Vissza a tartalomjegyzékhez

KÓSÁNÉ DR. LÉVAI KATALIN
Senki sem lehet szabad, aki szenvedélyének rabja

Az utakon járva lépten-nyomon óriásplakátokat láthatunk, amelyek dohánytermékeket reklámoznak, nagy példányszámú újságokban, a sportolók(!) ruházatán és a tévé képernyőjén is gyakorta találkozunk cigarettareklámokkal. Csak az veszi észre a rövid kis mondatot, aki aprólékosan szemléli ezeket a hirdetéseket: „A dohányzás káros az egészségre”. Hogy mennyire káros, álljon itt néhány megdöbbentő statisztikai adat:
- Évente mintegy hárommillió ember hal meg világszerte a dohányzással közvetlenül összefüggésbe hozható megbetegedések miatt.
- A rendszeresen dohányzók élete átlagosan nyolc évvel rövidül meg a dohányzás következtében, s közülük minden második a dohányzással összefüggő megbetegedés miatt hal meg.
A dohány- és cigarettafüst többféle rákkeltő anyag forrása, ezért nagymértékben megnöveli a daganatos megbetegedések kockázatát. A hörgőrák kialakulásáért 87-95 százalékban, a gégerák kialakulásáért 90 százalékban felelős egyértelműen a dohányzás. Az említett két daganattípus mellett döntő szerepe van a hasnyálmirigy- és a húgyhólyagdaganatok keletkezésében is a cigarettafüstben található anyagoknak. Szerepet játszik a dohányzás - ugyan csak részben - a nyelőcső-, a gyomor-, a vesedaganatok, valamint a leukémia egyes formáinak kialakulásában. A daganatok mellett meg kell említeni más betegségeket is, így elsősorban a légutak megbetegedései közül az idült hörghurutot és a tüdőtágulást, amelyeknek kialakulásáért 80-90 százalékban okolható a dohányzás. A szívkoszorúér betegségek aránya is megnövekszik, így a 40-59 éves férfiak szívinfarktus rizikóját kettő-ötszörösére növeli. Az érelmeszesedés és a magasvérnyomás keletkezésében is kiemelt rizikófaktor a dohányzás.
A dohányzás káros következményeiről régóta tudnak a szakemberek. Az ötvenes években előbb angol, majd később amerikai kutatók egyre több cikket publikáltak erről a témáról. Majd 1961-ben több amerikai orvostársaság felkérte Kennedy elnököt, hogy foglalkozzon a kérdéssel, és hozzon létre egy elnöki bizottságot. A bizottság 1964. január 11-én szombaton tette közzé a vizsgálat eredményét. Azért szombaton, mert olyan megdöbbentő adatokat tartalmazott, hogy tőzsdekrachtól tartottak, és hétfőn ez majdnem be is következett. A tények és az ezekből levont tudományos konzekvenciák egyértelművé tették, hogy az államokban a dohányzás okozta halálesetek száma nemzeti katasztrófába sodorhatja az országot. Ezt követően óriási tömegtájékoztatási kampány indult e káros szenvedély ártalmairól, aminek következtében az addig elfogadott dohányzási viselkedés aszociális társadalmi formává degradálódott. A mozgalmat következetes felvilágosító munkával, óriási anyagi ráfordítással menedzselték, és figyelemre méltó eredményt értek el: 1960 és 1993 között 40 százalékkal csökkent a dohányzók aránya a felnőtt lakosság körében. Hasonló tendenciák észlelhetők más országokban (pl. Nagy-Britannia, Új-Zéland, Kanada) is, ahol követték a jó példát. Ezekben az országokban a dohányzással összefüggésbe hozható halálozási adatok is javultak.
És hogy állunk mi? Mi a helyzet Magyarországon? Az adatok ugyancsak döbbenetesek:
- Hazánkban a halálozás körülbelül 20 százalékáért, vagyis mintegy 30 ezer (egy kisvárosnyi!) ember haláláért tehető évente közvetlenül is felelőssé a dohányzás.
