Vissza a tartalomjegyzékhez

HECHS LÁSZLÓ JERUZSÁLEM
A Rabin-gyilkosság utóélete

Eliakim Rubinstein professzor, a kormány jogtanácsosa e héten úgy határozott: bíróság elé állíttatja Avisai Ravivot azzal a váddal, hogy bár ismerte a gyilkos, Jigal Amír szándékát és előkészületeit Jichak Rabin megölésére, semmit sem tett annak megakadályozására. További vádpont Raviv aktív részvétele a miniszterelnök ellen uszító hecckampányban, amely végső soron a gyilkossághoz vezetett. Az ügy politikai tétje:


Jigal Amír joghallgató, Rabin gyilkosa. Provokálták   Fotó: MTI

Rubinstein elismerte: ez volt a legnehezebb döntése, mióta hivatalába lépett. Sokan igyekeztek lebeszélni arról, hogy elindítsa a bírósági eljárást Raviv ellen, köztük az izraeli főügyésznő, valamint a Tel Aviv-i körzeti főügyész, Mirjam Rosenthal. Érvelésük szerint, bár közérdek fűződik az ügy bírósági tisztázásához, s valószínűsíthető, hogy Raviv tudott Jigal Amír tervéről, a bizonyítékok gyenge lábakon állnak, s nagy szégyen lenne a vád képviselőjének, ha Ravivot bizonyítékok hiányában felmentenék. A Sabak (az izraeli biztonsági szolgálat) is hosszú ideig ellenezte Raviv felelősségre vonását. A tanúk szerint - így a Sabak - Raviv, aki Pezsgő fedőnéven 1987 decembere óta a Szolgálat ügynökeként dolgozott, nem rendelkezett konkrét ismerettel Amír azon szándékáról, hogy megöli Rabint. S különben is: a vádeljárás azt az üzenetet közvetítené az izraeli társadalomnak, hogy a Sabak nem áll ki az ügynökeiért, s ez jelentősen megnehezítené a jövőben újabbak beszervezését.

A Sabak megváltoztatja véleményét

A fordulat márciusban következett be, amikor a magyar származású Ami Ayalon (a haditengerészet nyugalmazott főparancsnoka), a Sabak főnöke levelében közölte Rubinsteinnel, hogy a szervezet nem kíván állást foglalni ebben az ügyben, s a kérdést tisztán jogi alapon kell eldönteni. Az eljárás szerintük a biztonsági szolgálatot is tisztázhatja a Rabin-gyilkosság körül közszájon forgó feltételezésektől. Rubinstein azután hozta meg döntését, hogy többszöri vizsgálat után megerősödött a gyanú, miszerint Pezsgő tudott Jigal Amír tervéről, de nem jelentette a hatóságoknak.
Ezt vallotta maga Raviv is a biztonsági szolgálat vizsgálatában, s a nemrégiben befejezett perben, amelyben Amír korábbi barátnőjét, Margalit Har-Sefit 9 hónapi szabadságvesztésre ítélték hasonló vád miatt.
Rubinstein kihallgatta azt a három fiatal nőt, akik fültanúi voltak, amint Raviv gyilkosságra buzdította Amírt: „Ha férfi vagy, Rabint meg kell ölnöd.” Döntését befolyásolták jobboldali politikusok, így Michael Eitan miniszterhelyettes és Hanan Porat, a Kneszet jogi bizottságának elnöke is, akik petícióval fordultak a Legfelsőbb Bírósághoz a vádemelés ügyében.

