Vissza a tartalomjegyzékhez

SZOBOTA ZOLTÁN
Jön a Mikulás

A Mikulást mindenki szereti. Az is várja, aki tudja, hogy van, és az is, aki tudja, hogy nincs. Általában november 28-ig senkit sem érdekel, viszont december 6-án este minden családban személyesen kell, hogy megjelenjen (természetesen az igazi).

A szülőknek több szempontból is helyt kell állniuk. Vajon gyermekük felébred-e, amikor ők lábujjhegyen átsurrannak a szobán, hogy az ablakpárkányra helyezett és gondosan kivikszolt csizmákba gyömöszöljék az ajándékot. Egyáltalán, meg kell-e erősíteni porontyaikban, hogy: „de igenis van Mikulás”. Akik nem az „éjszakás Mikulást” választják, „élőről” kell gondoskodjanak. Ekkor kerül elő a padlásról a jó öreg, molyette jelmez és már csak a szakállt kell úgy felragasztani, hogy csemeténk ne sikoltson fel a betoppanó Mikulás láttán: Szia apu! Akinek nincs padlása, felkutat egy kölcsönzőt és a szomszéddal felesben kölcsönzi a ruhát. A tehetősebbek azonban bérlik a Mikulást. Több alapítvány és vállalkozás is a rendelkezésükre áll az ilyen irányú kívánalmak megvalósításában. A Mikulás Alapítvány például 30 Mikulással dolgozik. Persze van még 6 hótündér és 12 krampusz is (a krampuszok általában tudnak gitározni). Többnyire cégek, intézmények illetve műsorok hívják őket, de természetesen sok az egyéni megrendelés is. A szolgáltatás összege 5-10 ezer Ft/óra között mozog, attól függően, hogy hol és mit kell produkálni. Halász Etelka, az alapítvány elnöke elmondta, hogy míg 1990-es indulásukkor még csak a BOY szolgálat jelentette a konkurenciát, addig mára gyakorlatilag telítődött a piac, sőt a Posta most vezette be a Mikulás Futárszolgálatot. A Mikulás Alapítvány a Mikulás személyes tulajdonságaira teszi a hangsúlyt (jóságos, kissé korpulens öregúr, aki mindent tud a gyerekekről). Ehhez nyújt segítséget az alapítványon belül működő „Mit kell tudni a Mikulásnak?“ tanfolyam. A várttal ellentétben a Mikulások nagy része nem az idősebb korosztályból kerül ki, hanem vagy színész- és bohócnövendékekből vagy lelkes egyetemistákból. A tapasztalat azt mutatja, hogy egyre többen keresnek „élő” Mikulást gyermekeik megörvendeztetésére.
A SPY magazin 1990-ben kísérletet tett arra, hogy tudományos úton próbáljon választ adni a Mikulás létezésének kérdésére, és így lezárja az ezzel kapcsolatosan szűnni nem akaró polémiákat. Számításaik szerint 2 milliárd 18 éven aluli gyerek van a világon. Ha a mohamedán, hindu, zsidó vagy buddhista gyerekeket nem számoljuk, ez a szám körülbelül 378 millióra redukálódik (az ENSZ Népességügy Hivatala szerint). Háztartásonként átlagosan 3,5 gyerekkel számolva ez 91,8 millió otthont jelent. Persze feltételezzük, hogy minden otthonban van legalább egy jó gyerek. Ez azt jelenti, hogy a Mikulásnak 1/1000 másodperce van, hogy leparkoljon, lepattanjon a szánról, beugorjon a kéménybe, megtöltse a zoknikat, a maradék cuccokat szétszórja a fa alatt, fogyasszon a kitett csemegékből, felmászszon a kéményen át, vissza a szánra és átmenjen a következő házhoz. Figyelembe véve a Föld forgását és a különböző időzónákat, 31 órája van a feladat elvégzésére akkor, ha keletről nyugatra halad. Így 822,6 látogatást tesz másodpercenként. Feltételezve, hogy a 91,8 millió megállóhely egyenletesen oszlik el a föld felszínén, két ház között átlagosan 1,2 km távolság adódik, a teljes út pedig 117 millió km. Ez azt jelenti, hogy a Mikulás szánja mintegy 1000 km/s sebességgel mozog, a hang sebességénél mintegy 3000-szer gyorsabban. Ha minden gyerek maximum 1 kg ajándékot kap, a szán 321 ezer 300 tonnát szállít, nem számítva persze a Mikulást. A földön egy hagyományos rénszarvas maximum 150 kg-ot tud elhúzni. Ha feltételezzük, hogy egy repülő rénszarvas 10-szer ennyit elbír, 214 ezer 200-ra van szükség, ami a súlyt 353 ezer 430 tonnára növeli. Ha 353 ezer tonna 1000 km/s sebességgel halad, a Mikulás 17 ezer 500-szor akkora centrifugális erőnek van kitéve, mint a föld gravitációja. Egy 120 kilós Mikulás mintegy 8 millió 207 ezer 123 kg-os erővel préselődik majd szánja háttámlájának. Mindezek után jogosan merül fel a kérdés: van-e Mikulás?