Egy hétköznapi szakközépiskola és szakmunkásképző. Kopott épület a város szélén.
Ide járt András, az a tizenhat éves siheder, akit a múlt hétvégén lőttek agyon.
Egyet kapott a mellkasába, kettőt a fejébe - valószínűleg csak a biztonság kedvéért.
Halálbiztos, profi gyilkosság messze, hallótávolságon kívül a Duna-parton. A tinédzser
drogárus volt, s ezt a szülei is tudták, akik azzal „védekeznek”, hogy nem tudták
megakadályozni fiukat. Ők úgy tudták, hogy András nem is drogozott, csak a pénzért
csinálta azt, amit tett: adott-vett egy kis füvet. A 16 éves fiú már nem tud számot
adni megingásáról.
A meggyilkolt fiú iskolája Fotó: Vörös Szilárd
Omladozik a vakolat az utcasarki iskolaépületen. Az előtte lévő nagyobbacska kertféleséget
fák veszik körül, jelezve, hogy az már az iskola területe. Kitaposott ösvények
mutatják a nyirkos gyepen a rövidebb utakat. A mállott homlokzaton zászlótartó -
fekete zászlót lobogtat a hideg téli szél. Ahogy közeledünk, látjuk, a kapu előtt
két fiatal beszélget. Rákérdezünk, hogy ismerték-e a szerencsétlenül járt fiút.
- Nem, csak az újságból tudtuk meg, hogy ez történt. Akkor döbbentünk meg a
legjobban, mikor megtudtuk, hogy itt tanult.
- Ennyire nem ismertétek? - kérdezünk vissza. Kis szünet után különös hangulat
kerekedett. Vajon mit gondolnak rólam, mit akarok? - Nem vagyunk se zsaruk, se
gengszterek, újságírók vagyunk - mondjuk, s „bevillantunk” egy országgyűlési
Press-belépőt.
- Nem kell, elhisszük. Egyébként tudunk valakit, aki ismerte.
- Lehetne vele beszélni pár szót?
- Persze, mindjárt jön. Várjátok meg.
Egy másik csapat került ezalatt elő, kedélyesen bagózgatnak. Ők a délutánosok,
akik megérkezve egy-egy utolsó cigarettával vesznek búcsút az utcától. Meglátják
a fotóst, könnyen kitalálják, mit keresünk.
- Mit fotózgattok itt?
- Hát az iskolát, meg titeket mint tömeget, úgyhogy nem szólhattok semmit.
- Az a gyerek érdekel titeket, akit nemrég nyírtak ki?
- Igen.
- Nem én nyírtam ki - tréfálkozik egyikük -, nem vagyok egy kifejezetten „killer”
típus.
- Tudtam, hogy nem csak úgy beszélgetsz itt velünk - veti oda egy „űrhajós-cipellős”
leányzó.
Egyre több haver gyűlik össze az épület előtt. Elmondják, hol szoktak cigizni,
valamennyire összebarátkozunk, miután mindenki látta az újságírói belépőkártyát.
Megkérdezik, loptam-e. Megérkezik a delikvens, az informátor, a mi emberünk.
Illedelmesen bemutatkozik, miután társai elmondják neki, hogy mit szeretnénk hallani tőle.
- Majd azért még megismersz minket, gondolj majd ránk, ha nagy ember leszel - ütögetik
a hátát; röpködnek a poénok.
Egy kis fű és a többi
- Díler volt a srác. Narkót adott és vett - mondja in medias res, és nagy slukkot
vesz a tenyerébe fordított cigiből.
- Személyesen ismerted?
- Nem, dehogy, csak köszönő viszonyban voltunk. Nem szeretem azt a társaságot. Nem
bírom a drogosokat - közben ezüstfényű kabátba öltözött, fülbevalós, zselézett
hajú gyerekek lépdelnek be a kapun.
- És mit adott-vett?
- Marihuánát.
- Csak? Akkor ez egy kispályás elosztó volt.
- Meg trippet. LSD-s bélyeget.
- Akkor középpályás - ezt a kiszólást nevetgélve fogadták.
- Volt nála minden, azt hozott, amit rendeltek tőle.
- Heroin, kokain, krekk, minden?
- Minden.
- Akkor voltak komolyabb összeköttetései, nem?
- Biztos - egyezik bele.
- Szerinted miért ölték meg?
- Szerintem? Állítólag nagy összeggel tartozott már jó ideje. Meg azt is
hallottam, hogy állítólag nagyon megvert egy másik neppert - folytatja. - Úgy
szerzett egy kis pénzt, hogy megverte az illetőt; tudta, hogy van nála anyag; elvette
és eladta. Lehet, hogy azok meg ezután bosszúból szépen kinyírták.
- Nehogy te legyél a következő - humorizálnak a haverok -, hol keressünk, a
Duna-part melyik szakaszán, ha eltűnsz?
Jönnek a buszok, újabb csoport ifjú közeledik az épület felé. Egy-két hétvégi
imidzsű srác, meg egy kétmilliméteres hajú fülhallgatós ragad a társasághoz. Ők
sem ismerték Andrást személyesen.
- Ebbe az iskolába csak gyilkosok és áldozatok járnak. Nemrégen egy Fradi-meccsen
hasba lőttek egy szurkolót. Aki lőtt, az is ide járt. Járt, de kirúgták. Emiatt -
kezd el beszélni a fülhallgatós.
- A suli fele egyébként narkós vagy díler - fogalmaz költőien egy diák. Kissé
túlozva informál minket. Mégis rossz ezt hallani.
- Szörnyű volt látni, amint pár év alatt elterjedt a drog itt is és Káposztásmegyeren
is. Én elítélem a drogosokat.
- Miért?
- Látszik a fejükön, hogy anyagoznak. Pillanatok alatt leépülnek. A dílerek a káposztásmegyeri
játszótéren szoktak lébecolni esténként, azok biztos ismerték Andrást. Mondják,
hogy veszélyes lehet oda menni, nem túl biztonságos éjszaka.
Megkereste a zsebpénzre valót
A magyar kriminalisztika történetében eleddig példátlan, hogy fiatalkorú áldozata
lett a kábítószerrel kereskedő alvilág belharcainak- tájékoztatta lapunkat a BRFK
sajtószolgálata. A nyomozás eddigi eredményei elképzelhetővé teszik, hogy - ahogy
az iskolatársak mondják - drogos ügylet van a gyilkosság hátterében.
November 27-én talált rá egy horgász a holttestre. Az áldozat fején több sérülés
látszott; mint kiderült: egy lövést a mellkasába, kettőt a fejébe kapott. A nyomozók
minden iratát megtalálták, ezenkívül találtak nála különféle szórakozóhelyekről
származó névkártyákat és üzleti kártyákat is. Ezeket a helyeket a napokban körbejárták
a rendőrök. Voltak az iskolában is. A fiú nem fogyasztott drogot, nem találtak nála
ilyesmit, bár édesanyja a kihallgatások során elmondta, hogy fia drogokkal
kereskedett, amit tudott is. Azt gondolta, jól jöhet az a kis zsebpénz, amit abból
szerez a gyerek, aki megígérte, hogy nem lesz baja ebből.
A Tímár utcai partszakasz - ahol megtalálták a fiú holttestét - kietlen,
viszonylag távol esik a lakott részektől, a helybeliek nemigen észlelhették a történéseket.
Valószínű, hogy kis kaliberű fegyverrel követték el a gyilkosságot. A rendőrség
nagy erőkkel nyomoz, az adatgyűjtés folyamatban van.