Vissza a tartalomjegyzékhez

SZAKONYI DÁVID
Az iskola fele narkós vagy díler

Egy hétköznapi szakközépiskola és szakmunkásképző. Kopott épület a város szélén. Ide járt András, az a tizenhat éves siheder, akit a múlt hétvégén lőttek agyon. Egyet kapott a mellkasába, kettőt a fejébe - valószínűleg csak a biztonság kedvéért. Halálbiztos, profi gyilkosság messze, hallótávolságon kívül a Duna-parton. A tinédzser drogárus volt, s ezt a szülei is tudták, akik azzal „védekeznek”, hogy nem tudták megakadályozni fiukat. Ők úgy tudták, hogy András nem is drogozott, csak a pénzért csinálta azt, amit tett: adott-vett egy kis füvet. A 16 éves fiú már nem tud számot adni megingásáról.


A meggyilkolt fiú iskolája     Fotó: Vörös Szilárd

Omladozik a vakolat az utcasarki iskolaépületen. Az előtte lévő nagyobbacska kertféleséget fák veszik körül, jelezve, hogy az már az iskola területe. Kitaposott ösvények mutatják a nyirkos gyepen a rövidebb utakat. A mállott homlokzaton zászlótartó - fekete zászlót lobogtat a hideg téli szél. Ahogy közeledünk, látjuk, a kapu előtt két fiatal beszélget. Rákérdezünk, hogy ismerték-e a szerencsétlenül járt fiút.
- Nem, csak az újságból tudtuk meg, hogy ez történt. Akkor döbbentünk meg a legjobban, mikor megtudtuk, hogy itt tanult.
- Ennyire nem ismertétek? - kérdezünk vissza. Kis szünet után különös hangulat kerekedett. Vajon mit gondolnak rólam, mit akarok? - Nem vagyunk se zsaruk, se gengszterek, újságírók vagyunk - mondjuk, s „bevillantunk” egy országgyűlési Press-belépőt.
- Nem kell, elhisszük. Egyébként tudunk valakit, aki ismerte.
- Lehetne vele beszélni pár szót?
- Persze, mindjárt jön. Várjátok meg.
Egy másik csapat került ezalatt elő, kedélyesen bagózgatnak. Ők a délutánosok, akik megérkezve egy-egy utolsó cigarettával vesznek búcsút az utcától. Meglátják a fotóst, könnyen kitalálják, mit keresünk.
- Mit fotózgattok itt?
- Hát az iskolát, meg titeket mint tömeget, úgyhogy nem szólhattok semmit.
- Az a gyerek érdekel titeket, akit nemrég nyírtak ki?
- Igen.
- Nem én nyírtam ki - tréfálkozik egyikük -, nem vagyok egy kifejezetten „killer” típus.
- Tudtam, hogy nem csak úgy beszélgetsz itt velünk - veti oda egy „űrhajós-cipellős” leányzó.
Egyre több haver gyűlik össze az épület előtt. Elmondják, hol szoktak cigizni, valamennyire összebarátkozunk, miután mindenki látta az újságírói belépőkártyát. Megkérdezik, loptam-e. Megérkezik a delikvens, az informátor, a mi emberünk. Illedelmesen bemutatkozik, miután társai elmondják neki, hogy mit szeretnénk hallani tőle.
- Majd azért még megismersz minket, gondolj majd ránk, ha nagy ember leszel - ütögetik a hátát; röpködnek a poénok.

Egy kis fű és a többi

- Díler volt a srác. Narkót adott és vett - mondja in medias res, és nagy slukkot vesz a tenyerébe fordított cigiből.
- Személyesen ismerted?
- Nem, dehogy, csak köszönő viszonyban voltunk. Nem szeretem azt a társaságot. Nem bírom a drogosokat - közben ezüstfényű kabátba öltözött, fülbevalós, zselézett hajú gyerekek lépdelnek be a kapun.
- És mit adott-vett?
- Marihuánát.
- Csak? Akkor ez egy kispályás elosztó volt.
- Meg trippet. LSD-s bélyeget.
- Akkor középpályás - ezt a kiszólást nevetgélve fogadták.
- Volt nála minden, azt hozott, amit rendeltek tőle.
- Heroin, kokain, krekk, minden?
- Minden.
- Akkor voltak komolyabb összeköttetései, nem?
- Biztos - egyezik bele.
- Szerinted miért ölték meg?
- Szerintem? Állítólag nagy összeggel tartozott már jó ideje. Meg azt is hallottam, hogy állítólag nagyon megvert egy másik neppert - folytatja. - Úgy szerzett egy kis pénzt, hogy megverte az illetőt; tudta, hogy van nála anyag; elvette és eladta. Lehet, hogy azok meg ezután bosszúból szépen kinyírták.
- Nehogy te legyél a következő - humorizálnak a haverok -, hol keressünk, a Duna-part melyik szakaszán, ha eltűnsz?
Jönnek a buszok, újabb csoport ifjú közeledik az épület felé. Egy-két hétvégi imidzsű srác, meg egy kétmilliméteres hajú fülhallgatós ragad a társasághoz. Ők sem ismerték Andrást személyesen.
- Ebbe az iskolába csak gyilkosok és áldozatok járnak. Nemrégen egy Fradi-meccsen hasba lőttek egy szurkolót. Aki lőtt, az is ide járt. Járt, de kirúgták. Emiatt - kezd el beszélni a fülhallgatós.
- A suli fele egyébként narkós vagy díler - fogalmaz költőien egy diák. Kissé túlozva informál minket. Mégis rossz ezt hallani.
- Szörnyű volt látni, amint pár év alatt elterjedt a drog itt is és Káposztásmegyeren is. Én elítélem a drogosokat.
- Miért?
- Látszik a fejükön, hogy anyagoznak. Pillanatok alatt leépülnek. A dílerek a káposztásmegyeri játszótéren szoktak lébecolni esténként, azok biztos ismerték Andrást. Mondják, hogy veszélyes lehet oda menni, nem túl biztonságos éjszaka.

Megkereste a zsebpénzre valót

A magyar kriminalisztika történetében eleddig példátlan, hogy fiatalkorú áldozata lett a kábítószerrel kereskedő alvilág belharcainak- tájékoztatta lapunkat a BRFK sajtószolgálata. A nyomozás eddigi eredményei elképzelhetővé teszik, hogy - ahogy az iskolatársak mondják - drogos ügylet van a gyilkosság hátterében.
November 27-én talált rá egy horgász a holttestre. Az áldozat fején több sérülés látszott; mint kiderült: egy lövést a mellkasába, kettőt a fejébe kapott. A nyomozók minden iratát megtalálták, ezenkívül találtak nála különféle szórakozóhelyekről származó névkártyákat és üzleti kártyákat is. Ezeket a helyeket a napokban körbejárták a rendőrök. Voltak az iskolában is. A fiú nem fogyasztott drogot, nem találtak nála ilyesmit, bár édesanyja a kihallgatások során elmondta, hogy fia drogokkal kereskedett, amit tudott is. Azt gondolta, jól jöhet az a kis zsebpénz, amit abból szerez a gyerek, aki megígérte, hogy nem lesz baja ebből.
A Tímár utcai partszakasz - ahol megtalálták a fiú holttestét - kietlen, viszonylag távol esik a lakott részektől, a helybeliek nemigen észlelhették a történéseket. Valószínű, hogy kis kaliberű fegyverrel követték el a gyilkosságot. A rendőrség nagy erőkkel nyomoz, az adatgyűjtés folyamatban van.