Vissza a tartalomjegyzékhez

EPERJESI ILDIKÓ
Moszkva Peking: Erősődő barátság

Jelcin külpolitikai tanácsadója, Szergej Prihogyko nyilatkozata szerint az orosz-kínai kapcsolatok közeli és bizalmas alakulása a XXI. század stratégiai közeledése lesz. A hidegháború idején szembenálló két ország tavaly „stratégiai partnerségi” dokumentumot írt alá. Csiang Cö-min kínai államfő most Moszkvában folytatott eredetileg is nyakkendő-nélkülinek tervezett, ám végül beteglátogatásra sikeredett megbeszélést Borisz Jelcin orosz elnökkel, aki tüdőgyulladása miatt a Kreml-kórházban fogadta a kínai vendéget.

A találkozó nem titkolt célja mindkét részről az USA elleni diplomáciai erőfitogtatás volt. Ami az aktuális politikai célokat illeti, a két hatalom közeledése főként az Egyesült Államok Irakra kifejtett nyomását hivatott ellensúlyozni. Hosszú távon pedig Amerika világpolitikai befolyását akarják ellensúlyozni, miközben Oroszország kétségbeesetten próbálja visszaszerezni megtépázott nemzetközi tekintélyét, amihez Kína segítséget nyújthat. A két vezető ismételten felszólított a több pólusú világrend megteremtésére.
Jelcin és Csiang Cö-min méltatta, hogy Oroszországnak és Kínának végre van kijelölt határa, s a demarkáció nyomán - kölcsönös engedmények révén - rendeződtek a korábban tisztázatlan kérdések mind a keleti, mind a nyugati határszakaszon.
A határviták a hatvanas években fegyveres konfliktussá fajultak, amikor mindkét hatalom vezető szerepre törekedett a kommunista világban. Az ellenségeskedések évtizedei után a kapcsolatok normalizálása Mihail Gorbacsov 1989-es kínai látogatása idején kezdődött. Jelcin és Csiang között pedig ez volt a hatodik találkozó.
Primakov orosz miniszterelnökkel a kínai vezető a gazdasági kapcsolatok fejlesztéséről tárgyalt. Kína Oroszország legfontosabb hadiipari vásárlója, s ha a tervezett 7,5 százalékos gazdasági növekedést tartani tudják a kínaiak, ezt a pozícióját erősíteni fogja az ázsiai óriás.
A kínai és orosz vezetők közös nyilatkozatot tettek közzé egymás területi egységének elismeréséről. Ezzel Moszkva megerősítette a tajvani kérdéshez való hozzáállását, amelynek lényege, hogy Tajvan Kína része, s ellenzi a sziget felvételét az ENSZ-be, valamint megerősíti, hogy nem ad el fegyvereket részére. Az 1991-1992 közötti rövid időszaktól eltekintve az oroszok nem kételkednek abban, hogy a Kínával való együttműködés politikai és gazdasági előnyei jóval nagyobbak, mint a lázongó szigettel kapcsolatos vitáknak.
Oroszországnak is jól jön területi egységének elismerése akkor, amikor egyes csecsen erők a Kaukázus elszakítására törekszenek, s Kalmükföldön és más területeken is erősödnek a szeparatista törekvések.