Vissza a tartalomjegyzékhez

SZAKONYI DÁVID
Shopping-mizéria

Az utcán fagyos szél tombol, a zsúfolásig tömött autóbuszból a járműben uralkodó túlnyomás veti ki a polgárokat. A busz elviharzik, egy pocsolyába gázol, a járdán kóválygó tömeg perifériáján elhelyezkedők a kabátjukat törölgetik. A vevő meglátja az üvegpalotát. A bevásárlás szelleme járja át, a hideg futkos a hátán, ahogy átlépi a fotocellás bejárót. Arcába csap a légkondicionáló 23 Celsius fokos levegője. A kopasz biztonsági őr összevont szemöldöke után a több emelet magas aulára vetődik a tekintete. Ez itt a nagy bevásárlóközpont. Minden egy helyen.


Nem járják le a lábukat    Fotó: Somorjai László

- Mindenféle emberek járnak ide - válaszolja kérdésünkre az egyik büfés eladó, Jenő, az egyik bevásárlóközpontban. - Sok a fiatal, természetesen. A gyerekek, akiknek nincs pénzük, a földszinten szoktak gyülekezni, leginkább a jégpályánál. Ha ide feljönnének, akkor itt költeniük kéne, különben nemigen maradhatnának sokáig. Ide inkább azok járnak, akiknek több pénzük van.
- És ők ott lent a jégpályánál mit csinálnak?
- Itt találkoznak, vannak, akik az egész napot itt töltik. Csak lébecolnak.
- És a vevők milyenek?
- Vannak ilyenek is, olyanok is. Van aki például idejön, kér egy italt, de nem köszön.
- Én ezt nem várnám el a helyedben.
- Hm… - méricskél szigorúan. - Mindenkit másképp neveltek.
- Értem.
Három emelet, minden emeleten folyosók, utcák, ezek mentén pedig végig üzletek, boltocskák, kávéházak. Mozi is akad, játékterem és ehhez hasonlók. Itt a lift nem csak fizikálisan emeli fel az embert. A földszinten botorkáló emberek másodpercek alatt csupán picike hangyáknak tűnnek az emeletre liftező szemében. Egy szelet New York, Párizs, Róma, London, Hongkong, főleg New York, de legesleginkább mégiscsak Budapest.
- Ti mit csináltok itt? - kérdezünk két baseball sapkás fiatalembert (mintha egymás tükörképei lennének, ahogy ülnek egymással szemben a gyorsbüfé asztalánál, a korlátnál).
- Ülünk - mondja az egyik unottan.
- Beszélgetünk, és várjuk a haverokat - avat be minket a másik.
- Hogy tetszik nektek ez az „intézmény”?
- Jó. Kicsit kicsi.
- Ha megjönnek a haverok, akkor mihez fogtok?
- Elmegyünk valahova.
A fent idézett beszélgetés is azt bizonyítja, hogy az ilyen „intézmények” nem csupán a nyers árucsere lebonyolításának a helyszínei, hanem egy már meglevő kulturális réteg tagjainak a kedvelt előfordulási helyeivé is váltak. Nemcsak gazdasági, hanem szociális szempontból is jelentős szerepet töltenek be. Fotózás közben egy marcona külsejű fiatalember lépett hozzánk. Mint utóbb bebizonyosodott, valóban ott volt ő is a képmezőben, mikor villant a vaku. Követelte, hogy húzzuk ki a filmet a gépből, tekintettel arra, hogy valamilyen - általa magánügynek definiált - okból nem kívánta képmását a rendelkezésünkre bocsátani. Rövid sajtójogi vita után, végső érvként - nyomdafestéket nem tűrő szavakkal tűzdelve - fizikális erőszak alkalmazását helyezte kilátásba, és megfenyegette munkatársunkat. Az emeleti eladó szavai visszhangzottak fülemben: „Mindenkit másképp neveltek”. A mindenhol jelenlevő biztonságiak azonban a rendre is felügyelnek.
