Vissza a tartalomjegyzékhez


Megjelent Dán Ofry világsikerű könyve
Részlet a könyvből:

Harmincnyolc nap leforgása alatt elkészült a hatnapos háborúról szóló, utóbb nemzetközi sikert aratott könyv, az „Izrael győzelmes hat napja”. Dán Ofry, az Izraelben élő magyar zsidó író riportkönyve volt az első, amely az 1967-es villámháborúról megjelent. A Herzl-díjas szerző így összegzi könyvében az eseményeket: „Ez a kevesek harca volt a sokak ellen. Dávid és Góliát küzdelme. Egy két és félmilliós nép sorscsatája. Puszta létéért. Biztonságáért. Az élethez való jogáért. Izrael nem akarta ezt a háborút. Rákényszerítették. Ezért küzdöttek az izraeliek fegyverrel és körömmel. Az ellenség nem hagyott számukra kiutat. Izrael csak győzedelmeskedhetett, ha egyáltalán élni és létezni akart még ezen a földön...”
Mivel a könyv még a „helyzet melegében”, 1967-ben megjelent, a nemzetközi érdeklődésre való tekintettel azóta újabb és újabb kiadásokra került sor. Magyarországon az elmúlt rendszer nem tette lehetővé, hogy a könyv eljusson a magyar olvasóközönség elé, így nálunk többszörösen is aktuális a mostani, immár ötödik kiadás. A reprint nyomásban készült kiadvány az Aranymetszés Könyvkiadó gondozásában jelenik meg a Nyári Zsidó Fesztivál keretében megrendezésre kerülő Könyvhéten. A hét első napján, augusztus 30-án a szerző dedikálja könyvét a budapesti Dohány utcai zsinagóga előtt.

Weizmann tábornok taccsbíró lesz

Szerda reggel versenyfutás volt az ejláti öbölben. A tengerészek és az ejtőernyősök között. Egymással versenyeztek és az idővel.
Nagy volt a tét, ki ér elsőnek Sarm el Sejkbe? ...
A 152-es torpedóromboló legénysége vitte el a pálmát. Ők értek elsőnek Sarm el Sejkbe. Szerdán, a déli órákban egyetlen golyó kilövése nélkül könnyedén szálltak partra. Felhúzták az izraeli zászlót a kórházépület árbócára. Arra az épületre, amely az UNO-haderő jugoszláv katonáinak központjául szolgált.
Véget ért az egyiptomi tengeri zárlat. Sarm el Sejk nem fenyegette többé a Tirán-szoros hajózását. Megszűnt az önkényes blokád. A háború egyik kirobbantója.
Izrael elérkezett ide is...
Az egyiptomiak eszeveszetten menekültek. Nyomuk se volt. Mindent maguk mögött hagytak. Elég volt számukra az izraeli Mirage repülő korábbi „látogatása”... Az ízelítő ... Az előpuhítás ... A többiből már nem kértek ... A hegyek között kóboroltak.
Az izraeli torpedóromboló legénysége elhagyatott, halott garnizonban szállt partra. Sehol egy lélek. Éppen a tengerparti rész átfésülésével voltak elfoglalva, amikor feltűntek a hatalmas Nord szállító gépek. Jöttek az ejtőernyősök.
Hirtelen négy Mig tűnt fel. Maradt még néhány gép Nasszer raktárában. A lassú mozgású szállító gépeket és helikoptereket akarták felszámolni. Még mielőtt földet érnek az ejtőernyősök. Izrael légi hadereje azonban készenlétben állott. Itt is. Most is. Két Mirage zuhant meteoritként a négy Mig felé. Másodpercekig tartott az egész jelenet. Újabb két Mig-gel csökkent Egyiptom állam repülőállománya. A másik két Mig sietve útirányt változtatott ...
Leszálltak az izraeli gépek. Kicsapódtak a Nord ajtói. Sarm el Sejk repülőtere pillanatok alatt ejtőernyősökkel lett tele. Valósággal a földből nőttek ki. Percek alatt ellepték az egész területet. Jáir őrnagy az ejtőernyősök egyik veterán harcosa, aki 15 éves korában csatlakozott a Palmach-hoz, rohan a repülőtér zárórúdjához. Oda is kék-fehér lobogó kerül.
Megnyílnak a szállítógépek tartólapjai. Jeepek. Ágyúk. Lőszerládák. Élelmiszer. Üzemanyag. Orvosi felszerelés. Az utánpótlás ládáinak százai. A kifutópálya rakománytól hemzseg. A hadsereg mindenre gondolt. Semmit sem bíztak a véletlenre. Kikapcsolta számításaiból a meglepetést. Ezt az egyiptomiaknak hagyta.
Vizet is a repülőgép hozott Sarm el Sejkbe. Dávid alezredes, az ejtőernyősök legendás figurája. Légi úton hozott páncélkocsik élén már útra készülődik. Az ellenség felkutatására. A Szináj-félsziget dél-nyugati partvidékén Atur felé száguld előre. Néhány órával később csalódottan jelenti rádióján: „Innen is megszöktek ...”
Az ejtőernyősök nem harcoltak Sarm el Sejkben és „munka nélkül” maradtak Aturban... Ézer Weizmann tábornok, a vezérkar hadműveleti osztályának főnöke repülővel már előzőleg Sarm el Sejkbe érkezett. Weizmann tábornok, aki „Moti Hod” előtt nyolc éven keresztül a légi haderő főparancsnoka volt, a mai napig a pilóták bálványa. Most is közel áll a szívéhez minden, ami a levegőben zajlik. Tudja, hogy az ejtőernyősök maguknak követelik a babért.
Az elsőbbséget Sarm el Sejkben.
Ézer Weizmann mosolyog. Eredeti stílusában mond „ítéletet”.
- Én taccsbíró vagyok ... Megállapítom, hogy a haditengerészet érkezett elsőnek ...
Ézer Weizmann összeköttetésbe lép a hadierő főparancsnokával.
- Halló, Moti! Itt Ézer! Közöld Moseval, hogy jöhet Sarm el Sejkbe - látogatóba!
Mose Dájánról van szó. A hadügyminiszterről.
- Sajnálom, Ézer! Mose nincs a közelemben ... Fent van Jeruzsálemben. A Nyugati Falnál ...