- Egyes felmérések szerint a férfiak 45 százaléka és a nők 35 százaléka dohányzik. A daganatos megbetegedések és köztük a tüdőrák aránya egyre növekszik, míg azokban a fejlett országokban, ahol sikeres dohányzásellenes propagandát végeztek, ez az arány csökkenő tendenciát mutat. A cigarettagyártók, miután fokozatosan kiszorulnak a nyugati, fejlett országok piacairól, igyekeznek elárasztani termékeikkel a kelet-európai, illetve a fejlődő országokat. Sajnos sikeresen! Magyarországon 1993-ban 52 milliárd forint volt a költségvetés bevétele a dohányforgalmazásból, 1994-ben 10 milliárddal több.
A WHO 1995-ös ajánlása szerint az iparilag fejlett országokban 2000-ig el kellene érni, hogy a felnőtt lakosság 80 százaléka ne dohányozzon. Magyarországon ezek a célkitűzések vágyálomnak tűnnek. Mi annak is nagyon örülhetnénk, ha az ezredfordulóig már nem romlana tovább a helyzet. Emellett a legfontosabb az lenne, hogy a fiatalok körében érjünk el valamilyen kimutatható eredményt a dohányzás visszaszorításában, mert egyszerűbb azt elérni, hogy ne gyújtson rá valaki, mint a már cigarettázókat rávenni arra, hogy abbahagyják a dohányzást. Ehhez az egész lakosság dohányzással kapcsolatos szemléletének változnia kellene. Nehéz akkor megértetni egy gyermekkel a dohányzás ártalmasságát, ha a szüleik otthon dohányoznak, az iskolában dohányzó tanárokat látnak, ha híres emberek cigarettázva jelennek meg a tévé képernyőjén, és színes óriásplakátok buzdítanak, hogy gyújtsunk rá.
De leszokni is érdemes. Angliában készült egy tanulmány, melynek keretén belül 40 éven keresztül (1951-1991) figyeltek negyvenezer orvost, és arra az eredményre jutottak, hogy azon orvosoknak körében volt legalacsonyabb a halálozás aránya, akik sosem dohányoztak, a legmagasabb a dohányzók körében volt, azoké pedig, akik menet közben leszoktak, e két csoport közé esett. A legnagyobb halandóság a napi 25 vagy annál is több cigarettát szívók körében volt.
Mind külföldi, mind hazai adatok szerint a dohányosok jelentékeny része foglalkozik a cigaretta elhagyásának gondolatával, és valószínűleg mindannyian ismerünk olyan embereket, akiknek sikerült is végleg letenniük a cigarettát. Bár a legtöbb volt dohányos mindenféle segítség nélkül, csupán saját elhatározására és akaraterejére támaszkodva hagyott fel a dohányzással, többen vannak, akiknek ez nem sikerül. Hát miért is olyan nehéz abbahagyni a dohányzást? A WHO a cigarettát hivatalosan kábítószernek nyilvánította, ami teljesen jogos, hiszen a cigaretta is, mint más egyéb drog, függőséget hoz létre. Kétféle függőség figyelhető meg a dohányzás eredményeként. Egyrészt pszichológiai függőség, ami azt jelenti, hogy a dohányos ember életébe szervesen beépül a rágyújtás aktusa, bizonyos élethelyzetek automatikus velejárójává válik (kávézás, várakozás, tévénézés stb.). Másrészt kialakul a nikotinfüggőség, ami főleg az erős dohányosoknál figyelhető meg, akik több mint 20 szál cigarettát szívnak el egy nap alatt. A nikotinhoz történő hozzászokás mértéke és ideje jelentős egyéni különbségeket mutat, de a dohányosok többségében már néhány hónap után kialakul. A hozzászokást elsősorban a nikotinhiány esetén fellépő megvonási tünetek jelzik (idegesség, nyugtalanság, szorongás, alvászavar, gyomorpanaszok, étvágyfokozódás stb.). Ilyen esetekben segítségül lehetnek a leszokásban a Magyarországon is forgalomban lévő nikotinpótló rágógumi vagy tapasz, amelyek a cigaretta elhagyása utáni első három hónapon segítik át az erős dohányost.
Végül legyen szabad visszautalnom a címben szereplő püthagoraszi bölcseletre: „Senki sem szabad, aki szenvedélyének rabja”. A füstölés rabságából azonban vezet út a szabadságra, melynek eredménye egészségesebb és hosszabb élet.