Vissza a tartalomjegyzékhez

HAZAFI ZSOLT
A fiatalok egyedül akarnak focizni

Amióta focikedvelő miniszterelnöke van az országnak, egyre többen a futballból vett kifejezésekkel próbálják magyarázni a politika történéseit. Répássy Róbert, a Fidesz frakcióvezető-helyettese így elemezte a T. Házban minap történteket lapunknak: egyelőre a játékszabályokat nem hágta át senki, ám megint más kérdés, hogy a légkör ettől függetlenül - amint az egy futballmeccsen is előfordulhat - paprikás. Egyszóval nem kell aggódni a magyar parlamenti demokráciáért. Halmai Gábor alkotmányjogász viszont úgy érvelt: a hatalomnak korlátai vannak, és az egyik korlátja az, hogy a kormányt a parlament ellenzéke ellenőrzi. Aki ezt nem veszi tudomásul, az gyerekes: mint amikor elfoglalják a grundot, s mindenki mást ki akarnak zavarni, hogy egyedül focizhassanak. Más szóval szerinte nincs minden rendben a magyar politikai kultúrával.


Az ellenzék kivonult a Parlament plenáris üléséről, miután a kormánytöbbség megtorpedózta a bizottságok felállítását. A miniszterelnök szerint nélkülük is megy a munka    Fotó: Vörös Szilárd

Továbbra is éleződik a kormánypártok és az ellenzék viszonya. Jószerivel - legalábbis hivatalosan - már beszélő viszonyban sincsenek egymással a felek. Az elmúlt hetek legviharosabb konfrontációjához vezetett, hogy a kormánykoalíció képviselői elutasították az ellenzék által kezdeményezett javaslatot a két vizsgálóbizottság tagjairól. Indoklásuk szerint Burány Sándor (MSZP) és Eörsi Mátyás (SZDSZ), az ellenzék által ajánlott elnökök túlontúl érintettek voltak a vizsgálandó ügyekben. Burány például azért lenne elfogult a kormány kinevezési ügyeit vizsgáló bizottság élén, mert „valótlanokat” állított a Torgyán családról. Míg Eörsi, akit Simicska Lajos APEH-elnök éppen a vizsgálóbizottság sikertelen felállításának napján jelentett fel rágalmazás miatt, az APEH ügyeit vizsgáló bizottság elnökeként volna összeférhetetlen. Válaszul az ellenzéki pártok kivonultak az ülésteremből, majd visszavonták aláírásukat a NATO-csatlakozáshoz kapcsolódó, a kormány mozgásterét bővítő, alkotmánymódosító ötpárti megállapodásról. Az MSZP és az SZDSZ vezetői mondvacsinált kifogásnak tarják a kormánypártok érveit. Szerintük a kormánypártok így akarják meghiúsítani a számukra fenyegető vizsgálatok elindítását. Azóta úgy látszik: az ellenzék és a kormánykoalíció semmiben sem lesz képes együttműködni az elkövetkezendő hetekben.


Az Alkotmány-módosításról szóló öt párti megállapodás aláírása. Az ellenzék itt még egyetértett. Másnap már sok mindent nem értett    Fotó: Vörös Szilárd

