Finisébe érkezett a brazil elnökválasztási kampány. Az eddig magabiztosan vezető
jelenlegi elnök, Fernando Cardozo vetélytársa Lula, akit az ország futball hagyományaihoz
méltón csupán keresztnevén emlegetnek. Cardozo pozícióját mégsem elsősorban
baloldali kihívója, hanem sokkal inkább a brazil valuta megingása veszélyeztetheti.
Brazília olyan hatalmas ország, hogy térképére rárajzolható egész Európa Norvégiától
Szicíliáig és Írországtól az Urálig. Mégis, mintha csak két, talán sohasem volt
ország képe sejlene fel az utóbbi hetekben a választási reklámklipekben: egy
dinamikusan fejlődő XXI. századi nagyhatalom - a hatalmon lévő elnök, Fernando
Henrique Cardozo hangszerelésében - és egy másik Brazília, amelyről nehéz
elhinni, hogy a jövő országa lenne. Az egyébként harsányan tarka ország most
mindent fehéren és feketén lát. Az utóbbi árnyalatról a brazil munkapárt jelöltje,
Lula gondoskodik. A két (csak kereszt- és becenevén jelölt) politikus kampányának
sikerét azonban lehet, hogy nem retorikájuk fogadtatása fogja eldönteni, hanem
Oroszország. Bár Cardozo elnök kormányzati ideje alatt sikerült megszelídíteni a
hiperinflációt, és új, értékálló pénzt teremteni, az elmúlt hetek globális válsága
Brazília nemzetközi befektetőit is megingatta. Ha megindul a tőkekiáramlás az országból,
ez az eddig utcahosszal vezető Cardozo újraválasztását is veszélybe sodorhatja. A
fenntartható növekedés jelszavával szemben Lula populizmusa lesöpörheti az asztalról
a kincstári optimizmust. Lula az 1994-es választási kudarc tapasztalatai alapján
feledtetni igyekszik harcos szakszervezeti és balos múltját. Most a siker érdekében még
arra is van gondja, hogy pártja plakátjain a munkásmozgalmi vörös színt kék tónus
váltsa fel - úgy tűnik, eredménnyel: jelentősen sikerült lefaragnia hátrányából
Cardozóval szemben. Az októberi választásokon a brazilok az elnök mellett újraválasztják
a szenátorokat és a parlamenti képviselőket is.