Köztudott, hogy az ilyen bevásárlóközpontok sok vásárlót vonzanak. Ebben nagy szerepe van annak, hogy ezekben az épületekben a vevők kulturált körülmények között, kényelmesen intézhetik a költekezést. Ki ne ismerné a széleskörű bevásárlási körutak kálváriáit. „Jaj, lejártam a lábam” - szokták mondani. Akinek már volt ebben része, az könnyen megérti, hogy az amúgy is kevés szabadidővel rendelkező emberek, ha elindulnak vásárolni, miért döntenek gyakran úgy, hogy szuper- és hipermarketeket céloznak meg. Csak elmennek, akár autóval, ha van, hiszen a parkolás sem probléma a külön erre a célra épített közeli parkolóházban. Ezekben az intézményekben olyan szolgáltatások is üzemelnek, amik máshol nemigen, például a hétnapos bankfiók. Vagy ha szeretne a vevő ebédelni is, akkor sem kell messzire mennie, éttermet is talál az épületben. Sokan vannak, akiket már pusztán az efféle szolgáltatások jelenléte az épületekbe vonz. Az üzletek, boltok árairól pedig elmondható, hogy nagyjából ugyanazt kérik el ott is, mint máshol a városban. Egyszóval megéri.
Csöbönyei Attila, a budakalászi Cora Hipermarket tartós élelmiszer-főosztályának vezetőhelyettese elmondta, hogy áruházukban 110 ezer terméket árusítanak. Ezek lehetnek élelmiszer és nem élelmiszer, „food” és „non-food” termékek. A Cora a legolcsóbb akar lenni, ez a stratégiájuk. Nagy mennyiségeket forgalmaznak, 10-15 ezer vevő fordul meg náluk naponta. Nagyjából 550 főt foglalkoztatnak, eladójuk nincsen, csak árufeltöltőik. Ők nem hangsúlyozzák a közönségükkel való személyes kapcsolatokat. A mennyiségre és az olcsóságra mennek. A magyar vevőket nem zavarja a távolságtartó bánásmód a jó árak fényében.
Minden árut - néhány élelmiszer kivételével - nyolc napon belül minden kérdés nélkül visszavásárolnak, vagy visszacserélnek a megfelelő értékben. Akkor is hajlandóak visszaadni a vételárat, ha mondjuk az összes probléma csupán az volt, hogy a portéka színe nem ment a polchoz.
Panaszkönyvükben az új automata üvegvisszaváltó lassúságával kapcsolatos panaszok voltak többségben. „Ha a kiszolgálás udvariatlansága miatt került bele panasz, reméljük, hogy a bepanaszolt kolléga már nem itt dolgozik” - mondta Csöbönyei. „A kereskedelmet súlyosan érintő sérelemről nem tudok” - tette hozzá.
Náluk mindenki árufeltöltéssel kezdi, és nincs túl sok fok a szamárlétrán. A kezdő fizetés bruttó 55 ezer forint átlagosan. Rövid próbaidő után ez 60 ezerre emelkedik. Egy fokozattal feljebb, osztályvezető-helyettesi szinten ez már a duplája. A munkaidő heti öt nap, negyven óra, azaz napi nyolc. Előlépésre csak 5-10 százalékuknak van esélye, mivel ez végzettségtől, képességtől, szorgalomtól, rátermettségtől is függ. Jelenleg a Cora még egy terjeszkedő hálózat, így nagyobb karrierlehetőségeket kínál. Az, hogy egy dolgozó meddig van munkaviszonyban, az - Csöbönyei elmondása szerint - nem a Corán múlik.
A biztonságot biztonsági őrök hálózata és kamerák vigyázzák. Van egy verseny a tolvajok és az őrök között. Az előbbiek mindig újabb lopási technikákat és profilokat „kénytelenek” kidolgozni, az utóbbiak pedig - ennek megfelelően - új és új védelmi eljárásokat. Mostanában az apróbb áruk, amik tömegesen könnyen eladhatók - borotvák, rágók és társaik - a legnépszerűbb áldozatai az áruházi tolvajoknak.
Az üzlet sikere nagyon sok mindentől függ. Ilyen például az ajándékozási ünnepek felvásárlási láza, konkrétabban a karácsonyi hullám. Egy bevásárlóközpontnak egyébként a rossz idő is kedvez. Az üzemeltetők persze nem csak a decemberből élnek.