Kérdéses viszont, hogy a parlamentáris demokrácia szempontjából nem okoznak-e maradandó károkat ezek az események? Működési zavarról van-e szó, vagy egyfajta diktatórikus tendenciáról? Normálisan zajlanak-e így a dolgok?
Répássy Róbert, a Fidesz - MPP frakcióvezető-helyettese, a frakció jogi kabinetjének vezetője szerint nincs komolyabb baj, a viták és csaták velejárói a parlamenti demokráciának. Mint mondta: „Ha egyszerűen akarok fogalmazni, végül is a parlament és az egész alkotmányos parlamentáris rendszer a politikai küzdelem jogszabályok általi mederbe terelése. Egyelőre a játékszabályokat nem hágta át senki, nem rúgta fel senki, tehát a játékszabályokon belül vannak ezek az események, az megint más kérdés, hogy a légkör egy futballmeccsen is lehet paprikás, annak ellenére, hogy a játékszabályokat betartják.”
Szerinte a kivonulás egy olyan politikai eszköz, amelylyel óvatosan kell bánni, ritkán kell élni vele, mert különben elértéktelenedik. Kérdéses, hogy ez olyan ügy volt-e, ami szükségessé tette ennek használatát. Emellett az is rontja a pártok közötti viszonyt, hogy azonnal megjött a reakció: az alkotmánymódosítás támogatásának visszavonása. Répássy úgy véli: idővel helyre fog állni a rend. Mostanában felfokozott tempó volt a T. Házban. Több csata zajlott; a költségvetés elfogadása után, januárban-februárban már új lapot lehet nyitni.
Hack Péter, az SZDSZ frakcióvezető-helyettese szerint a magyar demokráciának egyik legfontosabb sajátossága, hogy miközben tág teret enged a pártok és az általuk képviselt érdekek versenyének, egy sor kérdésben konszenzusra kényszeríti a feleket. Ezért szerepelnek az Alkotmányban a kétharmados törvények, amelyek 1990-ben is az ellenzékkel való együttműködésre kényszerítették az Antall-kormányt. A konszenzusra épül az országgyűlés házszabályának egy sor rendelkezése, amely a napirend megállapításától kezdve a mindennapi működés részleteiig feltételezi, hogy az egymással csatázó frakciók „legalább a játékszabályokban és a játékidőben megegyezzenek”. Hack szerint a működés szabályai szándékosan úgy lettek meghatározva, hogy mindkét fél meg tudja keseríteni a másik fél életét, s így el tudja venni a kedvét a normasértésektől.
A szabaddemokrata képviselő szerint a mostani kormánytöbbség azokban a kérdésekben is csatákat akar folytatni, amelyekben megegyezésre lenne szükség, és ezzel a magatartásával rendkívüli mértékben kiélezi a politikai konfliktusokat. A gond az, hogy a konfliktusok élezése, úgy tűnik, része Orbán Viktor politikájának, aki ezzel a „háborús pszichózissal” akarja heterogén hátterét egyben tartani.
Takács Albert alkotmányjogász úgy véli: önmagában természetes, és „belefér” a parlamenti demokráciába az, ami a héten történt. Más országok parlamentjében is igyekeznek a pártok megragadni minden eszközt az álláspontjuk érvényesítésére. Magyarországon viszont az tűnik bajosnak jelenleg, hogy a látszata sincs meg annak, hogy párbeszéd folyna a Parlamentben. Természetesen - mint mindenhol - működik a „szavazógépezet”, hiszen a parlament azon alapul, hogy a frakciókban fegyelem van, és a frakciók egységesen szavaznak. Tehát így önmagában véve ismét csak nem különösebben meglepő, ami a héten zajlott. Hiányzik az a látszat, hogy a másiknak is van módja beszélni, van módja elmondani álláspontját, s úgy tesznek, mintha érdeklődnének, mintha megfigyelnék, mintha megköszönnék, amit mond. Most azonban szinte csak egyfajta igazság létezhet a Parlamentben, minden más ahhoz képest fölösleges időhúzás.
Halmai Gábor alkotmányjogász is hasonlóan érvelt, mint kollégája. Szerinte a vita nem jogi természetű, hanem sokkal inkább politikai. Olyan gyerekbetegségről van szó, amelyben elsősorban a kormány nem nagyon látszik tekintetbe venni azt, hogy az ellenzék hozzátartozik a parlamenti munkához. Számos jel utal arra, hogy a kormány igyekezett korlátozni a parlament munkáját éppen azért, mert az ellenzék ottani okoskodása őt zavarja.
Halmai szomorúnak tartja, hogy a kormánypártok olyan mondvacsinált indokkal, hogy tudniillik az elnökök nekik nem tetszenek, megakadályozták a vizsgálóbizottságok létrejöttét, „és persze a másik oldal meg kétségbeesésében olyanokat válaszol erre, ami nem biztos, hogy adekvát válasz, mert nem biztos, hogy össze kellene ezt kapcsolni mondjuk a NATO-ügyekkel”. Ugyanakkor tudomásul kell venni azt is, hogy az ellenzék kezében jószerivel semmilyen más eszköz nincs, mint a kétharmados törvények, illetve ebben az esetben az Alkotmány. A kormánynak észre kellene vennie: hatalmának korlátai vannak, és az egyik korlátja az, hogy a kormányt a parlament ellenzéke ellenőrzi. Aki ezt nem veszi tudomásul, az gyerekes, Einstandot akar csinálni, vagyis ha elfoglalta a teret, akkor mindenkit ki akar zavarni a térről, hogy egyedül focizhasson.
Halmai szerint: „A helyzet lényegesen súlyosabb, mint az Antall-kormány idején volt; ott is voltak kivonulások meg összezördülések, de én most ezt veszélyesebbnek tartom.” Ami a Horn-kormányt illeti, nekik volt egy kétharmados többségük, de ennek a kétharmados többségnek a lehetőségeit nem használták ki. „Erőből elfogadhattak volna egy új Alkotmányt. Nem tették. Ha a jelenlegi kormánynak kétharmados jelenléte lenne a parlamentben, akkor itt már teljesen új Alkotmány lenne, teljesen új kétharmados törvények lennének, én ebben látom a változást, hogy sajnos, minden jogi lehetőséget megragadnak, és minden joghézagot kihasználnak, és ez eléggé aggasztó.”