Vissza a tartalomjegyzékhez

KARDOS ISTVÁN
Cigánykérdés: etnikai vagy szociális probléma

„Manapság nemcsak a cigányoknak, hanem más kisebbségeknek is jó okuk van arra, hogy hovatartozásukat eltitkolják” - mondta Ladányi János szociológus a Friedrich Ebert Alapítvány budapesti irodája rendezte vitaesten, A Romák Magyarországon: etnikai vagy szociális kérdés? címmel tartott beszélgetésen. Itt elhangzott: az emberek egyes társadalmi rétegekről alkotott képét nagyon sokszor alaptalan előítéletek, téves teóriák határozzák meg. Nem kevés a társadalomban ugyan rögzült, ám tudományosan nem igazolható teória.

Ladányi János kifejtette: a romaként ismert etnikai csoportnak nem csak az eredetéről, de a létszámáról sem rendelkezünk igazán pontos adatokkal. Az eredet kérdéséről a valóságtól igencsak messze álló eredetmítoszokon és mondákon kívül tudományosan csak az igazolható, hogy valamikor valahonnan bevándoroltak.
A cigányság létszámát például azért nehéz megállapítani, mert a megközelítéstől függ az eredmény. A nacionalista politikai erők például jelentősen eltúlzott, a valóságtól elrugaszkodott számadatokat szoktak közölni. A valóságban még a szociológiai felmérések és népszámlálások adatai is jelentős eltéréseket mutatnak az adatfelvétel módszerétől és idejétől függően. Az egyik módszer szerint a szociális gondozókat, az - akkor még - tanácsi dolgozókat, pedagógusokat kérdezték meg, hogy ők kit ismernek cigányként. Ennek a módszernek a hibája, hogy ezáltal az etnikum tagjai sorába csak az került be, akinek valamilyen problémája volt. A keveredés esetében (amikor valakinek csak az egyik szülője roma) is a szociális helyzet dönti el a kérdést - ha rossz, akkor romaként könyvelik el, ha jó, akkor magyarként.
Ladányi szerint ezért nem szociális vagy etnikai kérdésről van szó, hanem szociális és etnikai kérdésről egyaránt. A cigányellenesség akarja etnikai kérdésként megjeleníteni a problémát. Amikor a szociális berendezkedés felborul, és tömegek válnak munkanélkülivé, akkor a vallási, etnikai, faji jellegű definíciók fontosabbakká válnak. Most egy ilyen időszakban vagyunk. Megjelent a tömeges munkanélküliség a teljes foglalkoztatottság után, és a szegénység „etnicizálódása” zajlik.
Szuhay Péter muzeológus szerint a kérdésnek van etnikus jellege, mert a cigányok egy része megkülönbözteti magát a nem cigányoktól, de még az asszimilálódott romáktól is. Az viszont nem tudható, hogy akiket a társadalom cigánynak mond, azok magukat is annak vallják-e. A cigányság ugyanis nem rendelkezik egységes kultúrával, sok dolog, amit a társadalom rájuk fog, csak reakció. A hagyományos cigány mesterségként számontartott foglalkozások, mint például a kosárfonás, nem attól a cigányok foglalkozása, mert ők évszázadok óta ezt csinálják, hanem mert olyan alacsony megélhetést biztosít, ami miatt már a szegény paraszti rétegből is kiszorult mint megélhetési forrás.
A cigány kultúrának bizonyos részei, például a kézzel, az udvaron elkészített étel pedig egyértelműen nem azért jellemző a cigányokra, mert etnikai hagyomány, hanem mert az egész világon, ahol hasonló szegénységben élnek az emberek, így készítik az ételt.
Az előadók arra a kérdésre, hogy vajon miért termelődik újra a cigánynak nevezett társadalmi réteg, egyöntetűen azt válaszolták: talán azért, mert a romák jelentős része mindig olyan munkát végzett, amelyre a társadalomnak ugyan szüksége van, de csak nagyon alacsony megélhetést biztosít.