KÓSÁNÉ DR. LÉVAI KATALIN
Senki sem lehet szabad, aki szenvedélyének rabja
Az utakon járva lépten-nyomon óriásplakátokat láthatunk, amelyek
dohánytermékeket reklámoznak, nagy példányszámú újságokban, a sportolók(!)
ruházatán és a tévé képernyőjén is gyakorta találkozunk cigarettareklámokkal.
Csak az veszi észre a rövid kis mondatot, aki aprólékosan szemléli ezeket a
hirdetéseket: „A dohányzás káros az egészségre”. Hogy mennyire káros, álljon
itt néhány megdöbbentő statisztikai adat:
- Évente mintegy hárommillió ember hal meg világszerte a dohányzással
közvetlenül összefüggésbe hozható megbetegedések miatt.
- A rendszeresen dohányzók élete átlagosan nyolc évvel rövidül meg a dohányzás
következtében, s közülük minden második a dohányzással összefüggő megbetegedés
miatt hal meg.
A dohány- és cigarettafüst többféle rákkeltő anyag forrása, ezért nagymértékben
megnöveli a daganatos megbetegedések kockázatát. A hörgőrák kialakulásáért 87-95
százalékban, a gégerák kialakulásáért 90 százalékban felelős egyértelműen a
dohányzás. Az említett két daganattípus mellett döntő szerepe van a hasnyálmirigy-
és a húgyhólyagdaganatok keletkezésében is a cigarettafüstben található
anyagoknak. Szerepet játszik a dohányzás - ugyan csak részben - a nyelőcső-, a
gyomor-, a vesedaganatok, valamint a leukémia egyes formáinak kialakulásában. A
daganatok mellett meg kell említeni más betegségeket is, így elsősorban a légutak
megbetegedései közül az idült hörghurutot és a tüdőtágulást, amelyeknek
kialakulásáért 80-90 százalékban okolható a dohányzás. A szívkoszorúér
betegségek aránya is megnövekszik, így a 40-59 éves férfiak szívinfarktus
rizikóját kettő-ötszörösére növeli. Az érelmeszesedés és a magasvérnyomás
keletkezésében is kiemelt rizikófaktor a dohányzás.
A dohányzás káros következményeiről régóta tudnak a szakemberek. Az ötvenes
években előbb angol, majd később amerikai kutatók egyre több cikket publikáltak
erről a témáról. Majd 1961-ben több amerikai orvostársaság felkérte Kennedy
elnököt, hogy foglalkozzon a kérdéssel, és hozzon létre egy elnöki bizottságot. A
bizottság 1964. január 11-én szombaton tette közzé a vizsgálat eredményét. Azért
szombaton, mert olyan megdöbbentő adatokat tartalmazott, hogy tőzsdekrachtól
tartottak, és hétfőn ez majdnem be is következett. A tények és az ezekből levont
tudományos konzekvenciák egyértelművé tették, hogy az államokban a dohányzás
okozta halálesetek száma nemzeti katasztrófába sodorhatja az országot. Ezt követően
óriási tömegtájékoztatási kampány indult e káros szenvedély ártalmairól, aminek
következtében az addig elfogadott dohányzási viselkedés aszociális társadalmi
formává degradálódott. A mozgalmat következetes felvilágosító munkával, óriási
anyagi ráfordítással menedzselték, és figyelemre méltó eredményt értek el: 1960
és 1993 között 40 százalékkal csökkent a dohányzók aránya a felnőtt lakosság
körében. Hasonló tendenciák észlelhetők más országokban (pl. Nagy-Britannia,
Új-Zéland, Kanada) is, ahol követték a jó példát. Ezekben az országokban a
dohányzással összefüggésbe hozható halálozási adatok is javultak.
És hogy állunk mi? Mi a helyzet Magyarországon? Az adatok ugyancsak döbbenetesek:
- Hazánkban a halálozás körülbelül 20 százalékáért, vagyis mintegy 30 ezer
(egy kisvárosnyi!) ember haláláért tehető évente közvetlenül is felelőssé a
dohányzás.