Tárgyalás zárt ajtók mögött

A tárgyalás - az illetékesek jelentése szerint - zártkörű lesz, tekintettel arra, hogy a bizonyító anyag a biztonsági szolgálat jelentésén alapul, amely mint ilyen, titkosnak minősül.
A zárt tárgyalás csak aláhúzza az ügyben felmerülő kérdőjeleket. Miért kellett három évig várni a vádiratra? Miért nem szerepel a pontok között a politikai gyilkosságra való felbujtás? Mi volt a szerepe Pezsgőnek a jobboldali mozgalmakban? Mi a biztonsági szolgálat felelőssége a Rabin-gyilkosságban? Vajon Avisai Raviv átlépte-e a határt, amely a legitim informátort az illegitim politikai provokátortól elválasztja? Azt a több tucatnyi erőszakos cselekményt, amelyet Raviv ösztönzött, támogatta-e a Sabak vagy politikai irányítója a munkáspárti kormány?
A vádirat késleltetése nincs összefüggésben a bizonyítékok állítólagos elégtelenségével. Pezsgő 1987 óta a Sabak ügynöke. Összekötő tisztje, Hézi Kalo szerint különösen értékes munkát végzett. Információi többtucatnyi bűncselekményt előztek meg, köztük támadásokat arabok és izraeliek ellen. Cserébe jutalmul ma is havi bért kap, s idáig szinte korlátlan jogi büntetlenséget élvezett. Tizenhat alkalommal indítottak ellene büntető eljárást erőszakos cselekmények, gyújtogatások, vagyonban való kártételek miatt. Raviv kedvenc időtöltéseként tinédzser csodálóit hebroni sétára vitte, ahol tört-zúzott és arabokat bántalmazott. Mégis mindössze egy alkalommal jutott el a bíróságig, amikor Tamar Gosanszkit, a kommunista Knesszet-képviselőt bántalmazta.

„Pezsgő” szerepe felértékelődik

Raviv tevékenysége 1993-ban, az oslói egyezmény aláírása után értékelődött fel. A megkötött megállapodás ellenére Arafat nem számolt le a fundamentalista Hamasszal és az Iszlám Szent Háború terrorszervezettel, hanem éppen ellenkezőleg, titkos megállapodást kötött velük. Arafat „kettős taktikája” szerint: az iszlám ellenállási front nem emel fegyvert a Palesztin Autonómia Hatóságra, de folytatja hadjáratát Izrael ellen. Arafat pedig ezzel zsarolja majd Rabinékat az újabb és újabb területi engedmények kierőszakolására, mondván: „Látjátok, mi történik, ha nem oldjuk meg ezt a súlyos problémát!”
A tömeges áldozatokkal járó terror ellenére a Rabin-kormány újabb engedményeket tett a palesztinoknak. „A palesztin szélsőségesek meg akarják állítani a békefolyamatot. Ha most felfüggesztenénk a tárgyalásokat, akkor az ő akaratuknak engedelmeskednénk” - jelentette ki Rabin. Ez azonban már kezdetben sem volt igaz. A Hamasz s az Iszlám Dzsihád célja nem a folyamat megállítása, hanem éppen ellenkezőleg, a gyorsítása volt, mivel ez közelebb vitte őket céljukhoz: „Palesztina cionista uralom alól való felszabadításához.”
Az oslói egyezményeket Jichak Rabin a Knesszetben csak a néhány arab képviselő támogatásával tudta megszavaztatni. Osló kérdésében az izraeli társadalom súlyosan megoszlott. A folytatódó terrorcselekmények, illetve a Rabin-kormány reakciói miatt jelentősen megfogyatkozott a megállapodás támogatottsága. A zsidó többség az újabb fejleményeket már nem tudta elfogadni.
Rabinék válaszul új ideológiát dolgoztak ki. „Az ellentét - érveltek - nem izraeliek és palesztinok, hanem a béke támogatói és ellenségei között feszül. A palesztinoknak is megvannak a maguk szélsőségesei, s nekünk is” - jelentette ki a miniszterelnök. Arafat a terrorcselekményekért az izraeli jobboldalt hibáztatta, mondván: „A Likud összefogott a Hamasszal, hogy megtorpedózza a kibékülést.” Maga Rabin is támogatta ezt a verziót.
A teória azonban egy kicsit sántított. A Likud semmilyen efféle kapcsolattal nem volt gyanúsítható. Olyan zsidó gyilkos fegyveres szervezet, amelynek deklarált programja lett volna a palesztinok elpusztítása, mint amilyen a Hamasz és az Iszlám Dzsihád, még nyomokban sem fordult elő. A kirjat-arbai orvos, Baruch Goldstein egyedi eset ebből a szempontból, ráadásul ő az egyezmény aláírása előtti időszakban követte el tettét.