Korán nyitnak és későn zárnak, ez is hatalmas előny számukra a kicsikkel szemben. „A kis boltok nyitvatartási idejének a kora lejárt” - állapította meg Fábián Attila, az Europark vásárlóközpont vezetője. Mostanra kezd az eredeti tőkefelhalmozás megvalósulni Magyarországon, kialakultak az egészséges piaci verseny feltételei. Fábián a „kicsi”-ket sem látja halálraítélteknek. Szerinte nem karba tett kézzel kéne várni a felszámolást, hanem meg kéne találni azokat a helyeket a piacon, ahonnan ki tud magának hasítani egy részt, és abból jól tud élni. A kicsiknek megvan az az előnye, hogy - a nagy áruházakkal szemben - a mélyebb igényeket is be tudja tölteni. Úgy véli, ebben rejlik a gombamód szaporodó központok környezetében a szatellit-áruházak lehetősége.
Míg Ausztriában három nagy áruházlánc létezik, addig kis hazánkban van tíz - tudtuk meg Fábiántól. Ami a fejlett kapitalista országokban húsz év alatt játszódott le, az nálunk valószínűleg pár év alatt lemegy. Az áruházláncoknál összeolvadások lesznek. Amerikában is a családi vállalkozások, a specializálódott kereskedők és termelők tudtak csak megmaradni ezek közelében. A tömegigényeken túl ugyanis a vásárlók feléjük fognak fordulni áruért.
A centerek pályáján hamarosan bekövetkezik egy telítettség a piacon. Ez valószínűleg a mostanában épülő vásárlóközpontok elkészültével és beindításával végbe is megy. Már mostanában is tapasztalható volt, hogy eredetileg bevásárlóközpontnak épült létesítmények bizonyos kapacitásait más célokra, más szolgáltatásokra, sport és kulturális célokra adták át. Ez így teljesen normális, a kínálatnak a lehetőségekhez, az igényekhez kell igazodnia.
Kézdy György, a West End Kft. és a Trigránit Rt., a West End központ építőjének értékesítési igazgatója sem látja, hogy befellegzett volna a boltosoknak, akik a kereskedelmi központoktól függetlenül akarnának érvényesülni. Szerinte márkaboltokkal lehet piacot fogni. Ő egyébként a központok létrehozását - akár magyar, akár külföldi tulajdonú legyen az, bár többségében külföldi tulajdonú - egyértelműen pozitív jelenségnek, gazdaságilag is jó üzletnek látja az egész ország számára. „Rengeteg munkahelyet hoztak létre, nagyon megsegítve ezzel a foglalkoztatási politikát. Ha az általuk alkalmazottak nem dolgoznának, akkor az ő szociális ellátásukról is az államnak kéne gondoskodnia”- mondta. Ezen vállalatok több mint kilencven százaléka Magyarországon van bejelentve, azaz fizetik az összes adót, helyi iparűzési adót, társadalombiztosítási és nyugdíjjárulékot és társait.
Ráadásul az önkormányzatok olyan feltételekkel engedték csak az építkezéseket, hogy elvégeztettek velük egy sor olyan fejlesztést - csatornázás, telefonhálózatok bővítése -, amit az önkormányzatok szinte soha nem tudtak volna önerőből létrehozni. Annyi tőkét hoztak be, amit száz év alatt sem tudnak kivinni. Számos kapcsolódó infrastruktúrát biztosítanak. Feltörtek egy csomó holt területet, életet lehellve beléjük. „A megoldás az, hogy olyan feltételeket lenne jó teremteni, hogy a külföldi vállalkozó a profitját is ide forgassa vissza. Egyébként miért vinné el a pénzét, ha itt is megkaphatja ugyanazt, amit máshol venne rajta. Egy magyar vállalkozó is elviheti az országból a jó magyar forintot, ezt nem lehet és nincs is jogunk ellenőrizni. Sokan vásárolnak külföldi részvényeket, és ezt sem lehet kifogásolni.” Ezenkívül nagy előny, hogy a külföldi befektetőt nem kell féltenünk.
A központok környezetvédelem szempontjából is kedvezőek. Nélkülük egy fuvarnak 50-60 helyre lenne menete, így csak egy fuvart intéz, és miután lepakolt, máris mehet haza. Ugyanezért logisztikai szempontból is jobb. Jó hír: a centerek működtetésének eredményessége egyértelműen fogyasztásnövekedést mutat.