- Egyes felmérések szerint a férfiak 45 százaléka és a nők 35 százaléka
dohányzik. A daganatos megbetegedések és köztük a tüdőrák aránya egyre
növekszik, míg azokban a fejlett országokban, ahol sikeres dohányzásellenes
propagandát végeztek, ez az arány csökkenő tendenciát mutat. A cigarettagyártók,
miután fokozatosan kiszorulnak a nyugati, fejlett országok piacairól, igyekeznek
elárasztani termékeikkel a kelet-európai, illetve a fejlődő országokat. Sajnos
sikeresen! Magyarországon 1993-ban 52 milliárd forint volt a költségvetés bevétele a
dohányforgalmazásból, 1994-ben 10 milliárddal több.
A WHO 1995-ös ajánlása szerint az iparilag fejlett országokban 2000-ig el kellene
érni, hogy a felnőtt lakosság 80 százaléka ne dohányozzon. Magyarországon ezek a
célkitűzések vágyálomnak tűnnek. Mi annak is nagyon örülhetnénk, ha az
ezredfordulóig már nem romlana tovább a helyzet. Emellett a legfontosabb az lenne, hogy
a fiatalok körében érjünk el valamilyen kimutatható eredményt a dohányzás
visszaszorításában, mert egyszerűbb azt elérni, hogy ne gyújtson rá valaki, mint a
már cigarettázókat rávenni arra, hogy abbahagyják a dohányzást. Ehhez az egész
lakosság dohányzással kapcsolatos szemléletének változnia kellene. Nehéz akkor
megértetni egy gyermekkel a dohányzás ártalmasságát, ha a szüleik otthon
dohányoznak, az iskolában dohányzó tanárokat látnak, ha híres emberek cigarettázva
jelennek meg a tévé képernyőjén, és színes óriásplakátok buzdítanak, hogy
gyújtsunk rá.
De leszokni is érdemes. Angliában készült egy tanulmány, melynek keretén belül 40
éven keresztül (1951-1991) figyeltek negyvenezer orvost, és arra az eredményre
jutottak, hogy azon orvosoknak körében volt legalacsonyabb a halálozás aránya, akik
sosem dohányoztak, a legmagasabb a dohányzók körében volt, azoké pedig, akik menet
közben leszoktak, e két csoport közé esett. A legnagyobb halandóság a napi 25 vagy
annál is több cigarettát szívók körében volt.
Mind külföldi, mind hazai adatok szerint a dohányosok jelentékeny része foglalkozik a
cigaretta elhagyásának gondolatával, és valószínűleg mindannyian ismerünk olyan
embereket, akiknek sikerült is végleg letenniük a cigarettát. Bár a legtöbb volt
dohányos mindenféle segítség nélkül, csupán saját elhatározására és
akaraterejére támaszkodva hagyott fel a dohányzással, többen vannak, akiknek ez nem
sikerül. Hát miért is olyan nehéz abbahagyni a dohányzást? A WHO a cigarettát
hivatalosan kábítószernek nyilvánította, ami teljesen jogos, hiszen a cigaretta is,
mint más egyéb drog, függőséget hoz létre. Kétféle függőség figyelhető meg a
dohányzás eredményeként. Egyrészt pszichológiai függőség, ami azt jelenti, hogy a
dohányos ember életébe szervesen beépül a rágyújtás aktusa, bizonyos
élethelyzetek automatikus velejárójává válik (kávézás, várakozás, tévénézés
stb.). Másrészt kialakul a nikotinfüggőség, ami főleg az erős dohányosoknál
figyelhető meg, akik több mint 20 szál cigarettát szívnak el egy nap alatt. A
nikotinhoz történő hozzászokás mértéke és ideje jelentős egyéni különbségeket
mutat, de a dohányosok többségében már néhány hónap után kialakul. A
hozzászokást elsősorban a nikotinhiány esetén fellépő megvonási tünetek jelzik
(idegesség, nyugtalanság, szorongás, alvászavar, gyomorpanaszok, étvágyfokozódás
stb.). Ilyen esetekben segítségül lehetnek a leszokásban a Magyarországon is
forgalomban lévő nikotinpótló rágógumi vagy tapasz, amelyek a cigaretta elhagyása
utáni első három hónapon segítik át az erős dohányost.
Végül legyen szabad visszautalnom a címben szereplő püthagoraszi bölcseletre:
„Senki sem szabad, aki szenvedélyének rabja”. A füstölés rabságából azonban
vezet út a szabadságra, melynek eredménye egészségesebb és hosszabb élet.