A teória valósággá válik

Ekkor a kormányteória alátámasztására, szinte a semmiből jelentek meg zsidó földalatti szervezetek: a „Dávid Kardja”, a „Gideon Kardja”, és az „Eyal”. Valamennyit a biztonsági szolgálat utasítására alapítja Avisai Raviv, alias Pezsgő. Egyikük sem igazi szervezet, hanem Raviv egyszemélyes vállalkozásai, vagy mint az Eyal, hasonló gondolkodásúak laza csoportja.
Rabin merénylője, Jigal Amír maga is ennek lett a tagja. Megalakulásukról 1995-ben videófilm tudósítja az izraeli televízió nézőit. Éjfél körül, gyertyafényben, az új underground csoport - „Jancsó Miklós stílusában”, koprodukcióban a Sabakkal - a Bibliát és egy pisztolyt csókolgatva esküszik. Az izraeli televízióban látható, amint Raviv fegyveres kiképzésben részesíti a telepes ifjakat.
1995. szeptember 7-én Halhoul városában izraeli katonai egyenruhába öltözött merénylők megölnek egy palesztint. Az Eyal és a Dávid Kardja azonnal magára vállalja a felelősséget. Az izraeli baloldal, a Munkáspárt és a Merec-párt sietős kampányba kezd a telepesek és a vallásos jobboldal elítélésére.
A Sabak - három nappal az eset után - a kormánynak jelenti az eseményeket. Hogy mit jelentett, azt nem tudjuk. Carmi Gilo, az akkori főnök még ma sem nyilatkozik. Félrevezették volna a kormányt? Vagy a kormány Izraelt?
Annyi bizonyos, hogy Rabin a zsidó nép nevében bocsánatot kért a palesztinoktól, a „Békét Most!” mozgalom hívei „megszaggatták ruháikat”, s az izraeli baloldal prominens alakjai, élén Joszi Sariddal egymásnak adta át a kilincset a gyászoló arab családnál. A Sabaknak, s így a kormánynak is tudnia kellett, hogy az esethez semmi köze az általuk működtetett szervezeteknek.
Kilenc nappal később a rendőrség letartóztatott egy négytagú palesztin bandát, akik beismerték a gyilkosságot. Egy bázisról lopták az izraeli katonaruhát, amellyel a gyanút a zsidó telepesekre kívánták hárítani. Ez az eset is jól példázza, hogy mi volt ebben Raviv szerepe: legitim informátorból illegitim „agent provocateur”-ré lépett elő.

Raviv Rabin ellen is izgat

Raviv aktív szerepet vállalt a Rabin elleni szélsőséges uszításban is. Minden megmozduláson jelen van. Igaz, ez munkaköri kötelezettsége is. Az egyik tüntetésen egy kisebb csoport élén a „Halált Rabinra” jelszót skandálta. 1994 szeptemberében röpiratot helyez el a hebroni tömeggyilkos Goldstein sírjánál. „Egy diktátoráruló emelkedett ki népünkből, Jichák Rabin néven. Halált reá!” Raviv volt az, aki egy jobboldali tüntetésen a jeruzsálemi Cion téren a televízió riporterének átadott egy fotómontázst, amely Rabint SS egyenruhában ábrázolta. A Shamgar-bizottság jelentése szerint Ravivnak hallania kellett Amír szándékáról, hogy meg akarja ölni a miniszterelnököt. Ezek szerint - a jobboldali „összeesküvés-elmélet” hívei így állítják - a Sabaknak is tudnia kellett erről. Ennek ellenére engedték tovább folyni az eseményeket azzal, hogy Ravivnak az igazi töltényeket „vakokkal” kellett volna kicserélnie. Így produkáltak volna egy gyilkossági kísérletet, amellyel végzetesen lejárattathatták volna a jobboldalt. Tervük meghiúsult. Mindenesetre Amír Gilat, a Maariv riportere percekkel a merénylet után telefonhívást kapott Ravivtól, aki megadta neki a gyilkos nevét, korát és lakhelyét. Ezt akkor még senki sem tudta, csak Raviv.
A vádemelés csak fokozza a kérdés körül kialakult vitát, hogy vajon a vallásos jobboldal mennyire tehető felelőssé a gyilkosságot megelőző tömeges izgatásért, s mennyi a szerepe a biztonsági szolgálatnak, illetve az azt ellenőrző korabeli munkáspárti kormánynak?
A Raviv-per talán közelebb visz bennünket a közelmúlt izraeli történelmének jobb megértéséhez.