Vissza a tartalomjegyzékhez

CSEREKLYEI MÁRTA
Lányrablások Kínában

A kínai kommunista rezsim egyik legtragikusabb öröksége a tervgazdaság módszereivel megtervezett egy gyermekes családmodell könyörtelen megvalósítása. Az 1979-ben meghirdetett program során előfordul, hogy kilencedik hónapban levő kismamákon hajtanak végre abortuszt. A magzat neme alapján történő szelektálás következménye, hogy Kínában a feleség után vadászó agglegények száma meghaladja a 90 milliót. A demográfiai probléma hátterében valójában emberi életek húsbavágó tragédiái rejlenek.

Kína, 1998. november: a pekingi pályaudvar csípős reggeli félhomályában nem mindennapi látvány tárul a gyanútlan utazó szeme elé. Már kora reggel javában zajlik az embervásár. A pirospozsgás arcú, zömében mindössze tizenegynéhány éves lányok százai hosszú, tömött sorokban álldogálnak, miközben néha megáll előttük egy-egy érdeklődő. A lányok nagy része Kína nyomorúságos tartományaiból érkezik abban a reményben, hogy felszolgálóként, cselédként talál alkalmi munkát. Aligha sejtik, hogy a nézelődők zöme potenciális munkaadó képébe bújt leányrabló.
Jang Wenfang 18 éves volt, amikor a leánykereskedők áldozatává vált. Három évvel ezelőtt az egyik déli tartományból a közeli nagyvárosba indult munkát keresni. A helyi piacon hamar felfigyeltek csinos külsejére. Cselédi állást ajánlottak fel neki, ám amikor jelentkezett a megadott címen, újdonsült alkalmazói altatószert kevertek az italába. Csipkerózsika álmából ébredve egy harmincas éveiben járó, daliásnak cseppet sem mondható „királyfi” fürkésző tekintetét látta meg. Jang tiltakozni próbált a lányvásárlási ügylet létrejötte ellen, ám elrablói megfenyegették: ha nem hajlandó elmenni ezzel a férfival, akkor egy sokkal öregebbnek és rondábbnak fogják odaadni. Az érv hatott, s az ifjú ara elkelt - 220 dollárért. Újdonsült hitvese családja szó szerint lakat alatt tartotta Jangot. Egy szomszéd segítségével - aki maga is rabolt feleség volt - mégis sikerült elszöknie.
Jang csupán egy azok közül, akik el tudtak menekülni. A rendőrség 1996-ig 88 ezer elrabolt hölgyet szabadított ki, és 143 ezer leányrablót fülelt le. A számok közti óriási eltérés sejteti, hogy valószínűleg százezrekre rúghat azon hajadonok száma, akiknek fejét erőszakkal kötötték be a magányos gavallérok.
Kínában erősen él az a tradíció, hogy a család nevét, vagyonát a fiúgyermeknek tovább kell örökítenie. Ezen szándék megvalósítása elé azonban tragikus következményekkel járó akadályokat gördített a kommunista rezsim eszelős népesedéspolitikája, mely az egy gyermekes családmodellt állítja követendő mintának. A túlnépesedés problémájával küzdő Kína 1979-ben léptette életbe a huszonöt éves megvalósítási időtartamra tervezett születésszabályozó programot. Az eredmény: csupán 1983-ban 21 millió sterilizáció és 14 millió abortusz.
A program értelmében a nőknek hatósági engedélyt kell beszerezniük abban az esetben, ha gyermeket szeretnének szülni. Az engedély hiánya azonnali és kötelező abortusz végrehajtását vonja maga után. A kormány olyan megszállott módon igyekezik betartatni az egy gyermekes családmodellt, hogy minden nőről részletes nyilvántartást vezet - még a havi ciklusok időtartamát is feljegyzik. Ha egy nőnek nem „engedélyezett” a terhessége, akkor a terhesség stádiumától függetlenül azonnal elvégeztetik az abortuszt. Ehhez orvosi csipesz használatát írták elő: ezzel roncsolják össze a magzat fejét. További lehetőség, hogy a magzat koponyájába formaldehidet fecskendeznek. Ez utóbbi módszer a teljesen kifejlődött állapotban abortált csecsemők esetében is használható. Vidéki területeken egyszerűen megfojtják vagy vízbefojtják a csecsemőket. Számos esetben erőszakosan sterilizálnak nőket, aki pedig ellenkezni próbál, annak megtorlásként a hatóságok lerombolják a házát.
A kínai módszer brutalitásáról számolt be a Kínai Népesedéspolitikai Hivatal egyik alkalmazottja Washingtonban. Gao Xiau Duan Pekingből menekült az Egyesült Államokba, ahol a Kongresszus előtt számolt be a hivatal „eredményeiről”. Az amerikai honatyák síri csendben hallgatták végig a megrázó vallomást. Gao asszony elmondta: egyszer egy kilenchónapos terhes kismamának adta oda a „szülés nem engedélyezett” ítéletet tartalmazó okmányt. A hölgyet azonnal átvezették egy klinikára. „Láttam, ahogy az abortált kisbaba még cumizza az ujját, láttam, ahogy nyújtózkodik”, mesélte Gao. „Az orvos mérget fecskendezett a koponyájába, és miután a gyermek meghalt, egyszerűen beledobták a szemetesvödörbe”.
Gao asszony azért menekült el Kínából, mert miközben munkája miatt az egész városban ő volt a leggyűlöltebb asszony, saját maga is illegálisan nevelt két gyermeket, s a hatóságok bármikor elvehették volna tőle az egyiket. Gao nyilvános levelében magát szörnyetegnek nevezve kért bocsánatot a tizennégy éves hivatali szolgálata alatt elkövetett embertelen kegyetlenkedések miatt. „Meg akarok térni a bűnömből, és szeretném, ha mindazok az asszonyok, akiknek ártottak és minden gyermek, akiket megöltek, tudnák, hogy őszintén sajnálom.”
Gao asszony bűnbánata ellenére azonban Kínában tovább folytatódik a program végrehajtása. A legutolsó falu is rendelkezik olyan ultrahangos berendezéssel, mellyel megállapítható a magzat neme: a kínaiak szemében alapvető fontosságú a generációs vonal fennmaradása, ami csak fiúgyermeken keresztül valósulhat meg. Ez azt jelenti, hogy az egyetlen megszülethető gyermeknek mindenképpen fiúnak kell lennie. Ha tehát lány lenne az utód, azonnal abortusz következik.
Az ördögi kör azonban itt bezárul: a hőn óhajtott fiúörökös felnőve ugyanis a lányok hiánya miatt mégsem képes tovább örökíteni a család nevét, hacsak nem raboltat magának egy arát. Ez meglehetősen drága mulatság ugyan, ám a kétségbeesett férfiak minden pénzt hajlandók megfizetni egy feleségért. Egy magányos hölgy ára 180 dollárnál (40 ezer forint) kezdődik - nem szabad azonban elfelejtenünk, hogy a városi lakosság átlagkeresete havi 40 dollár (vidéken ennél jóval alacsonyabb). A nagy kereslet miatt az is gyakori, hogy akár 12 éves kislányokat is felvásárolnak az emberkereskedők - biztos állást és megélhetést ígérve a szülőknek, akik annyira el vannak szegényedve, hogy lányuk jobb jövője érdekében nem kérdeznek túl sokat. A magas munkanélküliség miatt sok nő pedig önként adja el magát, hogy családja számára így szerezzen pénzt.