Vissza a tartalomjegyzékhez

MAKKI MARIE-ROSE
Nikotinnal a depresszió ellen

A csütörtöki dohányzásellenes világnapra való tekintettel sok szó esett a héten a dohányzással kapcsolatos problémákról, illetve a magyarországi állapotokról. Nevezetesen arról, hogy a nemdohányzók védelmére irányuló, jövő évre tervezett törvény nehezen akar megszületni, többek között azért, mert hazánkban igen erős a dohánylobby, nehéz e téren az áttörés. Ezt támasztja alá az a tény is, hogy a nyugaton egyre nehezebb helyzetbe kerülő multik mára már megvetették lábukat a keleti piacokon is.

Köztudott, hogy a magas cigarettaárak sem elrettentő hatásúak, hiszen egy erős dohányos előbb mond le az ebédjéről, mint a napi cigarettaadagjáról. A lakosság 30-35 százaléka dohányzik, és egyre többen vannak azok, akik már kisiskolás korukban rágyújtanak az első cigarettára. Az egészségügyi szakemberek nem győzik hangsúlyozni a cigaretta ártalmasságát, külön kiemelve a keringési és daganatos megbetegedések nagyobb kockázatát. Véleményük szerint a passzív dohányosokra nézve ártalmasabb a dohányfüst, mint az aktívan füstölőkre. Az egészséghez való jog igenis előbbrevaló a dohányzáshoz való jognál - szögezte le a minap dr Halmos Tamás, az Országos Dohányfüstmentes Egyesület elnöke.
A dohányzás köztudottan erősen mintakövető magatartás, tehát nagyobb eséllyel válik valaki e szokás rabjává, ha szűkebb környezetében - családban, iskolában, munkahelyen - dohányzó emberekkel kell együttélnie. Ilyen közegben a leszokás is sokkal nehezebb. Ezért vitatott megoldás azoknak a középiskoláknak az esete, ahol a folyosón a dohányzásra kijelölt helyen tanár a diáknak ad tüzet és fordítva. Mindezek fényében elmondható, talán előrelépést fog jelenteni a (még) nemdohányzók szempontjából, ha törvényerőre emelkedik az a javaslat, amely erőteljesen korlátozná a dohányzást mind az egészségügyi, mind pedig a gyermekintézmények falain belül. Mindazonáltal a korlátozás hatékonysága függ az emberek hozzáállásától is. Térségünkben a dohányzás még társadalmilag teljesen elfogadott szokásnak számít. Az amerikai példa azt mutatja, hogy egy jól kidolgozott, hosszútávú egészségügyi kampány a társadalom szemléletmódváltását segítheti elő.
Az a tény, hogy hazánkban nemzetközi viszonylatban is kiemelkedő a nikotinfüggők aránya, valószínűleg összefügg azzal, hogy köztudottan a pesszimizmus, a depresszióra való hajlam tekintetében is az élenjáró nemzetek közé tartozunk. A L’Express című francia hetilap november 12-i számában ugyanis megjelent egy cikk a dohányzás és a deprszió szoros kapcsolatáról. A szerző egy nemrégiben Franciaországban tartott egészségügyi szakkonferenciáról számolt be, ahol a nikotinról mint antidepresszáns szerről folyt az eszmecsere. Előzőleg kimutatták, hogy az erősen deprimáltak 80 százaléka egyben megrögzött dohányos is. Más megközelítésben vizsgálva az adatokat pedig elmondható, hogy a dohányosok között kétszer akkora a depreszsziósok aránya, mint a teljes népesség körében. Különösen az orvosok figyelmét hívták fel arra, hogy a nikotinfüggőség problémáját egyáltalán nem elég önmagában kezelni, mert a dohányzás többnyire csak tüneti megnyilvánulása egy komolyabb problémának. Gyakran a páciens depressziója, szorongó életérzése áll a háttérben. Ez az oka annak is, hogy az egyéni elhatározás legtöbbször nem elegendő a leszokáshoz, és a leghatékonyabb módszernek tartott nikotinhelyettesítő szerekkel is csak 10 százalékos eredmény érhető el. Nem csoda tehát, hogy a leszokási kísérlet során - elvonási tünetként - a páciens néha annyira szorongásos állapotba kerül, hogy hoszszabb antidepressziós kezelése válik szükségessé.