Vissza a tartalomjegyzékhez

VARGA P. MIKLÓS
Elkészült a kormányprogram a foglalkoztatásról

Az Érdekegyeztető Tanács keretén belül szakmai egyeztetésre bocsátották a kormány 1999. évi foglalkoztatás-politikai irányelveit.

Az előterjesztés a polgári hatalom-gyakorlástól már megszokott módon az elején deklarálja, hogy a fő cél a társadalmi jólét növekedése és a mind teljesebb foglalkoztatás. Ám a tervezeten számos ellentmondás húzódik végig. Nem ad például szakmai magyarázatot arra az ellentmondásra, hogy hogyan kívánja ellensúlyozni a kormányprogramban szintén szereplő csökkenő infláció munkahely-csökkentő hatását.
A program kétségkívül legnagyobb hiányossága, hogy nincs összhangban a már elfogadott adótörvénnyel, valamint a tárgyalás alatt lévő költségvetéssel. Szemben az adótörvényekkel, amelyek a kis- és középvállalkozások elvonásait növelték, az anyag az elvonások mértékének csökkentésére hivatkozik. Találunk utalást a feketegazdaság visszaszorítására is, holott az adótörvények, valamint az adózás rendjéről szóló törvény várhatóan ellentétes hatást gyakorol majd. Ez utóbbit egyébként maga a kormány is beismerte azáltal, hogy eredeti elképzeléseivel ellentétben - az adócsökkentésekkel növeli a befizetési fegyelmet - megerősíteni kívánja az APEH vizsgálati jogkörét és koncentrálni akarja az információkat (az APEH és a TB összevonásával).
A munkaadók védelmére hivatkozva be kívánják vezetni a munkaviszony központi regisztrációjának (munkakönyv) rendszerét.
Ellentmondás tapasztalható a szakképzésről szóló részben is. Az előterjesztés a szakképzés tartalmát egyértelműen a munkaadók igényeinek veti alá. Ezzel párhuzamosan a szakképzési hozzájárulásról szóló törvény módosítása kapcsán továbbra sem terjesztik ki a támogatott munkahelyi továbbképzéseket az államilag elismert szakmákon (OKJ) túlra. Az állami elismerés időigényessége miatt a legújabb szakmai ismeretek nem kerülhetnek be ebbe a rendszerbe.
Nem terjed ki az anyag az összfoglalkoztatók körére sem. Az összfoglalkoztatók, akik között számos kényszervállalkozó is van, nem képesek további emberek foglalkoztatására. Velük kapcsolatban cél lehetne a munkájuk megtartása, költségeik és adminisztrációjuk csökkentése, folyamatos továbbképzésük, valamint gazdasági együttműködéseik támogatása, fejlesztése. Az agrárágazatban ezek a problémák még hangsúlyozottabban vannak jelen.
Az eddig megismert, a kormány által képviselt nemzeti polgári filozófiával szemben a legfeltűnőbb ellentét talán az, hogy az anyag fő céljai között említi a világgazdasághoz való integrálódást, a globalizáció támogatását.
Bár a foglalkoztatás-politikának nem szorosan része, a kormány ebben a határozatában is megerősíti, hogy az érdekegyeztetés eddig működő formáit meg kívánja szüntetni, illetve át kívánja alakítani. Ennek okaként az érdekegyeztetés kapcsán kialakult személyes kapcsolatokat jelöli meg. Az érdekegyeztetés fejlesztendő területeként az ágazati, a regionális és a gazdálkodó szervezeti szintet jelöli ki.