Vissza a tartalomjegyzékhez

HETEK-ÖSSZEÁLLÍTÁS
Irak, a pária nemzet

Elfordultak Iraktól Szaddám Huszein eddigi legkitartóbb védelmezői, Franciaország, Kína és Oroszország is. Nyolc arab ország szintén arra figyelmeztette Bagdadot, hogy egyedül őt terheli a felelősség, ha katonai akcióra kerülne sor ellene. Az iraki diktátor tavasszal egy diplomáciai kompromisszum révén még az utolsó pillanatban elkerülte a konfrontációt, most azonban úgy tűnik, hogy kész fejjel rohanni a falnak.


Elutaztak az ENSZ-ellenőrök. Szabad az út    Fotó: MTI

Megfigyelők szerint Huszein, miközben makacsul ragaszkodott hatalmához, minden lehetőségét eljátszotta arra, hogy valaha is kitörjön a nemzetközi elszigeteltségből. Pedig a kilencvenes évek elején még hasonló helyzetben lévő szomszédja, Irán ügyesen taktikázva az elmúlt hónapokban elérte az Egyesült Államok és az Európai Unió által elrendelt gazdasági szankciók feloldását. Teherán orosz, kínai és észak-koreai forrásokból nagy lendülettel folytathatta nukleáris, biológiai és vegyi fegyvereinek a fejlesztését is.
Bagdad azonban nem hátrál. Miután október végén bejelentette, hogy felfüggeszti az együttműködést az ENSZ fegyverzet-ellenőrző különbizottságával, az Egyesült Államok és szövetségesei nekiláttak, hogy a tavaszi felvonulást is meghaladó méretű haderőt vonjanak össze Irakkal szemben. A CNN amerikai hírcsatorna a Pentagonból származó értesülésekre hivatkozva azt jelentette, hogy az év elejéhez képest már kétszer annyi, több mint 300 Tomahawk-típusú cirkáló rakéta áll készenlétben az iraki célpontok elleni bevetésre.
„Irak nem figyel az üres fenyegetésekre” - szögezte le az iraki kormánypárt lapja, az al-Thawra. Az újság „pszichológiai hadviselés” részének nevezte az amerikai katonai készülődést. Irak öt hivatalos napilapja fényképeket jelentetett meg, melyeken Szaddám Huszein vezető iraki katonatisztekkel folytat tárgyalásokat az „amerikai és cionista agresszióról”.
Tony Blair brit miniszterelnök azonban figyelmeztette Huszeint, hogy az idő lejárt. „Tettek fognak következni, ha nem hajlandó betartani a szavát” - jelentette ki Blair, és hozzátette: az iraki diktátor „hamis bizonyítékokat gyártott, hazudozott a fegyverprogramjával kapcsolatban, megakadályozta a fegyverzetellenőröket munkájuk elvégzésében… Nem engedhetjük meg, hogy ez folytatódjon.”
New Yorkban az ENSZ Biztonsági Tanácsa nevében Kofi Annan ENSZ főtitkár felszólította Huszeint, hogy azonnali hatállyal folytassa az együttműködést a fegyverzet-ellenőrökkel. Irak azonban kijelentette, hogy mindaddig nem hajlandó az együttműködésre, amíg az ENSZ nem függeszti fel az Irakra 1990-ben Kuvait lerohanása miatt kiszabott gazdasági szankciókat. A Biztonsági Tanácsnak azonban egy olyan határozat köti meg a kezét, amely kimondja, hogy a BT mindaddig nem szüntetheti meg a szankciókat, amíg Irak nem hagyott fel nukleáris fegyverprogramjával, nem szerelte le biológiai és kémiai fegyvereit, valamint nagy hatótávolságú rakétáit.
Az iraki katonai bázisok sűrűn lakott térségekben találhatóak. Egyes feltételezett biológiai fegyvergyárak pedig lehet, hogy nem is fegyvergyárak, hanem gyógyszereket és élelmiszereket előállító üzemek. A Pentagonnak az is fejfájást okoz, hogy néhány kémiai fegyvereket gyártó üzem továbbra is rejtve van az amerikai hírszerzés elől. Emiatt az Irak elleni légicsapás célpontjai feltehetően az iraki katonai parancsnokságok és a rakétaindító-állások, nem pedig a fegyvergyártó üzemek lesznek.
Kérdésés azonban, hogy egyedül a légicsapások képesek lennének-e térdre kényszeríteni Huszeint. Még nagyobb kérdés, hogy mi történik azután, ha ez sikerül: egy nemzetközi elismeréssel rendelkező iraki vezetés ugyanis felújíthatná fegyverkezési programját, és csatlakozhatna a Damaszkusz által régóta kovácsolt Szíria-Irán katonai tengelyhez, amelynek alig titkolt célja Törökország semlegesítése és Izrael lerohanása.