„Kezi’ csókolom - szólal meg egy hang a hátam mögött a szegedi Sportuszoda
aulájában -, engem tetszik keresni?” Igen, ő az, az általam eddig csak újságoldalakról
ismert „búvárkirály”. Gyorsan összetegeződünk, négy évvel fiatalabb nálam.
Beszélgetésünk alatt sportolók, barátok, ismerősök jönnek-mennek. Mindenki gratulál
Norbertnek, aki egy hete repült haza a kolumbiai Caliból, a búvárúszók világbajnokságáról,
ahol 1500, 800 és 400 méteres távon szerzett első helyezést. A fiatalember barátságosan
fogadja a gratulációkat, akad, akivel megölelik egymást, kezet fognak. Feltűnik
kedves, előzékeny modora, az ismerősöknek előre köszön, odakiált. Látszik, hogy
szeretik őt, és ő is jól érzi itt magát.
- Norbert, jelenleg te vagy a világ legeredményesebb búvárúszója.
Megszoktad már ezt a titulust?
- Elfogadtam, hogy van egy sportág, amiben én vagyok a legjobb. Örülök ennek,
csak az örömömet egy kicsit beárnyékolja, hogy még egyáltalán nem tudtam magam
kipihenni, mert az egyetemen van még két vizsgám, amit ezen a héten kell letennem. A
kemény edzések után most keményen tanulok.
- Másodéves joghallgató vagy, hogyan tudsz emellett élsportoló lenni?
- Egyéni tanrenden vagyok, ez azt jelenti, hogy elhalaszthatom a vizsgáimat, és
kevesebb órára kell bejárnom. A követelmények azonban számomra is ugyanazok.
- Nem toleránsabbak veled a sporteredményeid miatt?
- Egyáltalán nem, de ez nem is baj. Én mindenképpen jogász szeretnék lenni, méghozzá
jó. A nagybátyám ügyvéd, s ezen a téren ő a példaképem.
- A sportban is van példaképed?
- Több is, de ez gyakran változik. Előttem már önmagában az példaértékű,
ha valaki valamiben nagyon jó. A szüleimtől is gyerekkoromtól kezdve azt hallom, hogy
amit csinálok, abban a legjobb legyek, így aztán csak a legjobbak lehetnek példaképek
számomra.
- Kolumbiában európai sportolók számára kedvezőtlen körülmények között
versenyeztetek: 1500 méteres magasságban, 85 százalékos páratartalomnál. Nemrég azt
nyilatkoztad, hogy a nehézségek között az édesapádra, a legjobb barátodra és az
edződre, Gyémánt Imrére gondoltál. Az előbb is a szüleidet említetted. Mennyire
fontosak ők számodra?
- Mindenkinek kell egy biztos háttér, ahonnan maximális támogatást kap, ahol
együttéreznek vele. Nekem ezt a hátteret a szüleim, a barátaim és az edzőm
jelentik. Ők azok, akik valóban tudják, mit jelent az, hogy élsportoló vagyok, hogy
ez milyen lemondásokkal jár. Az eredmények, a győzelem csodálatos dolog, de amíg ezt
eléri az ember, addig küzdeni, gyakran szenvedni is kell. Fontos, hogy ilyenkor álljon
mellettem valaki.
- A mostani három világbajnoki címért is rengeteget dolgoztál. Hogyan zajlott a
felkészülés?
- A felkészülésnek három szakasza van. Az első az alapozás, ami futást,
kondicionálást és úszást jelent. A második szakaszban az úszástechnikát fejlesztjük.
A harmadik, legkeményebb szakasz a versenyt megelőző rész, a formába hozás. Ez egész
napos tréningezések sorozata, nagyon kemény munka. Egyébként minden nap ötkor kelek,
hogy mindenre legyen időm. Fontos betartanom egy optimális étrendet is. A megerőltető
edzések miatt sokat eszem, de ügyelnem kell a helyes táplálkozásra.
- Hogyan kerültél kapcsolatba a búvárúszással?
- Ötéves koromban a nagyapám hozott el Gyémánt Imre bácsihoz. Ez a sportág
akkoriban honvédelmi sport volt. Egy ötéves gyerek még nem tudja eldönteni, hogy mit
akar. Engem a szüleim és nagyapám irányítottak a búvárúszás felé. Tehetségesnek
mutatkoztam. Négy évvel ezelőtt, 18 éves koromban kerültem fel a csúcsra.
- Hogyan indulsz neki egy-egy versenyszámnak? Mire gondolsz ilyenkor?
- Az jár a fejemben, hogy ezt most ki kell bírnom, néhány perc az egész.
- Milyen érzés a dobogón állni és hallgatni a Himnuszt, amit a tiszteletedre játszanak?
- Az egyik szemem nevet közben, de a másik sír. Nevet, hiszen világelső
lettem, sír, mert arra gondolok, hogy mindjárt jön a következő megpróbáltatás, a következő
szám, ahol újra bizonyítanom kell. A Himnuszt mindig éneklem, nem tudom, magamban-e
vagy hangosan, mert annyira eufórikus állapotban vagyok ilyenkor. Az is eszembe szokott
jutni, amikor kisiskolás korunkban énekórán a Himnuszt tanultuk, és én nyitott ajtónál
mindenki előtt elénekeltem. Akkor még nem is sejtettem, hogy egyszer majd világbajnokságon
fog velem ugyanez megtörténni.
- Az olimpiai bajnok úszó Czene Attilával közös vállalkozásba kezdtetek,
megnyitottátok a Czene-Savanya Úszótanodát. Mondanál erről valamit?
- Czene Attilával együtt kezdtünk úszni gyerekkorunkban. Mivel mindketten
nagyon jó eredményeket értünk el, úgy gondoltuk, hogy szeretnénk átadni mindazt,
amit tudunk. Az Úszótanoda célja a tehetségek felfedezése és gondozásba vétele.
- Mint leendő jogászt is kérdezlek, mit vársz a Sportminisztériumtól?
Szerinted eredményesebbé lehet tenni a magyar sportot minisztériumi irányítással?
- A Sportminisztérium létezése csak akkor lehet jó, ha nem fognak differenciálni
a sportágak között, ha azokat nem fogják beskatulyázni, ha nem lesz egyik sem
fontosabb vagy előbbre való a másiknál. Úgy érzem, hogy jelenleg a különböző
sportágakban fontossági sorrend áll fenn.
- Norbert, már csak egy kérdésem van: mit üzensz azoknak az olvasóknak, akiknek
a nyaralásuk idején kedvük szottyan egy kis búvárkodásra?
- Nagyon irigylem őket. Nekem sajnos nincs időm a nyaralásra, biztos jó lehet búvárkodni
ilyenkor. Egyre azonban ügyelniük kell: semmiképpen ne merüljenek túl mélyre.
- Köszönöm a beszélgetést. A vizsgáidhoz sok sikert kívánok és további szép
eredményeket a sportban!