Vissza a tartalomjegyzékhez

BOHÁCS ZOLTÁN
Akadozó kormánystart Németországban

Kedden Bonnban a Német Szociáldemokrata Párt (SPD) és a Szövetség 90/Zöldek képviselői aláírták a koalíciós megállapodást. A feltehetőleg október 27-én hivatalba lépő piros-zöld kormány ezzel Németország történelmében az első szociáldemokrata-zöld kabinet lesz. A koalíciós partner Zöldek az új kormányban három tárcát kaptak. Ezek szerint a külügyminisztérium (a magyar származású Joschka Fischer, aki egyben Németország új alkancellárja is lesz), illetve a környezetvédelmi (Jürgen Trittin) és az egészségügyi minisztérium (Andrea Fischer) kerül majd zöld irányítás alá. A koalíciós egyezkedéseknek azonban egyik önmagán jóval túlmutató meglepetése az volt, hogy egy nappal a dokumentum aláírása előtt a gazdasági miniszteri poszt várományosa, a multimilliomos vállalkozó Jost Stollman váratlanul visszalépett.


Gerhard Schröder kormányfő és Joschka Fischer külügyminszter. Optimisták     Fotó: MTI

„Ez a start nem sikerült a legjobban” - ismerte el állítólag maga Gerhard Schröder is az SPD hétfői ülésén, amelyen bejelentette a gazdasági miniszterjelölt Stollman visszalépését. A dúsgazdag computer-specialista Stollman visszalépését több dologgal is indokolta. „Ez az adóreform nem az enyém” - mondta állítólag Schrödernek a visszalépés indoklásaként. Véleménye szerint a módosítás semmilyen komolyabb strukturális változást nem hoz, így a vállalkozói szektor tevékenységét - a választási ígéretekkel ellentétben - aligha fogja élénkíteni. Ezt látszik alátámasztani az új kormány által „Kis lépésekkel előre” címmel meghirdetett kormányprogram is, amely egyelőre nem számol semmiféle komoly strukturális átalakítással. Ez a későbbiekben annál is inkább veszélyes lehet, mivel - megfigyelők szerint - e nélkül a koalíció aligha fog legfőbb választási ígéretének - a munkanélküliség viszszaszorításának - teljesítéséhez közelebb jutni.
Stollman ezen kívül azt kifogásolta, hogy minisztériumát és annak hatáskörét olyannyira megrövidítették, hogy az számára szinte a működésképtelenséget jelenti. Az Oskar Lafontaine vezette pénzügyminisztérium valóban mindent meg is tett azért, hogy a leendő gazdasági miniszternek a különböző vásári és egyéb megnyitóbeszédek írásánál több dolga ne legyen. A gazdasági minisztériumi hatáskörből kivették ugyanis mind a stratégiai tervezés, mind a konjunktúravezérlés főosztályát, de Lafontaine igényt tartott még az Európa-politika irányítására is.
Megfigyelők rámutatnak, hogy ez a konfliktus nem csupán a technokrata vállalkozó és a pártember, az SPD-veterán Lafontaine konfliktusa, hanem olyan törésvonalakat jelez előre, amelyek az SPD és ezzel együtt a leendő kormány politikáját alapvetően határozhatják meg. Stollmann ugyanis Schröder embere volt, ő fedezte fel, ő emelte be a stábjába, és ő volt az, aki Lafontaine-nel szemben az utolsó percig támogatta. Stollmann egyébként is több volt pusztán gazdasági miniszterjelöltnél, a kampány során egyfajta szimbolikus figura szerepét töltötte be, aki a Schröder által meghirdetett „újközép” rétegnek volt hivatott testet adni. S jelezte egyúttal a Schröder által képviselt vállalkozás- és tőkebarát politizálás és a hagyományos szociáldemokrácia Lafontaine által jelzett iránya közötti különbséget. Az immár ellenzéki szerepre készülődő CDU alighanem jól felismerte mindezt, amikor a gazdasági miniszterjelölt visszalépését úgy kommentálta, hogy Stollmann visszavonulásával az „újközép kimenekült a kabinetből”.
A Stollmann helyére lépő pártember, Werner Müller aligha fogja majd az SPD hagyományosan erőteljesebb baloldali arculatát megjelenítő Lafontaine és köreinek tevékenységét zavarni. Persze nem is nagyon lesz rá lehetősége. Amennyiben Schröder a választói akarathoz hű akar maradni, sokkal erélyesebben kell hozzálátnia saját programjának megvalósításához. A közvélemény-kutatások tanúsága szerint ugyanis a választásokat ő nyerte meg az SPD-nek, s nem fordítva. Stollmann kilépése - amelyet többen Schröder személyes kudarcának is tartanak - egyértelműen bizonyította, hogy a választások idején példás együttműködést felmutató Schröder és Lafontaine között a jövőben nem ez lesz az utolsó pengeváltás. Különösen akkor, ha valóban beigazolódik a hat vezető gazdaságkutató intézet napokban közzétett prognózisa, miszerint a munkanélküliek száma jövőre is négymillió fölött marad, s várhatóan a gazdasági növekedés is elmarad az ideitől.