Vissza a tartalomjegyzékhez

MUNKATÁRSUNKTÓL
Irak, a konok terminátor

A szinte periodikusan ismétlődő iraki konfliktus kulcsszavai: fegyver és gazdaság. Szaddam Huszein iraki elnöknek így két fegyvere van, egyrészt a töretlenül gyarapodó nukleáris arzenál, másrészt az éhező iraki tömegek. S az elnök az Irak-ENSZ húzd meg-ereszd meg csatában céljainak megfelelően hol az egyiket, hol a másikat veti be. A múlt heti iraki válságban éppen az utóbbi volt a soron: Taha Jaszin Ramadan, az iraki köztársaság alelnöke a több mint másfél milllió ember haláláért a gazdasági szankció elrendelőit és fenntartóit tette felelőssé.

Az ENSZ 986-os határozata szerint amíg Irak nem semmisíti meg tömegpusztító fegyvereit, addig szigorú gazdasági szankciót érvényesítenek vele szemben, azaz nem folytathat szabadkereskedelmet. Irak aranyát, az olajat csak egy meghatározott értékben, félévenként 2 milliárd dollárban maximalizált összegért exportálhatja. Azonban az ebből befolyó összeggel sem rendelkezik szabadon, hanem a pénz az ENSZ ellenőrző bizottságához kerül, majd annak jóváhagyása után az Olajat Élelmiszerért nevű program keretében Irak a bevételen kizárólag humanitárius eszközöket vásárolhat, a fennmaradó részt pedig az Öböl-háború áldozatainak kell fizetnie.
A közel nyolc éve tartó gazdasági embargó alatt igaz, hogy jelentősen visszaesett Irak gazdasága. A korábban virágzó, olajban gazdag ország GDP-je 1996-ban csupán 18 milliárd dollár, azaz közel egyharmada volt az 1989. évinek. Tavaly 200 százalékos volt az infláció, és igen magas a munkanélküliség aránya. A lakosság az alapvető élelmiszereket is alig tudja megvásárolni. A népesség egészségi állapota 50 évvel ezelőtti szintre zuhant vissza. S az embargó miatt eddig 100 milliárd dollárnyi veszteséget könyvelhet el a Szaddam-rezsim - adta közre egy közelmúltban megjelent amerikai tanulmány.
Az ENSZ ugyan megszavazta, hogy a 2 milliárdos kvóta 5,26 milliárdra emelkedjen félévente, úgy tűnik azonban, hogy a háború során megsemmisült termelőeszközök miatt Irak nem tudja kihasználni a lehetőségeket. Az export-kapacitás nagy része ugyanis vagy az irak-iráni, vagy az Öböl-háborúban tönkrement. 1983-ban az exportkapacitás 700 millió hordó volt naponta, jelenleg viszont napi 1,4-2,4 millió, tehát a keret kimerítése messze meghaladja a képességeket. E két háború során az országos villamosenergia-hálózat 90 százaléka tönkrement, és az erőművek 80 százaléka megrongálódott. De manapság is csak a háború előtti kapacitás 40 százaléka működik. A termelő kapacitás is jelentősen visszaesett. Az irak-iráni háborúból épphogy csak kilábaló Iraknak az Öböl-háborúban elszenvedett csapások miatt megsemmisült az olajtermelő kapacitásának nagy része. Hiszen amíg 1990-ben 3,5 millió hordó volt a napi teljesítmény, addig az embargó bevezetését követően 300 ezerre esett viszsza. 1997-re már sikerült 1,2 millió hordó napi teljesítményt elérni, de ez még mindig csak a háború előttinek az egyharmada.
Bár Irak az ENSZ-kvótát nem tudja kimeríteni, mégis jelentős a feketekereskedelem. Sajtóértesülések szerint az illegális bevétel eléri a 700 millió dollárt évente. Napi 100 ezer hordó nyersolajat csempésznek Törökországba, Pakisztánba, Indiába, Iránba.
Irak azonban ígéretes újrakezdő lehet, amennyiben ad magának lehetőséget. Ma 112 milliárd hordó olajtartalékkal rendelkezik, és további 215 milliárd hordónyi potenciális készlete van, ami azt jelenti, hogy Szaúd-Arábia után Irak a világon a második legnagyobb olajtartalékkal bíró ország. De nemcsak a kitermelt olaj mennyisége hatalmas, hanem a mélyben szunnyadó további készlet is figyelemre méltó. A manapság termelő mezők ugyanis az összes készlet 40 százalékát teszik ki csupán.
Tehát Irak az embargó feloldása után igen jó adottságokkal kezdhetne új korszakot. Jól látják ezt a külföldi befektetők is. Bár a nyolcéves ENSZ-blokk óta nincs befektetői mozgás az országban, mégis sok cég tárgyal, sőt konkrét szerződésekkel készül a szankciók feloldása utáni időszakra. A tanulmány szerint például egy korábban napi 11 ezer hordós olajmező a Total segítségével fejlődött a mai 50 ezres napi kapacitásra. Az orosz Lukoil három éves tárgyalás után tavaly többségi részesedést szerzett egy olajmező működtetésére. De tárgyal még a BP, a Shell, valamint az amerikai Amocco, a Coastal vagy a Texaco is az iraki olajcégekkel.
Az iraki kormány konkrét tervet dolgozott ki az embargó feloldását követő időszakra. Azt világosan látják, hogy önerőből nem képes talpraállni az ország, ezért nagy arányú külföldi tőkét igyekszik majd bevonni a rogyadozó gazdaságba. A gazdasági szankció feloldása után - a tervek szerint - egy évre közel megháromszoroznák a napi termelési kapacitást, az azt követő 3-5 évben napi 3,5 millió hordó, a következő 10 évben napi 6 millió hordó olajat termelnének ki. Ehhez - az első 2-3 évben - legalább 5 milliárd dolláros befektetés szükségeltetik, a tíz éves tervhez pedig 30-50 milliárd dollár kölföldi befektetésre van szükség. A jelek szerint nem lesz hiány a jelentkezőkben.