Vissza a tartalomjegyzékhez

ABONYI ORSOLYA
Édes élet

Sok dolog édesíti meg az ember életét… Van aki a pénzre esküszik, van aki a sikerre, de van egy dolog, amely mindenki számára hozzáférhető: a cukor.

Fogyasztóként már születésünktől kezdve élünk vele - a csecsemőtápszerek és bébiételek is gyakran tartalmaznak cukrot -, majd később szinte minden adag étellel további mennyiséghez jutunk. A cukor - szénhidrát lévén - fontos szervezetünk energiaellátásához, valamint ízével sok ételünket teszi élvezhetőbbé. A tudomány mai állása szerint több mint százféle édes ízű anyagot lehet cukornak nevezni. Ezek részben természetesek, részben szintetikusak. Cukorféle anyagra utalnak a különböző ételekben és készítményekben lévő, „óz” végű összetevők is: a fruktóz a gyümölcsökben és a mézben található, a glükóz (ismertebb nevén szőlőcukor) a legkönnyebben felszívódó szénhidrát, a laktóz a tejben lévő cukor, a maltóz keményítőből élesztő hatására keletkező cukorféle, a szacharózt pedig cukorrépából, illetve cukornádból nyerik.
A manapság egyre divatosabb és egészségesnek tartott barna cukor nem más, mint a cukorgyártás egy köztes terméke: nem fehérítik különböző eljárásokkal, hanem meghagyják rajta a melaszt, amitől színe barnás marad. Míg a fehér kristálycukor 100 százalékos tisztaságú cukor, addig a barna cukor csak 95-98 százalékban az. Ez a különbség azonban szinte teljesen elhanyagolható.
Amellett azonban, hogy kitűnő energiaforrás, egy bizonyos határon túl hízlal, és a fogakat is rontja. Ezért a cukorfogyasztásban különösen fontos a mértékletesség. Persze emiatt sem kell kétségbeesni, hiszen - hála a tudománynak - ma már rengetegféle édesítőszer van forgalomban. Az édesítőszereket két csoportra lehet osztani: a cukorpótlók, illetve az intenzív édesítők csoportjára. A cukorpótlók szénhidrát származékok, vagy más néven cukoralkoholok, melyek fogyasztásától - nevükkel ellentétben - nem lehet bódulatba esni. Ezen szerek hatása nem éri el a cukorét (cukorszerű feladatot betöltő részük a cukor egynegyede), és igen rosszul szívódnak föl. A cukorpótlók használata azonban mégis sok előnnyel jár: a cukor helyettesítésén túl a felesleges salakanyagok szervezetből való távozását is gyorsítják, hashajtó hatással bírnak. A másik kategória az intenzív édesítők kategóriája. Ezekre egyaránt az jellemző, hogy édesítő hatásuk a „rendes” cukor sokszorosa, amiből az is következik, hogy tömegüket tekintve sokkal kevesebb elég belőlük azonos íz eléréséhez. Emiatt a fogyókúrázók előszeretettel használják. Ide tartozik például a szacharin, amely 300-szor édesebb a cukornál. Szintetikus vegyület, hevítésekor - sütés, főzés esetén - enyhén kesernyés, fémes íze van. Ez azonban nem mindenkinek tűnik fel. A szacharinnal kapcsolatban különféle vizsgálatokat is folytattak, melyek során rákkeltő hatását vizsgálták. A kísérlet során patkányok kaptak szacharint rendkívül túladagolt mértékben - mintha egy ember 800 liter kólában levő édesítőszer-mennyiséget fogyasztana mindennap -, és így sem sikerült egyértelműen kimutatni rákkeltő hatását. Egy másik szer a ciklamát, mely 30-szor édesebb a cukornál. A ciklamát kifogástalan ízű, és a hőt is jobban bírja. A harmadik fajta édesítő az aceszulfám-K 200-szoros édességgel, de mellékízzel. A negyedik az úgynevezett asparatam tartalmú szerek. Ilyen például a Nutrasweet. Ezeket természetes hatóanyagok, fehérjék alkotják. Az édességi fokuk a cukor 200-szorosa. Használatuknál ügyelni kell arra, hogy hő hatására lebomlanak, így ha kávéba, teába szeretnénk tenni, meg kell várnunk, míg egy kicsit kihűl, és már nem tűzforró. Az édesítőszerek tehát mind a cukorbetegeket, mind a fogyókúrázókat segítik, hogy ne kelljen az ízek ízéről lemondaniuk. Teljesen biztonságos fogyasztásukhoz viszont figyelembe kell venni a napi adható mennyiséget is a különféle mellékhatások elkerülése érdekében. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) megállapította mindezek „ady”-ját (napi maximális mennyiségét), ami mindegyik édesítőszer tájékoztatóján szerepel. Ez is 200-szoros biztonsággal van kikalkulálva, tehát ha véletlen túllépné valaki ezt a határt, akkor sem történik nagy baj.