolása érdekében,
mivel az elengedhetetlen a gazdasági torzulások kiküszöböléséhez.
Annak ellenére, hogy Monaco, San Marino és a Vatikán nem felel meg az előírt kritériumoknak,
teljes jogú euró-használatról szóló egyezmény aláírására készül az EU-val.
Tony Blair brit miniszterelnök szerint továbbra sem időszerű a font belépése a
valutaunióba, ám üzleti körök nyomására hamarosan nyilvánosságra hozzák a belépéshez
szükséges intézkedések ütemtervét. A csatlakozásról népszavazás dönt, de a brit
polgárok egyelőre nem túl lelkesek.
Nagy-Britannia - amely magába az Európai Unióba is csak hosszas fontolgatás és
vonakodás után lépett be - miniszterelnökének szóvivője kijelentette: a kormány
álláspontja az egységes valutával kapcsolatosan egyértelmű: elviekben támogatja,
feltéve, ha nyilvánvaló, hogy konkrét haszon származik belőle. Vincen Cable, a brit
parlament pénzügyi bizottságának szóvivője kedden az új helyzetről így
fogalmazott: „Hepehupás lesz az angol font árfolyama az elkövetkező hónapokban,
mert nem világosak a brit szándékok az EU pénzügyi uniójában való részvétel dolgában.
A világgazdaság trópusi mocsárra fog hasonlítani, amelyben két nagy víziló dagonyázik,
a dollár és az euró, és közben eltapossák a kisebb állatokat, mint például a
fontot.” - magyarázta Cable.
A legújabb fejlemények szerint azonban egy hárompólusú monetáris rendszer kialakítása
szerepel napirenden. Keidzo Obucsi japán miniszterelnök ugyanis szerdán egyhetes európai
körútra érkezett Párizsba, mely során egy új, a dolláron, az eurón és a jenen
alapuló nemzetközi pénzügyi rendszer létrehozására tesz javaslatot, amely „a
devizaárfolyam-ingadozások kockázatát tovább csökkenthetné”. Jacques Chirac
francia államfő ezután csütörtökön bejelentette: Franciaország hamarosan kezdeményezni
fogja, hogy a hét legjelentősebb gazdasági hatalom (G7) közös lépéseket tegyen a három
meghatározó valuta közti árfolyam-ingadozások mérséklésére.
Korrupciós botrány az EU-ban
Eddigi legnagyobb válságát éli az Európai Unió Jaques Santer által vezetett kormánya,
az Európai Bizottság. A kiváltó ok az az információ, amelyet egy belső alkalmazott
szivárogtatott ki, miszerint Brüsszel szándékosan akadályozta több millió font
nagyságrendű csalás és gondatlan kezelés kivizsgálását. A terhelő dokumentumot az
Európai Bizottság egy könyvvizsgálója küldte el az Európa Parlament néhány képviselőjének
és a The Telegraph nyilvánosságra is hozta. A kialakult válság erősen megkérdőjelezi
az Európai Bizottság alkalmasságát az unió évi 65 milliárd fontos büdzséjének
kezelésére. Múlt év novemberében ugyanis a könyvvizsgálók 3 milliárd fontos
gondatlan kezelés és csalás nyomára bukkantak az EU 1997-es költségvetésének ügyintézésében.
Az állítás szerint a bizottság alkalmazottai olyan cégeknek adtak ki komoly megbízásokat,
amelyekben saját embereik ültek. Politikai és sajtókörökben nem kis megütközést
keltett, hogy a volt francia miniszterelnök nem hajlandó érdemben válaszolni az őt ért
vádakra, ehelyett rágalmazás miatt pert indított az ügyet szellőztető napilap és
újságíró ellen. (Papp Levente)